Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-15 / 1. szám
-7-írótársadalmat megosztó ellentéteket és ezeknek megvitatása után a 3ZMÚSZ 1991. november 29-én Glevelandben tartott közgyűlése a csatlakozás tervének újabb egy,évre való elhalasztása mellett döntött. Ha ezalatt az idő alatt a MUOSZ képes lesz magát megreformálni,1992-ben lehet sz9 a kapcsolatok felújításáról.Hz azonban vonatkozhatik nemcsak a MUOSZ-ra, hanem minden olyan újaágírószervezetre, amely otthon működik és a magyar újságírótársadalom nemzeti érzésű tagjait egyesítve képviseli a sajtó munkásainak érdekeit. A SZMUSZ már fölvette a kapcsolatot az egy évvel ezelőtt alakult Magyar^Katolikus Újságírók Szövetségével, együttműködési készségét nyilvánította a Sajtószabadság Klub felé s ha a MÚOSZ szellemével elégedetlen újságíróknak most valóban sikerül létrehozniok egy új, független újságírószövetséget, annak munkáját messzemenően támogatná. Sőt: a hazai és a külföldi magyar újságírók egységének megvalósítása érdekében ,a SZMUSZ helyesnek tartaná az erők összefogását is. a Szabad Magyar^Újságírók Szövetsége vezetősége ehhez meg fogja tenni a szükséges lépéseket és az ősszel esedékes közgyűlés határozata alapján jár majd el az ügyben. A Sajtószabadság Klub közleménye A Sajtószabadság Klub 1992. január 18-án a budapesti Gcilért Szálló különtermében megtartotta első országos tanácskozását. A tanácskozáson mintegy százhatvanan jelentek meg, a budapesti szerkesztőségek mellett — jelezve egyúttal a Sajtószabadság Klub iránt megnövekedett érdeklődést —, jelentős számban jöttek el Debrecen, Szeged, Miskolc, Szombathely, Kecskemét, Kőszeg újságíró küldöttei is. A résztvevők határozatot hoztak arról, hogy életre hívnak egy új újságíró-szövetséget, tekintettel arra, hogy a jelenlegi MŰOSZ s jelenlegi vezetése, mint azt eddigi állásfoglalásai is jelezték, mind a mai napig képtelen volt az erkölcsi megújulásra. Az új szövetség a március 14-ére összehívott alakuló közgyűlés után kezdi meg munkáját. A Sajtószabadság Klub addig folytatja tevékenységét. A Sajtószabadság Klub szóvivői: Kosa Csaba, Moldoványi Ákos A Sajtószabadság Klub nyilatkozata A MUOSZ vezetői 1992, január 30-án állásfoglalást tettek közzé, amelyben pártállami korszakukból örökölt mérhetetlen gőggel és magabiztosággal politikai szándékokat képviselő ellenszervezetnek nevezik a Sajtószabadság Klubot, önmagukat pedig független szövetségként deklarálják. A Sajtószabadság Klub visszautasítja az átlátszó ügyeskedést, és ismételten leszögezi: 40 esztendőn át a mindmáig erkölcsi megújulásra képtelen MUOSZ szolgálta ki gátlástalanul a diktatúrát, újságírók százait űzte el és zárta ki a pályáról, és ezzel a magatartásával mára végzetesen megosztotta a magyar újságíró-társadalmat. A felelősség alól mindezért száz és ezer nyilatkozat sem menti teL Budapest, 1992. január 30. A Sajtószabadság Klub Vezetősége nevében Kosa Csaba, Moldoványi Ákos szóvivők Szombaton a Gellért Szállóban, a Sajtószabadság Klub országos tanácskozásán döntés született egy új újságírószövetség megalakításáról. A MUOSZ elnöke gyorsan reagált a hírre. Ennek köszönhetően örömmel értesültünk arról, hogy szövetségének névsorát nem tartják titokban, sőt egy frissen kiadott évkönyvben közelebbről is tanulmányozhatjuk. (Utólag megállapítható, hogy a Sajtószabadság Klub nem járt el helyesen, amikor idő előtt próbálta megkaparintani a névsort, amelynek birtokában leránthatta volna a leplet, mert ezzel megakadályozta volna a MUOSZ-t, hogy önmagáról leránthassa azt.) Az elnök érzékenyen reagált a szövetség vagyonának felosztását szorgalmazó kijelentésekre. Azt is mondhat julk, hogy oiiem volt túlságosain elragadtatva az ötlettől. Gondolatmenetének lényege a következő: a MUOSZ szegény, mint a templom egere, mert a régi rendszer államosította a szövetség bérpalotákból álló hatalmas ingatlanvagyonát, amelyet azután állami dotációkkal igyekezett pótolni. Mára megszűnt ez a támogatás, de az elvett ingatlanokat nem igényelhetik vissza, Részletek a Sajtószabadság Klub tanácskozásán elhangzottakból: Kosa Csaba a 'klub szóvivője emlékeztetett a MÜOSZ őszi küldöttgyűlésére, ahol az ország legmagasabb közjogi méltóságának megállapítása szerint a magyar sajtó történetében még soha olyan magasra nem jutott, mint ma. A klub szerint viszont a magyar sajtó mélyponton van, ezért a vezetőség legutóbbi összejövetelén fontos döntésre szánta el magát. E döntést egyebek között befolyásolta a MÜOSZ- mak az újságírószakma egésze nevében politizáló és nyilatkozó, kizárólagosságra törekvő magatartása. A Sajtószabadság Klub kinyilvánítja a hiteles tájékoztatás társadalmi, kulturális és elsősorban erkölcsi fontosságát, és ezen az alapon fellép a monopolhelyzetre törő klikkek, és azok támogatói ellen. A MÜOSZ soha nem volt, így nem is válhatott a valóságos vélemény- és érdekkülönbségeket befogadó klubok, szervezetek és egyesületek fórumává. A szövetség mára kiürült. Mindezekre tekintettel, a Sajtószabadság Klub vezetőségének felhatalmazásából javasolta egy új szövetség megalakítását. Ezután Moldoványi Ákos beszámolója következett a klub eddigi munkájáról. A kezdetekről szólva elmondta, hogy a megalakítás gondolatához a tömegtájékoztatásban fellelhető negatív jelenségek vezettek. A Sajtószabadság Klub első nyilatkozata szerint ezt a lépést az tette szükségessé, hogy a magyar sajtóban klikkek terrorja uralkodott el a tisztességes újságírók elhallgattatására.» Fekete Gyula a sajtószabadság tudatos félreértelmezésé ről, a hazudozások, rágalmazások, félrevezetések szabad • ságáről beszélt. Arról, hogy a sajtóban nem történt meg a rendszerváltozás. Azok követelik a sajtószabadságot, akiket a pártállam a sajtó börtönőreiként válogatott ki és helyezett funkcióba. A Kádár— Aczél-rendszer nem annyira az erőszakszervezetekkel, sokkal inkább az egyenirányított tömegkommunikációval, a pártvezéreit sajtómonopóliummal igyekezett aládúcolni a hatalmát. Ezt a monopóliumot és vezérkarát szinte érintetlenül örököltük áty
