Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-15 / 1. szám
"Néha még a kormánypárti sajtó is támadta a kormányt - írja Ruffy -, példa erre a Pesti Hírlap, amelynek hasábjain Mikszáth követte el napi csínytevéseit. Egyszer egy minisztert például gilisztának nevezett. A kép viselők végül bepanaszolták az átkozott hírlapírót Tisza Kálmán miniszter elnöknél. Tisza így válaszolt az egyik kormánypárti honatyának: - Bizony csúful bánt veled. Velem is megteszi néha. És ha tudsz valami okosat,amit tenetnénk ellene, mondd meg nekem is, mert én nem tudok..." Tisza Kálmán okos ember volt, ám ő se tudta a kádenciát. Aki azt hiszi, hogy lakatot tehet a renitens/ újságírók szájára, hagyjon fel minden reménnyel. De ha bárki hatalmi szóval akarná elhallgattatni mondjuk a Népszabadságot, én lennék az első, aki tiltakoznék a módszer ellen.- 3 -A Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap legutóbbi washingtoni igazgatósági üléséről kiadott tájékoztató szerint az Alap határozott arról, hogy milyen vállakózásokat támogat a Kongresszus által megszavazott hatvan milliós keretből. Noha amerikai részről a kelet- és középeurópai országok között Magyarországot modellértékűnek tekintik, nem mulasztják el megjegyezni, hogy a bürokrácia lassúsága akadályozza a tőke vállakozókedvét. Kifogásolják a privatizáció körüli huzavonát is, aminek elsősorban az az oka, hogy még ma se tisztázott egészen, a kormány meddig axar elmenni az állami vállalatok magánkézbe adásában. Az Alap elnöke John Whitehead és ügyvezetője, Alexander Tomlison egyaránt annak a véleményének adott kifejezést, hogy gyorsítani kell a tempót,mert az Alap nyújtotta támogatás az adott körülmények közt csak vontatottan juthat be a magyar gazdaság vérkeringésébe. Whitehead egyébként helyesli, hogy a magyar kormány elvi okokbol nem követi a lengyel példát és nem kér sem adósságelengedést, sem fizetéskönnyítést, de ugyanakkor nem titkolja azt a véleményét, hogy a hét tőkés országnak kellene megoldást keresnie Magyarország terheinek könnyítésére. Göncz Árpád köztársasági elnök eddigi nemzetközi vonatkozású működéséről olvasunk összefoglalást: közel két év alatt tizenkét államfőt vagy nemzetközi szervezet vezetőjét fogadta hivatalosan és folytatott velük tárgyalásokat. Eközben mintegy kétszáz diplomáciai tárgyalást, fogadást, megbeszélést, találkozót bonyolított le. Hivatalos meghívás alapján nem kevesebb, mint tizenhat országban tett látogatást, amelyek - időrendi sorrendben - Csehszlovákia,Korea, Ukrajna, Japán, Ugyesült Államok, India, Svájc, Németország, Finnország, Kanada, Dánia, Egyesült Királyság, Chile, Ecuador, Kolumbia, Venezuela. - Mindez nyilván nem lehetett olcsó mulatság és Amerikában ilyenkor megkérdik, ki állta az utazási költségeket, de ez nem a mi dolgunk, hanem a hazai adófizetőké... Az Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért utólagos jogorvoslatért fordult a magyar bírósághoz, hogy állapítsa meg, kiket terhel a felelősség a pártállam idején a nyugati országhatáron menekülés közben lelőtt magyar emberek életéért. A Katonai Főügyészség máris megkezdte az 1974 és 89 között hivatalban volt belügyminiszterek ellen benyújtott feljelentésben foglaltak kivizsgálását és annak megállapítását, hogy honnét származott a határőrség tagjainak kiadott tuzparancs. A feladat a határon meggyilkolt személyek halála körülményeinek vizsgálata és a büntetőjogi felelősség felvetése, az Alapítvány adatai szerint az utolsó 18 évben 12 esetben lőttek le határsértőt a határt biztosító ávósok. /Az Alapítvány kezdeményezését csak helyeselni lehet, ám az nem világos, hogy miért csupán az utolsó két évtizedben elkövetett gyilkosságokra vonatkozik a feljelentés?/ - A menekülők lelövéséért való felelosségrevonásra már precedens is van, mert Németországban két határőrt ítéltek el a berlini Falnál elkövetett emberölés miatt. Pedig ők is arra hivatkoztak, nogy parancsra cselekedtek. A vizsgálat most azt akarja tisz tázni, hogy honnét származott a parancs?
