Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)

1992-03-15 / 1. szám

~ Q> -Federation of Free Hungarian Journalists

SAJTÓ

Néhány szó a Szabad Magyar Újságírók

Szövetségéről

Mielőtt bemutatom a határokon kívül, nyugaton élő magyar újságírók szakmai szervezetét, rövid kitérőt kell tennem a múltba. Az igény, hogy az emigráns toliforgatók egyesületet alakítsanak, már 1948-ban fölvetődött. Akkor Münchenben megalakult a Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete, mely első elnökéül Nyíró Józsefet választotta. Amikor ő Spanyolországba költözött, Wass Albert követte az elnökségben. Nem sokkal később Párizsban, majd csaknem ezzel egyidőben Londonban is alakítottak egyesületet a menekült újságírók, mindkét városban Szabad Magyar Újságírók Egyesülete néven. Mivel e két utóbbinak tagjai főképp 1947-ben és később disszidált újságírók voltak (s a név is azonos volt), hamarosan létrejött köztük a fúzió, de az elsővel, melynek tagsága 45-ös menekült újságírókból rekrutálódott, soha nem egyesültek. Ugyancsak önállóan működött az amerikai kontinensen éló magyar újságírókat összefogó Magyar Menekült Újságírók Egyesülete is New Yorkban.

Mivel a hatvanas évek közepét a fent emlí,tettek közül egyik szervezet sem érte meg, az újságírók érdekképviselet nélkül maradtak. 1978 őszén alakult meg végülis Clevelandben, az évenkénti Magyar Kongresszus keretében a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége 16 alapító taggal, akik elnökké Flórián Tibort, főtitkárrá e sorok íróját választották. Az alapszabály a szövetség székhelyéül Washingtont jelölte meg, s ugyanakkor kimondta, hogy a SZMÚSZ az egész szabad világ magyar újságíróinak érdekképviseleti szervezete kíván lenni. Az addigi regionális egyesületek után ez volt tehát az első olyan kezdeményezés, amely a magyar emigráns sajtó minden munkását igyekezett összefogni, lakóhelyükre való tekintet nélkül. Tagok lehetnek az emigráns lapok szerkesztői, kiadói, munkatársai és alkalmi cikkírói, amennyiben sajtótevékenységük rendszeres, de kérhetik felvételüket fotóriporterek és rádiósok is (Amerikában sok helyi magyar rádióadó sugároz kulturális és zenei műsort, híreket és hirdetéseket).

A SZMÚSZ elsősorban érdekvédelmi szakmai szervezet, mely az emigrációban működő többi szakmai egyesüléshez (Exile Pen, Jogászszövetség, Mémökegyesület, Orvosszövetség stb.) hasonlóan tagjainak érdekeit igyekszik képviselni és adott esetben nevükben föllép, illetve nyilatkozik. Mindez inkább politikai vonatkozásban érvényes, mert az emigrációban kevés munkaügyi vita adódik: a magyar lapok munkatársai nem fizetett alkalmazottak s így legfeljebb a cikk-honoráriumok körül lehetnek problémák. De ezek is ritkán, mivel a magyar lapok cikkíróinak nagy többsége emigrációs szolgálatnak tekinti munkáját és nem kíván érte ellenszolgáltatást. (Más kérdés, hogy azért, mert tudja: a magyar újságok többsége anyagilag igen rosszul áll.)

Ami szervezetünk politikai aktivitását illeti, a SZMÚSZ egyrészt az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége tagegyesületeként, annak munkájával összehangolva hallatja szavát, ha szükség mutatkozik, a hírközlés szabadságának vagy pontosságának érdekében. Másrészt önálló akcióként minden év március 15-én, a szabad magyar sajtó napján felhívást bocsát ki a szövetség és évről évre megújítja programját, melynek központjában a magyarországi sajtószabadság megvalósítása áll. (Megvalósult!) Ezenfelül megalakulása óta minden évben részt vesz a novemberi clevelandi Magyar Találkozó (Magyar Kongresszus) kulturális munkájában, s ugyanakkor itt tartja évente rendes közgyűlését is. (Ugyanígy támogatja a négyévenként sorra kerülő Szabadföldi Magyarok Világkongresszusainak munkáját is.)

Fontos feladatának tekinti a SZMÚSZ, hogy őrködjék az újságírói etika (sajtóetika) fölött, aminek leggyakoribb megsértését egymás anyagának pontos megjelölés (forrás, szerző) nélkül való átvételével követik el a szerkesztők. Ugyanígy hivatásának tartja őrködni a magyar nyelv, a magyar újságok nyelvezetének tisztaságán is, ami a haza határain kívül külön kötelességet ró minden írástudóra. (A hazai sajtóban sem ártana erre több gondot fordítani!...)

A tagok felvétele ajánlás, a munkásság igazolása, ill. az alapszabály elfogadása után történik. Az évi tagdíj 10 dollár, amiből az adminisztrációs költségek fedezésén kívül a szövetség magyar ügyeket támogat (pl. erdélyi menekültek segélyezése). A szövetséget öttagú tisztikar - elnök, alelnök-főtitkár, titkár, pénztáros és egy kanadai alelnök - vezeti, akiket négyévenként választ a közgyűlés. (Akik a nagy távolságok miatt személyesen nem jelenhetnek meg, levélben küldik el szavazataikat.) A tagok fényképes igazolványt kapnak, aminek általában mindenütt hasznát veszik hivatásuk gyakorlása közben. A szövetségnek jelenleg 72 igazolt tagja van, akik négy kontinensen - Észak- Amerika, Európa, Dél-Amerika és Ausztrália - élnek. A három utóbbi földrészen egy-egy helyi megbízott intézi az adminisztrációs ügyeket a központ számára. A nyugaton napjainkban megjelenő 25-30 havi- és hetilap munkatársainak nagy része tagja a Szabad Magyar Újságírók Szövetségének és támogatja célkitűzéseit. Végezetül hadd mondjak köszönetét a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége 1986-ban választott tisztikara nevében a MAGYAR SAJTÓ szerkesztőinek, amiért lehetőséget adtak arra, hogy a nyugati magyar újságírószervezet működéséről tájékoztathassam a hazai pályatársakat. Jó lenne, ha már nem kellene külön .nyugati” és külön „hazai" magyar újságírókról beszélnünk, hanem csak magyar újságírókról, akik ugyanabban a szövetségben dolgoznak a közös célokért. A magyarországi politikai változások megteremtették ennek lehetőségét és csak rajtunk, a sajtó jószándékú napszámosain múlik, hogy ezt valóra is váltsuk.

Stirling György

Fenti irás a Magyar Újságírók Országos Szövetsége hivatalos lapja, a MAGYAR SAJTÓ 1990. augusztus 13-i számában látott napvilágot, annak a kapcsolatfelvételnek eredményeképpen, amelyre 1989 őszén került sor a Magyar Sajtó Házában Budapesten, azzal a szándékkal, hogy tárgyalásokat kezdjünk a két újságírószövetség, a hazai MÚOSZ és a nyugaton működő Szabad Magyar Újságírók Szövetsége együttműködése, illetve esetleges fúziója ügyében. A szívélyes légkörben történt megbeszélések és bizonyos feltételek tisztázása után a SZMÚSZ elnöke azzal tért vissza Amerikába, hogy a történtekről tájékoztatja a Szövetség őszi közgyűlésének résztvevőit és szavazásra teszi fel a kérdést. így is történt /a távollakó és a közgyűlésen megjelenni nem tudó tagok véleményét postai szavazás útján kértük ki/ és a többség a döntés egy évre való elhalasztását tartotta helyesnek. A két közgyűlés közötti időben - 1990 novemberétől ,1991 novemberéig - figyelemmel kísértük a MÚOSZ működését és az újságírószövetségben folyo belharcokat, a magyar újság-