Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-15 / 6. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204 Megjelenik minden hó 15-én 1991« augusztus 15« ------------------------------------------------------------- XV. évfolyam 6. sz. Júliusi sajtószemle Mióta Magyarországra rászakadt a fene nagy szabadság, minden innenonnan szalajtott jöttment beletörölheti mocskos lábbelijét történelmi nagyjainkba és köszörülheti cakkos nyelvét rajtuk. Az igaz ugyan, hogy ezt a kommunizmusban is megtehették, mert nemzeti nagyságaink ^yalázása sem Rákosi, sem Kádár alatt nem volt tiltva, sőt érdemnek számított. De mivel a magyar műit becsmérlése ezekben az időkben a pártprogram része volt, nem kellett hozzá különösebb virtus és feltűnni se lehett vele,ígyhát pár év alatt ellaposodott a dolog: mindenünnen eltüntették a nemzeti műit emlékeit, a koronás cimertől a milleniumi emlékmű egynéhány királyszobráig,ugyan kinek jutott volna eszébe ennyi idő után foglalkozni a rég- vagy közelmúlt történelmi alakjaival? Most bezzeg más a helyzet. Mivel folyik az eltelt tragikus 94 év átértékelése és az ahhoz vezető kor tényeinek az igazsághoz hű helyretétele, nevek bukkannak föl az évtizedes agyonhalIgatás gomolygó ködéből,mely nevekről, azok hajdani viselőiről a kommunizmusban felnevelkedett generációk jószerivel semmit se tudnak, vagy a pártbrosurák torzító szövegei alapján kialakult hamis kép él bennük a két jiáború közti politikai vezetőkről, Ezeknek szellemi rehabilitálása a nemzet jobbik részének igazságigénye ^nyomán megkezdődött és a sajtóban egymást követve jelennek meg feltáró írások például a Trianontól az összeomlásig terjedő korszak két kiemelkedő alakjáról, Horthy Miklós kormányzóról és Teleki Pál miniszterelnökről. De a dolgok természeténél fogva a pozitív értékelések rögtön kiváltották egyesek heves ellenvéleményét és olyan gyalázkodó cikkek megjelenéséhez vezettek, amelyek elsősorban szerzőik értelmi szintjét minősítik, de azok emlékét, akikről szólnak, nem tudják beszennyezni. A Horthy-korszak - a 19-es első kommün bukásától az ország 199-1-ben történt háborúbalépéséig ívelő rövid|22 év alatt - sok hibája és mulasztása mellett olyan eredményeket produkál®, amelyekre az éppen kétannyi ideig hatalmon volt marxi-lenini rendszer* csak csodálattal tekinthet föl, mert míg akkor a trianoni szörnyű megcsőnkítottságból életrekelt az ország, az utolsó 94 év történelme egyik legmélyebb szakadékába taszította a nemzetet. Csupán 22 békeévet adott a sors annak a vezetésnek, ami egy területe és népessége nagyrészétől máról-holnapra megfosztott országot kellett talpraállítson és ez sikerült! A szétmarcangolt, kifosztott ország évek alatt kifizette háborús adósságait és az újrakezdésre kapott kölcsönöket, gazdaságilag és kulturálisan hatalmasan fejlődött, építkezései és gyáriparának termékei pedig kivívták az egész világ elismerését« A kisantant szorításában vergődő, a két pogány közt - a germán és a szláv tenger ütközőpontján - rokonok és igazi barátok nélkül lavírozó kis ország még akkor is a béke szigete volt, amikor köröskörül már mindenütt dúlt a háború és ezen a kis darab ^földön biztonságot lelt mindenki, aki itt menedéket kért. Am erről már többször és részletesen írtam, aminthogy arra is próbáltam magyarázatot találni, miért mondott csődöt ez a vezetés épp a legkritikusabb pillanatban és miért^következett be a csúfos vég az elkerülhetetlenül ránkkényszerített háború következményeképp. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni s belemerülni a Horthy-korszak elemzésébe, csupán egyetlen ember szerepével kívánok foglalkozni, aki az első perctől fogva bábáskodott
