Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-15 / 7. szám
— le -üzek a mondatok nem egy felelőtlen magánember meggondolatlan véleményét tükrözik; és nem egy tájékozatlan hazai bürokrata fecsegései, hanem a magyar diplomácia vezetőjének, Jeszenszky (iéza külügyminiszternek a szavai, aki azokat egy vele készült interjú keretében mondta az újságírónak. A magyar emigráció nemcsak diplomatához méltatlannak es bántónak érzi ezt a pár mondatot, «Cm. egyenesen sértőnek is. A kormányzat egyrészről nem szűnik meg szólamokat hangoztatni arról, hogy a nyugati magyarsággal együtt akar a közös célokért dolgozni és számít támogatására /ami a dollárokat jelenti/,^ ugyanakkor a külügyminiszter elárulja azokat az érzéseket»melyekkel valójában viseltetnek irányunkban. E sorok írója már foglalkozott néhány cikkben azzal, hogy az^^tthcniak ás az emigráció két nyelven beszélnek,ám törekedni kell a közös hang megtalálására, de az ilyen külügyminiszteri megnyilatkozások aligha szolgálják a jobb megértést... A magyar emigráció szerepe A Magyar Nemzet július 17-i számában jelent meg Sipos Balázs beszélgetése az emigrációról Püski Sándorral és Borbándi Gyulával, akikről elöljáróban a cikkíró megjegyzi: mindketten a valamikori emigráció tagjai voltak. Ezt helyre kell igazítanom: Püski Sándor maga mondja a beszélgetés során, hogy „kitelepült” (kivándorló útlevéllel, legálisan), de Borbándi (noha ő 1949-ben illegálisan jött el) sem tartozott igazán az emigrációhoz, még kevésbé az úgynevezett politikai emigrációhoz. Ennek a megállapításnak nincs pejoratív értelme: a maguk területén (történetírás, könyvteijesztés) mindketten kitűnő munkát végeztek és végeznek, de az sohasem volt azonos’ az emigrációs tevékenységgel. Ettől Püski is, Borbánig is mindig elhatárolta magát, aminek okait most nem kívánom részletezni. INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE FÜGGETLEN MAGYAR HÍRSZOLGÁLAT C/O GEORGE STIRLING 4301 COLUMBIA PIKE #729 ARLINGTON, VA 22204 Amit kifogásolok a cikkben, azt Borbándi Gyula megjegyzéseként olvashatjuk az utolsó előtti bekezdésben. s így szól: „Az 1970-es évek változásai megosztották az emigrációt: az egyértelmű és világos szembenállás megszűnt a magyar kommunista rendszerrel, hiszen történt egy s más...” Ez így nem igaz. Hogy az utolsó évtizedekben az emigráció - főleg a Magyarok Világszövetsége behatolása nyomán - bizonyos értelemben megosztottá váll, azt kár lenne tagadni, mint ahogy abban is van valami, hogy 1970 után már Magyarország volt a legvidámabb barakk a szocialista lágerben. Kétségkívül „történt egy s más” (kísérlet a gazda•ságr reformokra,-társadalmi-közmegegyezés a maszekolásról sfh), d" távolról sem beszélhetünk olyan hozásokról, amelyek indokolttá tették volna, hogy a nemzeti - vagy ha úgy tetszik: a politikai - emigráció megszüntesse addigi szembenállását a kommunizmussal. A hetvenes években, de egészen a nyolcvanas évek végéig a politikai emigrációnak fontos szerepe és feladata volt. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a tavaly választott új kormány hivatalba lépése óta felszínre került számtalan adat arról, hogy az állampárt erőszakszervezetei egészen a legutóbbi időkig zavartalanul végezték munkájukat. Változások csak a felszínen történtek, ám a lényeget nem érintették. A magyar politikai emigráció, melyre egészen 1989-ig az otthon elhallgatott ellenzék szerepköre- hárulti-sohasem adta fel-szembenállását a Kádár-rendszerrel. Stirling György Washington, DC TO: firs. LitsflAe Kerkay 73 Columbus Ave. uarfielssi, W.J. 07026 Kérdés: .... Milyen a kormány viszonya az "amerikás" magyarokhoz, mennyire kívánják őket bevonni az új Mag’arország megteremtésébe? Válasz: De éppen a kényszerűen hosszú távoliét, a magyar viszonyok nem kellő ismerete miatt - no meg azért is, mert az otthoni magyarokban minden rokonszenvük ellenére van egy olyan érzés a nyugatiakkal szemben, hogy mi otthon szenvedtünk, miközben ők jóval jobb körülmények között éltek -, egyszóval mindezek miatt nagyarányú, fátványosan aktív szerepvállalás nem lehetséges. Vegyük ehhez azt, hogy a rendszerváltozás I négy évtizedet váratott magáraf az akkori kivándoroltak ma már nem fiatalok, tehát erejük teljében és tapasztalataik birtokában lévő prominens emigránsokkal alig rendelkezünk.
