Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-15 / 6. szám
2 \ a két világháború közti rendszer születésénél és nemcsak a Kormányzó legszűkebb köréhez tartozott, de ebben a korban szinte megszakítás nélkül részese volt az ország vezetésének. Egészen ötven évvel ezelőtt bekövetkezett tragikus haláláig. Ez a kivételes ember, akinek rendkívüli egyénisége rányomta bélyegét a korszak egészére, gróf Teleki Pál volt. Halálának félévszázados évfordulója mellett néhány hónappal ezelőtt mentünk el: 194-1. április 3-án hajnalban dördült el a budai Sándor-palotában a végzetes pisztolylövés, amely pontot tett egy hazáját mindenek fölött szerető magyar ember pályafutására s kioltotta a fáklyát, amely két évtizeden át világított a nemzetnek. Teleki Pál önkezével vetett véget életének, mert másképp nem tudta feloldani azt a lelkiismereti konfliktust, amibe a Jugoszlávia elleni támadás egész addigi életének reviziós politikáját sodorta. Halálával a legkritikusabb időben azt az egyetlen nyugati orientációjú államférfit veszítette el a nemzet, aki még talán képes lett volna megakadályozni az ország háborúba sodródását s akinek - akkor - Churchill egy üres széket akart fenntartani a béketárgyaláson. (Csak akart...) De most nem a halál körülményeit akarom firtatni, mert arról - az évforduló alkalmából - számos visszaemlékezés jelent meg a hazai sajtóban,inkább azt szeretném szóvátenni, hogy ettől eltekintve Teleki életművéről, politikai filozófiájáról és tanításairól vajmi kevés szó esett. Pedig az ötvenedik évforduló jó alkalom lett volna ezek^felelevenítésére, hiszen^tán soha nem volt nagyobb szüksége a magyarságnak útmutatásra, mint a mai zűrzavaros napokban. Noha még élnek és a közéletben is szerepelnek volt tanítványai s a halála után alapított Teleki Pál Munkaközösség neveltjei,közülük senkinek se jutott eszébe, hogy egy emlékalbummal, vagy legalább egy átfogó tanulmánnyal áldozzon az államférfi emlékének. Vajon miért? Félnek a? emlékétől? Azok se merik vállalni tanításait,akik állítólag hűek eszméihez?... Ezekre a kérdésekre akkor véltem megtalálni a választ, amikor pár hete arról olvastam hírt az egyik hazai lapban, hogy valamelyik fővárosi kerületben felvetődött a gondolat: nevezzenek el utcát Teleki Pálról. A tanácsülésen, ahol megvitatták a javaslatot, óriási vihar támadt, többen súlyos vádakkal illették Telekit és végül a többség úgy döntött: Teleki Pál nem érdemel utcát, viselje a szóbanforgó utca továbbra is Schönherz Zoltán nevét, ahogy azt addig is viselte évtizedeken át. Mi lehetett a kifogás Teleki Pál ellen? Nos egyszerű: az, hogy antiszemita volt. Mélységesen elszomorít, amikor sokan tudatlanság folytán csak^a "numerus claususra" s a zsidótörvényekre emlékeznek Teleki Pál életművéből és sárbarántják emlékét. Teleki nem a zsidóság ellen, hanem a magyarság mellett volt, ami nagy különbség. Keresztény és nemzeti alapon állt ^s a fajtájáért való aggódás kényszerítette liz.onyos magyarságvédő intézkedésekre. De misem esett távolabb humánus és a mélyen vallásos felfogásától,mint egy Auschwitz vagy bármilyen erőszakos beavatkozás gondolata. Előttem fekszik Tilkovszky Lóránt 1969-ben (!) otthon megjelent sürített Teleki-életrajza, hadd idézzek ebből néhány mondatot, amelyek alapján képet alkothatunk Teleki gondolkodásmódjáról és "antiszemitizmusáról". 1919« végén mondta egy beszédében, mellyel az összeomlás és a kommün okait elemezte: "Túlságosan liberálisak voltunk a nemzetiségekkel és a zsidósággal szemben." Amikor első miniszterelnöksége (1920.) idején felvetette a "numerus clausus" szükségességét, azt állította - idézem - "hogy a keresztény ifjúság elhelyezkedési lehetőségeit a zsidóság korlátozza: a nemzet elzsidósodik. A zsidóság faj." Majd később: "A zsidókérdés asszimiláció kérdése. ívszázadok óta volt egy nemzetien gondolkodó, értékesen munkálkodó, asszimilálódó zsidóságunk. De az utolsó évtizedekben a bevándorlás sokszorosára nőtt. Az asszimilálatlan, nemzetietlen, sőt nemzetellenes zsidóság túlsúlyba került egyes foglalkozásokban, mint sajtó, irodalom. Simulékonyan militáns kozmopolitizmusa aláásta az intellektuelek gondolkodásmódját, kikezdte az állam pilléreit és a nemzeti gondolattal szemben erősebbnek bizonyult." Ez utóbbi sorok Teleki Pál egy 1926-ban elmondott beszédéből valók.És mennyire időszerűek ma, évtizedek múltán is, amikor otthon éppúgy folyik a I
