Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-28 / 14. szám

1909. május 28. FÜGGETLEN ÚJSÁG 3. Szathmáry Lajos főszámvevő előter­jesztette a költségvetést, amelyet némi mó­dosításokkal elfogadtak. A déli szünet után a délutáni folytatólagos tanácskozáson a beérkezett indítványokat tárgyalták. Az indít­ványok a státusrendezésre, külön betegpénz­tár, valamint üdülőtelep létesítésére, a dij- nokok lakbérosztályozására és a lakbér- nyugdijra vonatkoztak. A nagygyűlés este hat órakor végződött. Nagy lelkesedést kel­tett a gyűlésen Batthyány Tivadar grófnak, a szövetség elnökének szives hangú táv­irata, amelyben köszönetét mondott meg­választásáért és kijelentette, hogy továbbra is teljes odaadással fogja szolgálni a szö­vetség érdekeit. A nagygyűlés végül táviratban üdvö­zölte Szterényi József kereskedelemügyi államtitkárt. A szamoslippai tömeges titmftgezft. Felkoncoltál; az áldozatokat. JKi okozta a mérgezést. A szamoslippai tömeges mérge­zés áldozatait tegnap boncolták fel a helyszínen. A boncolásnál jelen volt: dr. Morvay vizsgálóbíró és dr. Vajay törvényszéki főorvos. A hulladarabokat ma felszántot­ták az országos boncolási és vegyé­szeti intézetbe, amely meg fogja álla­pítani a mérgezés tulajdonképeni okát. Morvay vizsgálóbíró kihallgatta Blum földbirtokost, aki azt állította, hogy a szeszt Bécsből kapta lezárt vashordókban, ő tehát nem felelős azok tartalmáért. A vizsgálat ezzel ellentétesen azt állapította meg, hogy Blum a szeszből ő maga állította elő az italt. Az időközben felgyógyult mun­kások különben azt állítják, hogy az áldozatok 5—6 borospohárral ittak az erős alkoholból és alkoholmérge­zésnek lettek volna áldozatai. A vegyi vizsgálat különben meg­fogja állapítani a pozitív valót. Mert elvégre nem lehet oly könnyen napi­rendre térni 3 ember ilyetén képeni kimúlása fölött. Slassinger-féle angol tennis különlegességek, rackettek, hálók lab­dák, rackett javítások és teljes huro- zások, valamint más ügyes sport és nyári játékok, hinták, függő-ágyak érkeztek Ragályi spártüzletébe Deák­tér 8. Gillyén-ház. Rejtélyes gyilkosság Szatmáriul. Dráma a Szamosparton. Megölte a barátja. Tegnap este megjelent rendkívüli kiadásunkban közölt gyilkosságot rész­letesen az alantiakban ismertetjük. Borzalmas gyilkqsság történt ma délután a Szamosparton. A gyilkosság ténye elég rejtélyes, amennyiben nincs kizárva, hogy véletlenségből történt a tragédia. Két szatmári cipész-inas: Lö- winger Pinkász és Szinetár Mihály kimentek a Szamospartra flóbertból lövöldözni. Halakra vadászgattak. A különös passziót a két jóbarát össze- kapása zavarta meg. Nem tudni, hogy min veszett össze a két fiú. A veszekedés közben, ami különben lehetett egészen gyer­mekes dolog is, L ő v i n g e r Pinkász flóberpisztolyával lelőtte Szrinetár Mihályt. A lövés a fiú balszemébe fúródott. Azonnal ájultan esett össze és elborította a vér. A mentők szállí­tották be a közkórházba, ahol még lapunk zártakor is eszméletlenül feküdt. A véres eset nagy izgalmat kel­tett a városban. Fokozza ezt az izgal­mat az a körülmény, hogy a gyilkos­ság ténye még meglehetős homályba van burkolva. Löwinger Pinkász tagadja rette­netes tettét. Azt állítja, hogy csupa véletlenségből sült el a pisztolya és igy történt a borzalmas tragédia. Szemtanuk állítása szerint a do­log azonban máskép történt. A két fiú összeveszett, tettlegességre is ke­rült köztük a sor. A fegyverekkel estek egymásnak. így sült el a flóbert pisztoly és igy fúródott a golyó a szerencsétlen áldozat sze­mébe, A rendőrséget azonnal értesítet­ték a véres gyilkosságról. Dr. Csomay Aladár alkapitány azonnal a helyszínre sietett és a szükséges nyomozást meg­ejtette. A csendőrség Löwingert azon­nal letartóztatta. Azonnal ki is hall­gatták, természetesen váltig tagadta a gyilkosságot. A vizsgálat ki fog terjedni Lő- winger gazdájára Klein Ignácra is, aki hatósági bejelentés nélkül tartott fegyvert a házánál. Pedig a fegyver veszedelmes dolog, éretlen gyermekek kezébe könnyen vezethet ilyen bor­zasztó tragédiára, amelynek áldozata, talán midőn e sorok megjelennek, már ki is szenvedett A nyomozás nagy erélylyel folyik tovább* TflRKd ESETEK. A jó hirdetés. — Legjobb szer. — A török számtan. Szolnok vidékén festegetett egy fiatal piktor. Kikeresett magának egy szép domb­oldalt, a háttérben facsoporttal, az előtér­ben egy érdekes kis, élénk színekben pom­pázó villával. Ezt a részletét festette na­pok óta A harmadik napon a háta mögé állt a villa tulajdonosa. Egy ideig szótlanul né­zegette a készülő képet, aztán megkérdezte a festőtől: — Megbízta önt valakit azzal, hogy lefesse az én villámat ? — Nem, uram 1 — ts kiállítja a képet valami pesti kiállításon ? — Mindenesetre! — Igen? — kiáltotta örvendezve a tulajdonos. — Akkor megkérem egy szí­vességre ! — Tessék! — Fessen az ajtóra egy táblácskát ez­zel a felírással: „Ez a villa szabad kézből eladó!“ Evek óta el akarom adni év hiába hirdetem az újságokban. Hátha ez használna * Guthi Soma úgyis mint kopasz em­ber, úgyis mint lapszerkesztő, a minap egy levelet kapott, melynek írója tanácsot kér tőle a kopaszság ellen. Hogy ajánljon neki valamit. Guthi erre az ő eleven hétfői újság­jában ezt üzente neki: „Figyelmébe ajánljuk a Medizinische Blätter egyik érdekes cikkét, mely azt fej­tegeti, hogy a kopaszság ellen legjobb a tejkura. A cikkíró számos példával bizo­nyítja. hogy vannak csecsemők, akik egész kopaszon jönnek a világra és az anyatejtől néhány hónapi szorgalmas és lelkiismeretes használat után megjön a hajuk." * Egy Andrássy-téri kávéházban, ahol az uzsonnánál nagy müvésztársaság szokott összejönni, a minap minden ok nélkül a törökországi eseményekről beszélgettek. Beszélhetek volna Haverda Mariskáról, vagy Jánossyról, vagy Vojtháról, vagy akármi másról, de ők ehhez ragaszkodtak. Várnay vállalkozott arra, hogy elhallgattatja őket. A nagy vitatkozás közben csöndesen meg­szólalt : — Furcsa ország az a Törökország. És milyen különös náluk a számtan tudo­mánya. — Miért, miért? — kérdezték kí­váncsian. — Mert tizenöt nő, meg egy nő, az — három. Ezzel a külpolitikai társalgás el volt intézve. Fodrászai az ottSzSben. Fodrásznő itt. Fodrásznő ott. — Jó estét kívánok, mondottam a fe­kete ruhás nőnek és megszorítottam a kezét, ami szép volt és nagy, és belenéztem a szemébe, ami olyan gyönyörű volt, mint az esővízzel telt dézsában a hold képe és azt mondtam neki üljön le, mert az jobb, mint állni. És ő leült. Én mondani akartam va­lami szépet, mert május volt és verőfény, és az asszony szép volt, ahogy szép lehet egy nő olyankor, mikor a szél akácillatot ver be a nyitott ablakon.

Next

/
Thumbnails
Contents