Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-28 / 14. szám
2. FÜGGETLEN ÚJSÁG 1909. május 28. kozzék a közérdeknek, tekintet nélkül külön bajai s más termelő ágakkal való jó vagy rósz viszonyára. Amíg ellenség előtt állunk, addig különösen nincs értelme a a merkantil agrárius veszekedésnek és vitatkozásnak. Egyformán merkantil és agrár érdek, hogy az ország alul ne maradjon s azt a minden gonoszságában imponáló egységet, melyben például minden osztrák érdekkör összefog ellenünk, ne erősítsük még azzal is, hogy mi meg ideát hajbaka- punk egymásra!. E tekintetben igazán tanulhatnánk roszakaróinktól. Ausztriában is gyűlölik egymást a pártok, — igazán gyűlölik, nem úgy, mint nálunk, ahol inkább csak virtus- kodó veszekedések vannak közöttük. S ott is ugyancsak farkasszemet néz egymással agrár és merkantil törekvés. Mégis, mihelyt felvetődik a „magyar kérdés“, nem hallani a szokott jajkiáltásokat, hanem cak a magyar kérdésről hallani, mindenütt és minden érdekkörben egyformán s szinte szószerint egybehangzóan. Tudják, hogy mekkora s milyen közös érdekük a magyarnak pórázon tartása, s tudnak találkozni e törekvésben. Rögtön, megbeszélés nélkül. Ösztönből és ügyességből. A reknminálást akkorra hagyják, mikor nincs egyéb dolguk. Ezt kellene nekünk is, mikor annyi, de annyi nehezebb és fontosabb dolgunk van. Kormányt ütni? Nagyon jó. Csak már ott tartanánk, hogy volna kit. Interpelláció az olasz világkiállítás miatt. Magyarország sérelme. Impozáns világkiállítással készül megünnepelni Olaszország az egységes olasz állam megteremtésének félszázados jubileumát. Elhatározta az olasz parlament, hogy a nevezetes jubileum emlékére 1911-ben Rómában és Turinban nemzetközi kiállítást rendez. E kiállítás körül most súlyos sérelem érte Magyarországot. Nem Olaszország, hanem a külügyi kormányunk sértette meg a magyar állam önállóságát, úgy, hogy a politikai közvélemény is felzudult már e miatt és interpelláció is készül már Wekerle miniszterelnökhöz. A sérelmes esetről fővárosi tudósitónk ezeket jelenti: Néhány nappal ezelőtt a külügyi kormány félhivatalos kommünikét helyezett el néhány lapban. A kommüniké szerint Ausztria-Magyarország elhatározta, hogy azokon a nemzetkzi kiállításokon, amelyeket az olasz állam félszázados fennállásának ünneplésére 1911-ben Rómában és Turinban rendez, hivatalosan részt nem vesz, Okul a jelentés azt hozza fel, hogy af.monarkia“ iparossága nem győzi költséggel a sok kiállítást. Ez a jelentés nagy felháborodást keltett politikai körökben. Hogy valamely állam valamely kiállításon részt vesz vagy nem, az annak belső ügye és abba Aehrenthal külügyminiszternek semmi beleszólása nincs. Magyarország előtt mindig szimpatikus volt az olaszoknak szabadságharca és az, hogy Aehrenthal a bécsi keresztényszociálisták hatása alatt nem rokonszenvez a római kiállítással, nem lehet ok arra, hogy a magyar iparosság távolmaradjon a világkiállításról. Ezt a véleményt ma már erősen hangoztatták a Budapesten levő politikusok. Egy függetlenségi képviselő igy nyilatkozott : — Minő jogon beszél Aehrenthal a monarkia nevében ? Magyarország nevében ő nem beszélhet, mert Magyarország azon a kiállításon vesz részt, amelyiken akar. A klerikás Ausztria gyűlöli a liberális Rómát, Viktor Emánuel király még nem látogatta meg Ferenc Józsefet, holott az összes európai udvarokat már meglátogatta: de nekünk mindezekhez semmi közünk sincsen. Mi részt fogunk venni a kiállításon hivatalosan is és a külügyminiszternek nincsen joga a mi nevünkben beszélni. Olyan sérelem ez, amely fölött nem lehet egykönnyen napirendre térni. Zanella Rikárd, Fiume város országos képviselője ma megjelent a képviselőházban és interpellációt jegyzett be a miniszterelnökhöz melyben kérdi: hajlandó-e Magyar- ország résztvenni 1911-ben Rómában és Turinban az olasz egység félszázados évfordulóján rendezendő világkiállításon? Az. olaszországi lapok ma bőven foglalkoznak a dologgal. Milánóból jelentik, hogy a „Corriera dela Lera“-hoz érkezett római jelentés szerint Ausztria-Magyarország még nem küldötte el formaszerü nyilatkozatát a kiállításon való részvét dolgában. Egy másik távirat szerint a „Popolo Romano“ azt a reményét fejezi ki, hogy Ausztria-Magyarország el fog állani elhatározásától. nihoholmeiitBs zsuroH. i. Elmék magával a kioszkba S bevárjuk, mig kisüt a hold; Káros élvtől magunk lefosztva Mi nem fogyasztunk alkoholt. Egy hektoliter limonádét S egyebeket, mi szomjat olt, Szivünk, egy kazal szalmaszallal, De nem fogyasztunk alkoholt. És az egészséginkön mindez, Meg fogja látni, nem segít, Az alkoholtól mentés esetén Egyéb lesz, a mi — részegít ... II. Német költü irta e strófát A mely a bűnre csal: „Botor, kit nem hevít e három: A bor, a nő, a dal.“ Rég meghalt — tán virág se nő már A sirja oldalán, És üzenetet küldött néki Egy feminista lány. „Bor mellett ma nem fér a nő meg. Sőt undor ez neki, Uram, e gyanús környezetből A nőt törülje ki.“ „Vagy javítsa ki igy a strófát: — Kinek feje benőtt, Az imádja a málna-szódát, A fagylaltot s a nőt.“ III. Bár föltünést kelt minden oldalon A mozgalom, A Hegyalját még sem aggasztja, S nyugodtan ül a szőlősgazda. Nemes dolog, hogy az iroda-mádik Nem isznak több magyarádit, A ménesiért egyik sem eped, S nem isznak semmi szeszes egyebet. Hanem attól, mit edoig ittak, S minek a hegy most kárát vallja, Ha elfogyasztlan is marad: — Nég nem megy tönkre a Hegyalja. Csipke. A nyírbátori klastromrablók Szatmáron. Ők a hétfő éjszakái véres betörés tettesei! (Saját tudósítónktól.) Jelentettük tegnapi számunkban, hogy Lengyel Péter amaci-uti szatócs boltját héttőre virradóra állarcos rablók kirabolni akarták. Lengyel ideje korán észrevette a betörőket és többször közibük lőtt. Erre a betörök Amac község felé elmenekültek. A Csendőrség nyomban széleskörű hajszát indított a rablók után, kik közül egyik másik meg is sebesülhetett, mert Ács Géza csend- őrörmester vérnyomokat talált az országúton. A csendőrség a mai nappal azt is megállapította, hogy az amaci- uti betörők azonosok a nyírbátori minorita rendház támadóival. Lapzártakor értesülünk, hogy a csendőrség az egyik rablói Nagykároly—Majtényi országúton elfogta. 9 vasutasa!* szövetségénél! nagygyűlése. A Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetségének országos nagygyűlése tegnapelőtt kezdődött Brassóban. A nagygyűlésen Krammer Gyula, a szövetség ügyvezető elnöke elnökölt. A gyűlésen 39 kerület elnöke és megbizottja vett részt. Krammer elnök felolvasta Batthyány Tivadar gr. elnök táviratát, hogy betegsége miatt a gyűlésen nem' vehet részt Ezután elnök tartotta meg a megnyitó beszédét, vázolva a szövetségi élet jelenlegi mozzanatait. Lorber József titkárnak az elmúlt évről szóló jelentését a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. A jelentés szerint a szövetségnek 28.000 tagja van. Az egyesület jogvédelmét az árvaház érdekében száztíz esetben vették igénybe. Szathmáry Lajos főszámvevő zárszámadásokat ismertette, mire a közgyűlés a fölmentvényt megadta. Ezután a tisztviselők megválasztására tértek át. Elnöknek Batthyány Tivadar grófot választották meg, titkár lett Lorber József, jegyző Bezerédi Ábel dr., pénztárnok Faludi József. A nagygyűlés tegnap folytatta tanácskozásait. Krammer Gyula ügyvezető alelnök a tanácskozást megnyitva, beterjesztette a központi vezetőség javaslatait a halálozási, a nyugdijpótló segélyalapra és az árvaházi alapra vonatkozólag, amelyeket elfogadtak.
