Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-15 / 3. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204 1991. má.ius 15« Áprilisi sajtószemle XV. évf. 3. szám. Megjelenik minden hó 15-én Csak a cigánymuzsika hiányzott..* A fenti mondat egy amerikai diplomatától származik, aki a washingtoni magyar nagykövetségen történtekről nyilatkozott így valakinek. A jómodorú, tapintatos^úr megszokta,^ hogy világéletében diplomata módjára fejezze ki magát és még ha rossz véleménye van valamiről, azt is selyempapírba csomagolja. így hát nem azt mondta: olyanok voltak, mint a cigányok, hanem csak közvetve célzott az Amerikában se túl jó hírnek örvendő fekete muzsikusnáció kapcsolatára a nagykövetségen történtekkel. Magában pedig arra gondolt, hogy az egész "happening" a népszerű magyar - magyartárgyú - operettek (Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, Cigánybáró) eléggé blőd és silány librettójára emlékeztetett, amelyek intrikával fűszerezett komikus fordulatain jól mulat a külföldi közönség, s közben kicsit lenézi az egészet. De az^rt alapjában véve^élvezi a pitykés mellényben muzsikáló cigányok zenéjét, ami - hol édesbús ^kesergővel, hol tüzes csárdással - aláfesti az színpadon folyó komédiát. Élvezi, noha minden kicsit idegen és exotikus számára. Nyilván így volt ezzel a fent említett amerikai diplomata * és a többi amerikai is: értetlenül álltak a nyugati ember számára merőben szokatlan eseményekkel szemben. "Gipsy-music" vélte a washingtoni diplomata, a Lajtától nyugatra élő európai szomszédaink pedig azt szokták erre mondani: Zigeunerwirtschaft, Zigeunervolk. Hát kellett ez nekünk?... ^Ami a washingtoni magyar nagykövetség falai között történt, arra egyszerűen nincs mentség. Hogy egy hivatalon - irodán, követségen és más munkahelyen - belül lehetnek és vannak ellentétek a nagyfőnökök és alfőnökök, viták a beosztottak között az az élet természetes vele járó ja,azon senki ember fia^nem csodálkozik. De hogy egy kéttucatnyi magasan kvalifikált "diplomatából" (az idéző jelt iróniának szántam) álló kis közösségben maffiák és klikkek fúrják egymást, afölött már nehéz napirendre térni. Es ami végképp érthetetlen: hogy mindezt kivitték a nyilvánosság elé, méghozzá egy olyan fontos és kényes poszton, mint amilyet a "világ fővárosában" lévő nagykövetség jelent. Mert ha mindez egy harmadrendű vidéki vállalat könyvelésén történik, oda se kell figyelni. Ám ez ott esett meg, azon a magyar diplomáciai képviseleten, amelynek feladata elsősorban az, hogy működése nyomán jó "image" alakuljon ki az idegenek szemében a távoli kis népről.Ez most létkérdés lehet Magyarország számára, hiszen a rólunk magyarokról alkotott^kép alapján dönthetnek az "illetékesek" segélyek, hitelek, a jövőt jelentő tőkebefektetések sorsáról. Itt nem "Zwack-ügyről", Zwack Péter személyéről, a nagykövet alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról van szó. A hangsúly itt egy attitűdön van, ami megengedhetetlen^ És mérhetetlenül sokat ártott hazánk tekintélyének, a magyarság jóhirének. Évtizedek óta nem volt olyan jó sajtónk nyugaton, mint a legutóbbi években,amit a német menekültekkel való bánásmódnak és annak a határozottságnak köszönhettük, amellyel a demokratizálás útján kezdetben megelőztünk minden más hajdani vörös csatlósországot. A washingtoni botrány most foltot ejtett ezen a kedvező magyarság-képen. Amiért a kormányfőtől lefelé a külügyminiszteren keresztül a nagykövetség vezetőiig és legkisebb rangú beosztottjaiig mindenkit felelősség terhel. Nagyon nehéz lesz újra helyreállítani az elveszített reputációt és elérni azt, ho^y az amerikai lapok pletykarovataiból eltűnjenek a magyarok cigánykodásárol szóló beszámolók.
