Független Magyar Hírszolgálat, 1993. március-1994. február (17. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-15 / 9. szám
4 A washingtoni Magyar Nagykövetség október 22- én rendezte az 1956. októberi forradalom és szabadságharc emlékünnepségét. A lyukas háromszínű zászlóval díszített teremben teljes számban megjelentek a Washingtonban és környékén éló magyarok, akik megilletődötten figyelték az ünnepség bevezetéseképp vetített 1956-os híradókból összeállított filmet a forradalom eseményeiről. Ezután a jelenlévők közösen elénekelték a Szózatot, majd Tar Pál nagykövet mondott ünnepi beszédet, a sok meghívott amerikai és külföldi vendégre való tekintettel angolul, méltatva a 1956 világtörténelmi jelentőségét. Ezt követően az éppen Washingtonban tartózkodó Dr. Medgyasszay László államtitkár beszélt magyar nyelven, felidézve gyermekkori emlékeit az ötvenhatos eseményekkel kapcsolatosan. A beszédek után nagysikerű fogadás volt.Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére ünnepség volt San Franciscóban, a State Office Building előcsarnokában álló szabadságharcos emlékműnél. Rózsa Olga szobrászművésznő háromszínű lyukas zászlókkal feldíszített Gloria Victis című gyönyörű szobránál Főtisztelendő Hites Kristóf atya és Nagytiszteletű Katona Jenő református lelkész mondtak ünnepi beszédet, majd koszorút helyezett az emlékműre a helyi magyarság küldöttsége, melynek tagjai voltak: Dr. Voisin Éva tiszteletbeli főkonzul és férje, Könnyű Ernő volt kongresszusi képviselő és felesége, Tosakyné Várady Irén, Márki Ferencné, Dr. Szabó Károly és a Szabadságharcos Szövetség részéről Rékay András. A kis ünnepség után Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébet mezzoszoprán vezetésével a megjelentek közösen elénekelték a Himnuszt. Az Alkotmánybíróság nagyjelentőségű döntést hozott arról, hogy a nemzetközi jogi értelemben háborús bűncselekményeknek minősülő bűntettek nem évülnek el s ezzel megnyitotta az utat a jogállam büntető hatalmának utólagos érvényesítésére. Mint emlékezetes, az 1956-os forradalom és szabadságharc során elkövetett bűncsekelményekkel kapcsolatban követendő eljárásról szóló, az Országgyűlés által 1993. február 16-án elfogadott törvény alkotmányossági vizsgálatát Göncz Árpád köztársasági elnök kérte az Alkotmánybíróságtól. A döntés jelenti azt, hogy az 1956. őszén elkövetett háborús bűncselekmények és a polgári lakosság ellen elkövetett bűnök miatt ha késve is, de megindulhat a jogi eljárás. Az Igazságügyminisztrium illetékesei szerint már elegendő dokumentum áll rendelkezésre 1956-ról ahhoz, hogy megkezdődhessenek a perek, megindulhasson a felelősségrevonás. -- A magyar közvélemény jobbik részei örömmel fogadja az Alkotmánybíróság határozatát és reméli, sehol sem fogják elfektetni a tárgyalásra váró ügyeket, hanem az igazságügyi hatóságok haladéktalanul megindítják az eljárást minden gyanúsított ellen. Hábel György írása már jónéhány héttel ezelőtt, a kenderesi temetést követően jelent meg a Pesti Hírlapban, de előző számunkban már nem tudtunk helyet szorítani számára. Véleményünk szerint a kitűnő riport máig sem veszítette el aktualitását és a Horthy-temetés tükrében annyira jellemző képet nyújt a hazai politikai légkörről, hogy most pótoljuk a mulasztást: ESÓISTEN SIRATJA A CHARTÁT PestigHírlap Aki szelet vet... Nem terv éltem, hogy »September 4-én lemegyek Kenderesre, a Horthy család gyászünnepségére. Nem politikai meggondolásból, csupán kényelemből. Úgy véltem, hogy a tévében többet láthatok, mint a gyászoló tömegben. Hetvenegy éves elmúltam. Csehszlovákiában születtem,. és szüleim kiutasítása miatt csonka-Magyarországon is laktam. Életem során — eddig — nyolc politikai rendszerváltozást éltem meg, és így van némi összehasonlítási alapom. Megismertem a csehszlovák magyarellenes demokráciát és a Horthy-korszakot is (nem pedig .rendszert'', meit ilyen nem volt!); annak minden problémájával, hibájával, erényével együtt. Átéltem a harmincas években édesapám keserű munkanélküli vagy alkalmi munkás állapotát. Ezért azonban mégsem Horthy Miklóst hibáztatom. Sokkal inkább elődeit, akik teheteüenségük miatt vagy a világ-forradalom ábrándja érdekében önkéntelenül is segítségére voltak győztes ellenségeiknek hazánk teljes tönkretételében, és természetesen az elvesztett háborúban is ludasok. Amikor elolvastam Gadó úrnak a Horthy család kenderesi temetésével és az Állami Pénzverde ez alkalomból kiadott emlékérmeivel kapcsolatos felháborodott, tiltakozó nyilatkozatát, majd az ezt kővető sajtókampányt, elhatároztam, hogy most már csak azért is elmegyek Kenderesre. Nem értem, hogy miért rettegnek Gadó úr és elvbarátai az elmúlt Horthy-.rend-Bzer'-től. Az én korcsoportomból a KSH adatai szerint már csak 345 ezren, a nálam idősebbekből (72-100 évesek) már csak 539 ezren élnek Magyarországon. összesen 884 ezer ember, az ország 10,3 milliós lakosságának mindössze 8,6 százaléka; nagy részük betegeskedik. Ezektől fél az a 91,4 százalék, akik zömmel a szocializmus emlőin, a Horthy-.rendszert" gyűlölni tanulva nevelkedtek? Félnek, rettegnek a két koporsótól és egy urnától, amelyeket Kenderesen egy kriptában örök nyugalomra helyeztek? Vagy attól félnek Gadó úrék, hogy majd a Horthy család elteme' tett tagjai az éj leple alatt kijönnek a kriptából és riogatják a magyar népet? Az a politikai korszak már csak azért sem térhet vissza, mert a világ, az emberek gondolkodása és a nemzetközi hatalmi struktúra is teljesen megváltozott. Ennyire nem hisznek a demokráciában, az emberek demokratikus vágyaiban Gadó úrék, hogy az úgynevezett .Horthy restaurációval" kell a társadalmat és szomszédainkat, meg a Budapesten szerkesztett, de a külföldi sajtóban németül, angolul megjelentetett cikkekben a nemzetközi közvéleményt rémisztgetni? Sokkal inkább arra kéne koncentrálniuk, hogy a vörös iszapot lecsapolják sok ember fejéből... 'Érdekes, hogy Csermanek, alias Kádár János temetése és az ennek évfordulóján évenként megrendezett demonstrativ ünnepség nem idegesíti Gadó úrékat. Megnyugtatom, hogy a józanul gondolkodó magyar népet se, hisz’ tudjuk, hogy ezt a népszerűséget a sokáig ki nem fizethető aollármillárdok segítségével, .utánam a vízözön, csak én maradjak meg a magyar nép jó emlékezetében" gondolat és politikai taktika jégyében vívta ki. A kenderesi temetés előtti napon estefelé, a Fény utcai iacon vásárolva, a hirtelen eletkezett hatalmas viharban .ronggyá áztam". Ekkor eszembe jutott, hogy a eltartások "inost kezdik a Vérmezőn a .Horthy-rendszer" irodalmi eltemetését. Felnéztem a villámló, sötét fellegekre az ömlő esőben, és felkiáltottam: .Van Isten az égben!"... \ Másnap Kenderesen, ragyogó napsütésben, hivatalosan is elismerten (helikopterről végeztek reprezentatív népszámlálást) minimum ötvenezer ember jelenlétében, méltóságteljes végtisztességgel, mindenféle rendbontás és provokatív hang nélkül búcsúztattuk el a Horthy házaspárt és Miklós fiukat. Ha semmi másért nem. azért mindenképpen megérdemelte ezt a tiszteletet a volt kormányzó, mert az első világháborúban hősiesen védte a hazáját, majd pedig államfőként a baloldali politikusok által szétzilált országot a körűimények-szabta szűkös lehetőségek között talpra . állította. Hogy elképzelései nem sike-. rültek a második világháború alatt, ez nem rajta múlott, hanem a nemzetközi politikai helyzeten. Az ő tragikus sorsa nem volt más, mint .két pogány közt egy hazáért”... elbukni. Geopolitikai adottságainkból eredő tragikus magyar sors! A kenderesi temetés a magyar érzésű nép hatalmas demonstrációja volt. A több mint háromszáz koszorú, köztük megmentett zsidóké és lengyeleké is, mindennél jobban kifejezi a gyászolók érzelmeit. Hálás köszönet érte Ga-' dó úrnak és elvbarátainak, akik úgy felkavarták a magyar közvéleményt, hogy nem ötezer ember, hanem ennek több mint tízszerese zarándokolt el a kenderesi temetőbe, pedig — az előző napi tapasztalatok alapján — számoltak egy esőben zajló temetéssel. Uraim! Csak Így tovább! A magyar népnek kellenek a Gadó úr féle megnyilatkozások, mert Így egyre többen ébrednek rá, hogy magyat érzésünket demonstrálni kell. A kenderesi temetési szertartás után a kastély parkjában került sor Horthy Miklós mellszobrának leleplezésére. Amikor a felhők egyre sűrűsödtek, úgy éreztem, hogy ezt az ünnepséget már nem úszszuk meg esernyőnyitás nélkül. Azonban amint az ünnepség megkezdődött, a felhők elvonultak, a nap kibújt és pont rásütött a leleplezett . szoborra. A friss bronzfelületről aranysugárként verődött vissza a fény. , .Egyik barátom a két ünnepség között elment a közeli Mezőtúrra, a szülei sírjához. Kisújszállás környékén (Kenderestől hét kilométerre) hatalmas Zivataron hajtott át, alig látott a szélvédőjén keresztül. Kenderesre visszaérkezve csodálkozva tapasztalta a nyárias, ragyogó napsütést ' ..Van isten az égben!"... ' ’ , * Hábel György
