Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-15 / 1. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204 1992. március 15.________Megjelenik minden hó 15-én XVI. évfolyam l.sz. .Februári összefoglaló Meghökkentő adatra bukkantam a minap: a hazai napilapok közül legtöbb előfizetője - és olvasója - a Képszabadságnak van! A hajdani pártlap,mely ma is azzal a régi címmel kínálja magát az újságárusok polcain, mint amivel a kommunizmus évtizedeiben homlokán Lenin képmásával és a "Világ proletárjai egyesüljetek!" jelszóval megjelent, áilitóiag egymaga nagyobb példányszámban kerül ki naponta a nyomdából,^mint az összes többi magyar napilap együttvéve. Pedig van belőlük vagy húsz... /Anyagi gondokkal küszködik a legtöbbjük, épp most vagyunk tanúi a nagymultú és sokra hivatott Pesti Hírlap létért való küzdelmének és kérdés, sikerül-e megmenteni a lapot? A sajtószabadság révületében, a kommunizmus bukása után gombamódra keletkeztek az új lapok, de a versenyt nehéz állni, ha túltelített a piac. Az amerikai főváros, Kagy-Washington lakosainak száma nem sokka], marad Budapest mögött, de mégsem tud eltartani többet két napilapnál. Érdemes lenne elgondolkozni ezen!.../ Am a Képszabadságra visszatérve, felmerül a kérdés: minek köszönheti a volt pártlap, amely évfolyamának fejlécén jelzett számával büszkén vállalja a félévszázados kommunista múltat, beleértve a Rákosi-terror rémkorszakát is, azt a népszerűséget, hogy még ma is több pédányt képes eladni, mint mások? Olyan jó lap? Kos kétségkívül sokat javult /főleg a múlthoz viszonyítva/, de én azt hiszem, ott van a kutya elásva, hogy abból az időből, amikor a munkahelyeken erőszakolták a népszabadság /Szabad Kép/ előfizetését és jó pontnak számított járatásuk, nagyon sokan megszokták a párt lapját és most szokásból ragaszkodnak hozzá. Meg ki tudja, talán azért is szívesen olvassák egyesek, mert azokra az évekre emlékezteti őket, ,amikor az érvényesüléshez elég volt egy piros könyvecs ke is a zsebben. Es vannak ilyenek szép számmal,többen mint gondolnánk. Tény az,hogy a Képszabadság él és virágzik s ezellen tenni semmit se lehet. Ha van rá igény, van^elég olvasó, aki eltartja a lapot,együtt kell élni vele, mert így kívánja a sajtószabadság. Nyugodtan destruálhat, a demokrácia fogadatlan prókátoraként helyezheti el aknáit a demokratikus fejlődés útvonalán, hogy a "minél rosszabb annál jobb" jelszóval lejárassa a mostani rendszert. S ugyanezt teszik - de micsoda buzgalommal! - a többi baloldali liberális-kozmopolita lapok is, élükön az elektronikus hírközlő szervek szószólóival. Es még akad, aki arról panaszkodik, hogy Magyarországon nincs igazi sajtószabadság! /Az ő számukra az van: próbálna csak valaki Virradat vagy összetartás címmel újságot indítani, aligha vinné el szárazon.../ Igen, ahol szabad sajtó van, ott mindenkit megillet a szabad szólás s azon belül a kritika joga. Csak az a kérdés,milyen ez a kritika? Rossz indulatúan gáncsoskodó, eleve negatív, vagy javító, építő szándékú, konstruktív? Az utóbbira szükség van és egyetlen kormánynak sincs joga azt elfojtani, aminthogy az elsőt, a rosszindulatú bírálatot sem lehet hatalmi szóval elhaligattatni. Az ellenzéki lapokat nem betiltani, ledorongolni kell, hanem náluknál jobb újságot kell csinálni, de az se rossz módszer, ha jó cikkeket és érveket szegezünk velük szembe. Aztán majd a közvélemény eldönti, melyik oldalon áll az igazság és ez egy de-
