Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)

1992-05-15 / 3. szám

mazása... Hog/ paktumok voltak s az egész mai rendszer azoknak köszörűié- * ti létét, kormánykörökben kezdetben körömszaicadtáig tagadták. Aztán később egy-két elszólásból lehetett arra következtetni, hogy mégiscsak kötöttek paktumokat valakik valakikkel és mindkét fél engedményeket tett: \ az egyik azért, hogy^mentesüljön addigi tettei következményei alól, a másik, hogy^az önként átadott hatalmat símán, vér nélkül átvehesse. Igen, ezt hangsúlyozta legutóbb Gsurka István is amerikai útján: a paktumoknak köszönhető, hogy Magyarországon ezúttal vér és megrázkódtatás nélkül ment végbe a rendszerváltás. /Annyira zökkenőmentes volt ez a rendszerváltás, hogy az embernek kétségei támadnak: történt-e egyáltalán olyan politikai változás hazánkban, amire ráillik ez a meghatározás?.../

Mint az^általában köztudott, Benedek István volt a nemzeti szellemű magyar újságírók új szövetsége, a MŰK alakuló közgyűlésének megnyitó szónoka és később őt válaszották a szervezet díszelnökévé is. Beszédében elhangzott egy mondat, ami félreértésre adott alkalmat: "Nem akarunk sajtószabadságot, nem akarunk szólásszabadságot" - mondta, majd hozzátette: "Sajtótisztességet és szólástisztességet agarunk", ami eléggé tágan értelmezhető, mert mindenki azt minősíti tisztességesnek, ami egyezik a véleményével és tisztességtelennek azt, ami eltér attól, A nagykövetségi előadáson is elhangzott egy kérdés erre vonatkozólag, amire a professzor azzal válaszolt, hogy Magyarországon ma már mindent meg lehet írni és ki lehet mondani, következésképp sajtó- és szólásszabadságot követelni teljesen fölösleges: a sajtóban csak tisztességre van szükség.

Bnnél furcsábban hangzott az a magyarázat, amit egy, az előadás után feltett kérdésre adott Benedei István. A kérdés arra vonatkozott,amit az előadó arról mondott, hogy az otthoniaknak meg van kötve a keze és nem cselekedhetnek szabadon. A kérdés így hangzott: "Mitől kell félnie a kormánynak?" 3 a válasz: "Attól kell annyira félni, hogy a zsákon, amiben az arany van,rajta ül egy csomó ember és azt mondja: nem adjuk a pénzt, nem adjuk a hatalmat. 3 közben félni kell attól, hogy az országban olyan hangulat manipulálódik, egy^olyan demagógia fut vé^ig az országon, amely azt a veszélyt rejti magában, hogy jön egy új választás és őrülteket fognak megválasztani. Olyanokat, akik kátyúba viszik az országot." Az előadó meg is mondta,^kire gondol: "3gy nevet legalább megemlítenék:

Torgyán demagógiájáról beszélek, ami megbolondítja a parasztokat, akik úgy esküsznek rá, mintha a mennyből szállt volna alá. Mert azt mondja: majd ha én leszek az elnök, mindenkinek mellényzsebből adom a földet."

3 sorok írója nem híve a demagógiának és nem tartozik Torgyán rajongói közé sem, viszont tiszteli a demokrácia játékszabályait és ha egy új szabad választáson a magyar nép netán másokra szavazna, mint a jelenlegi vezetők, tudomásul venné a többség döntését, még akkor is, ha személyszerint nem lelkesedne a "választottakért". A magyar nép józan ítélőképessége lebecsülésének érzem, ha feltételeznék, hogy őrültekre adja majd a szavazatait. Ha pedig az történnék, hogy mégis így tesz, akkor nagyon elkeseredett kell legyen és elégedetlen a jelenlegi kormánnyal. Mert a szélsőséges demagógia mindig ott hull jó talajra, ahol elégedetlen a nép.

Befejezésül még néhány szót arról a bizonyos sokat emlegetett paktumról vagy paktumokról. Most már tudjuk, hogy ezek kötik meg a kormány kezét, ezek miatt nem lehet elzavarni a pénzeszsákon ülő embereket és ezek miatt nem.lehet kirántani a kardot. Mindent tudunk, csak egyet nem: miről szóltak, mire vonatkoztak ezek a paktumok? 3zt még - állítólag - maga Benedek István se tudja, vagy nincs joga elmondani. De a magyar népnek - két évvel a magaválasztotta kormány hivatalba lépése után - most már joga van tudni, milyen paktumokat kötöttek a háta mögött, a feje fölött. Mert a kompromisszum, a kiegyezés általában hasznos dolog és a kompromisszumkészség egy politikusnál előnyös tulajdonság, viszont vannak elvtelen kompromisszumok is. És a paktum szónak is van bizonyos pejoratív kicsengése: az embernek a nem túlságosan jól hangzó "lepaktálás" jut róla eszébe. Létezhetnek észszerű paktumok, de zsarolással kikényszerített, megalkuvásban fogant erkölcstelen paktumokon nincs áldás.- 2 -