Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)

1992-03-15 / 1. szám

%

mokratikus rendszerben hosszú távon mindig beválik. /Más kérdés, hogy ennek egyik feltétele az újságírók érdekképviseleti szervezetének megújulása is, mert amíg a kommunista világból magukat átmentett sajtóbetyárok eszközeként működő és egyeduralkodó^regi újságírószövetség, a MÚOSZ dominál, a magyar sajtóban nem lesz esélyegyenlőség. De - s az idevágó utalásokat lásd lapunk más helyén - most remény van arra, hogy éppen a MÚOSZ-on belül régebben alakult Sajtószabadság Klub erőfeszítései nyomán létrejön egy új, nemzeti szellemű újságírószövetség./

Mindez nem változtat azon, hogy egy kormánynak bírnia kell a kritikát, akár balról, akár jobbról, vagy netán középről jön is. A demokratikus gondolkodás egyik fokmérője, hogy az ország vezetői mennyire képesek elviselni a bírálatot, még ha arrogáns is.ßs nem szabad megsértődniök. A diktatúrákban nincs ellenkezés: Hitler, Sztálin és a kis hitierek, meg Sztálinok nem tűrték a kritikát. Földünkön ma egyetlen ember kezében sem összpontosul akkora hatalom^ mint az amerikai elnökében: mégis kénytelen tudomásul venni egy alapvetően kritikus és arrogáns sajtó piszkálódását, ami ellen mitsem tehet. Es aligha vigasztalja nagy elődjének,Jeffersonnak mondása, aki úgy vélte: ha a kormány és a szabad sajtó közt kellene választania, ő az utóbbi mellett döntene.

A mai magyar vezetők hibája, hogy túlérzékenyek: nem szeretik a kritikát. a kormány nagyon nehéz helyzetben dolgozik, de a bírálatot^akkor is el kell fogadnia.^Éppen a Népszabadság kérdezte meg egy interjú, során Antall Józseftől, miért reagál minden kritikai megjegyzésre ingerülten, mire a kormányfő azt felelte, hogy ő nem szokott megsértődni, de ha egy újságíró - idézem - "arrogánsán kérdez, mert úgy érzi, ehhez joga van s én arra arrogánsán válaszolok, akkor rögtön ingerlékenynek tartanak."

Nos akár tetszik, akár nem, a sajtónak joga van "arrogánsán" kérdezni, tessék csak meghallgatni Bush egyik-másik sajtókonferenciáját, mik hangzanak el ott. S az elnök mégsem mond olyat,amit az interjú végén hallhatunk Antall Józseftől, hogy "Arra mindig ingerülten fogok reagálni, ha valaki azt állítja, hogy mindaz ami most van, a kormány rossz munkájának következménye. Es nem azért, mert ingerlékeny a természetem, hanem, mert a szellemi bárgyúságot, a szemtelenséget magánemberként is nehezen tűröm."

Hát kérem, ilyeneket nem lehet mondani egy demokráciában.Először azért nem,mert a magánélet nem téveszthető össze a politikával és másodszor, mert az igazság a közállapotok tekintetében valahol középúton leledzik... Es a sajtó feladata épp az, hogy firtassa: hol,az igazság?

Tanulságos ezzel kapcsolatban elolvasni a Nemzetközi Ujságírószervezet főtitkárának, Aidán White-nak nyilatkozatát, ami a Magyar Nemzet február 15-i számában jelent meg. Azt mondja többek közt ez az úr, hogy "... a jó és egészséges demokrácia jele, ha feszültség mutatkozik egyfelől a média, másfelől a hatalmat gyakorlók /a kormány/, vagy bármily más politikai, gazdasági érdekcsoportok között." Kifejti, hogy a sajtó feladata tükrözni a vélemények, gondolatok és eszmék különbözőségét,majd így folytatja: "A szükségszerű feszültségtől nem szabad félnünk, s még kevésbé szabad olyan sajtót keresni, amelyik tapétához hasonlít, tehát egyszínű és egymintájú. A feszültség teremtő erejű." S végül: "Nem a sajtó feladata, hogy részvegyen egyfajta szépségversenyben: a sajtó feladata, hogy tájékoztasson és legyen becsületes kritikus a társadalom dolgaiban." De azt a megjegyzését is érdemes megszívlelni, hogy ha a sajtó nem független, akkor elveszti a jogát arra, hogy hiteles erőként lépjen föl a társadalomban s az emberek nem is bíznának az olyan sajtóban, ami, egy kormánypolitika eszköze. "Jobbára mindig ugyanazok állítják, hogy a média hazudik: mégpedig a kormányok" - fejezi be szavait Aidán White.

Mióta a világ világ, az újságírók kutya-macska barátságban élnek a mindenkori kormányokkal. Izgága népség, nem lehet őket megrendszabályozni. Soha nem is lehetett. Hadd idézzem ehhez Ruffy Péter egyik nem túl régen megjelent írását, amely a "békebeli békéből" elevenít fel egy jólismert epizódot a sajtó és a kormány viszonyáról - ami már akkor sem volt éppen felhőtlennek mondható...