Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-29 / 15. szám
2. FÜGGETLEN ÚJSÁG 1909. május 29. degen előtt mert ez iey előkelő.. A trafikba ha bemégy, minden jobbfajta dohánynemüt idegen nyelven kell megnevezned, hogy megkaphassad. Ellenben ami olcsóbb, ennélfogva hitvány, annak magyar neve van. Így. fejlesztődik nálunk a magyar önérzet. Ami előkelő, annak francia, török, vagy spanyol neve van; ami komisz annak lehet magyar nevet is adni. Vannak ugyan kivételek. Egy Kállaytól, mikor a birtokán vadászott egy osztrák főherceg, azt kérdezte az utóbbi, hogy mennyi idő óta birtokosok ezen a szép helyen? Amire az illető azt mondta, hogy kilencszáz év óta. Amire a fenség a további hasonló kérdések feltételétől legkegyelmesebben el- állott. A Kállayak is lehetek volna már grófok akárhányszor, ha akartak volna: de nem akartak. Wekerle is lehetne gróf, de nem akar az lenni. Az a nézete, hogy j’y suis es j’y reste. Polgár vagyok és polgár akarok maradni, akár tetszik, akár nem. A mostani Andrássy Gyula miniszternek az apját hercegi rangra akarták emelni Bécsben, ami elől a diplomata azzal a fogással tért ki, hogy nincsen elég vagyona ahhoz, hogy hercegi módon élhessen. így állván a dolog, a napokban a budapesti egyetem tanuló ifjúságához kérdőíveket küldött szét egy statisztikát csináló bizottság afelől, hogy miként élnek ? Mennyi pénzt kapnak a szüleiktől? Ha nem elég, miből élnek, miből ruházkodnak, mit esznek ? Honnan szerzik meg hozzá a szükséges pénzt, milyen utón és módon ? Szóval nyomorstatisztikát akarnak'csinálni. És ezeknek a kérdőíveknek a hátsó oldalára a könnyebb beküldhetés szempontjából már rá van nyomtatva a cim: A Diákstatisztika tekintetes bizottságának. Tehát még a nyomorstatisztikus sem adja alább a tekintetes titulusnál. Miért ne legyen tehát és ennélfogva egy gothai-almanach statisztika szerkesztő legalább is méltóságos? A népnek ellenben, amely a rangkór- ságosokat eltartja, annak semmiféle titulusa nincsen, Iegfölebb olykor szelíden megjegyzik felőle, hogy komisz paraszt. Pedig, amiként a győzelmes csatában nem a fenséges vagy kegyelmes hadvezérek ontják a vérüket, hanem a közlegény, akként az állam- fentartási harcban nem a titulus-keresőknek, hanem a népnek, a magyar népnek a munkája az irányadó. Talán jó volna már letenni a bécsi kegy után való esengésről. Talán jó volna, ha a képviselőházból egy parasztképviselő nem panaszolná fel azt sérelem gyanánt, hogy a parasztot parasztnak nevezik. Hiszen mifelénk a paraszt annak hiszi, tudja, vallja és ismeri magát és büszke arra, hogy ép ezen oknál fogva a nemzet testében ő az egyedüli független osztály. Aminél fogva föltétlenül független és nemzeti magyar. Miután nyilvánvaló hogy a népszokások egykor úri szokások voltak és később vétettek át a nép által, miután nyilvánvaló, hogy a nép még nemzeti viseletét is azért hagyja el, mert annak abbanhagyását az uraktól látja, valószínű, hogy a rangkórság még ő bele is beleüt, mint a nyájba a dögvész. Nemzeti érdek volna, hogy ha a rang- kórságosságba is beleütne a dögvész. A városi vízvezeték ügye. A városi vizvezeték ügye rövidesen dűlőre fog jutni — már amennyire tudniillik dűlőre juthat. Leféble Ágoston vállalkozó ajánlatot tett a próbakutak fúrására. A gazdasági tanács magáévá tette az ajánlatot, megrendelte fúráshoz szükséges szerszámokat, a tiszti főügyészt pedig utasította a vállalkozóval megkötendő szerződés formu- lázására. Eltűnt a Kardos család. Szatmárvármegyébe vannak. Szenzációs értesülést kaptunk lapunk zártával fővárosi tudósítónktól. A hírneves Kardos família Nagykárolyban, vagy Halmiban rejtőzik. Tudósítónk értesülése annyira megbizható, hogy amint táviratilag értesítettek bennünket, a szatmári csendörség már mégis kapta az elfogatási pajancsot Kardosék ellen. A fővárosi lapok megírták, hogy a budapesti királyi tábla elővezetési parancsot adott ki Kardos Lipót és fiai ellen, mert bünügyük felebbezési főtárgyalására nem jelentek meg. A rendőrség kereste Kardosékat, de nem találta, mert ezek eltűntek Budapestről. Az ügyész ezután indítványt tett, hogy miután a vádlottak szökése nyilvánvaló, a bíróság rendelje el Kardosék köröztetését. A bíróság rövid tanácskozás után elrendelte a köröztetést. (Elrendelik a köröztetést.) A táblai tanács elnöke — mint budapesti tudósítónk jelenti — a mai tárgyalást féltizenkét órakor nyitotta meg. Elnök jelentést tett arról, hogy a főkapitányság válasza Kardosék hollétét illetőleg még mindig nem érkezett be, ennélfogva a tárgyalást felfüggeszti. Félóra múlva újból megnyitotta az elftök a tárgyalást, amelyen felolvasta a rendőrségnek azt az értesítését, hogy egyik vádlott tartózkodási helyét sem sikerült kinyomozni, a vádlottak Budapestről ismeretlen helyre távoztak el. Kardos Lipófné. Az eltűnt családtól egyedül a beteg Kardos Lipótné maradt Budapesten. Tudósítónk felkereste Kardos Lipótnét, aki a következő érdekes kijelentéseket tette: Semmi okuk sem volt férjemnek és gyermekeimnek, hogy megszökjenek. Nagy bizalommal tekintenek a tárgyalás elé. De mit tegyenek itt olyan emberek, akik még egy év előtt közbecsülésben éltek, ma meg már ujjal mutattak rájuk. Olyan rettenetes családi meghasonlást okozott ez a meghurcoltatás, hogy a fiaim még tőlem sem búcsúztak el. „Elmegyünk. A kenyerünket és a beesületünket keressük még. Még boldogok lehetünk, kedves, jó anyánk. A felsőbíróság is fölment bennünket. Ártatlanul szenvedtük el a rendőrség tévedését. „Fiaid“ — Ezt a cédulát hagyták itt nekem. Semmi többet; csak nyomort és kínszenvedést. Tessék, nézzen csak ide, itt van egy csomó zálogcédula. Aminek értéke volt, az már a zálogházba vándorolt. Az öreg asszony, akit nagyon megviselt az utolsó néhány hónap izgalma, még csak abban bízik, hogy a szeptemberi tárgyalás is megadja a Kardos-fiuknak az elégtételt. Kijelentette még azt is, hogy az idézés opajött a bejelentett rendes lakására, de akkor már eltávoztak a fiai. Hamis lakást senki nem jelentett be. Kardosék különben egy nagy szenzációt tartogatnak a tárgyalásra, amely szoros összefüggésben áll az egyik Kardos fiú válófélben levő feieségével. A rendőrség Nagykárolyban és Halmiban kerestette tegnap a Kardosokat, mert állítólag ideutaztak 'egy 9-én tartott esküvőre, azonban innen Stefkovits rendőrkapitány azt a távirati értesítést kapta, hogy mindeddig nem sikerült őket letartóztatni. Sülyed Szeged. HQlőniii természeti tünemény. Szegedről jelentik: Csodás természeti tüneményről tettek ma jelentést Szeged város hatóságának. Az eset, mely méltó feltűnést keltett és bizonyára dolgot fog adni a geológusoknak és a természeti tudományok művelőinek is az, hogy a felsővárosi feketeföldeken mintegy másfélholdnyi területen másfél méterre besüppedt öt helyen fél, egy és két méteres földdarab. A különös jelenség érdekességét fokozza az is, hogy nem egyszerű földsülye- désről van szó, amit betömött kutak vagy nagyobb üregek is előidézhetnek. A földterületek szabályos négyszögben sülyedtek le másfél méterre és a maguk után hagyott üreg mind a négy oldalon olyan egyenes, mint a kőfal. öt helyen van ilyen sülyedes, egymástól mintntegy ötven-hatvan lépés távolságra. Négy helyen olyan üreget hagyott maga után az eltűnt föld, mint egy kettős sir, egy részen pedig valóságos tölcséralaku a süppedés. A ritka eseményről jelentést tettek a tanácsnak is, mely a mérnökséggel megvizsgáltatja a sülyedő földeket. A lesüpped területek a város tulajdonát képező földeken vannak, a Baktó környékén, közvetlen a vasút mentén. Most Nagyiván Márton felsővárosi gazda bérli a földet, ő is tett jelentést a különös természeti jelenségről, amely körül valóságos legendák terjedtek el már a nép körében. Sokan azt tartják, hogy a sülyedő földek alatt régi ősök kincses pincéi vannak, amelyek tele vannak aranyakkal és drága kövekkel. Igaz, hogy Szeged határában, igy Öthalomnál sok régi kincset találtak már, mégis sokkal valószínűbb az, hogy a sülyedő földterületek alatt vizrétegek, vagy avarkori sírok vannak. Tömörkény István, a városi muzeum igazgatója, Teinesváry Géza dr. rendőr- kapitány és Biró Benő helyettes főmérnök ma délután kimentek a helyszínre, megvizsgálni a természeti tüneményt. A helyettes főmérnök véleménye az, hogy vulkánikus mozgások idézték elő a földterületek sü- lyedését. Bánffy eladta a palotáját. Vanderbilt Gladys az uj tulajdonos. Adásvételi szerződés, ingatlanok átruházása, — mindez olyan szürkén és jelentéktelenül hangzik. Az ember aktákat, okmánybélyegeket, poros telekkönyveket, munkakabátban dolgozó hivatalnokokat lát maga előtt, mikor ezeket a rideg szavakat hallja. Néha azonban mégis megesik, hogy e poros szavak mögött elrejtőzködik egy- egy társaságbeli szenzáció egy kis romantika és az említésük révén föltámadnak elmúlt idők elhomájosuló emlékei. Mindjárt érdekes, romantikus és pikánszine van a dolognak, ha a két szerződő felet például
