Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-15 / 3. szám

Van aztán ennek az egész ügynek egy olyan *>ldalÄ is, aminek említését mi emigránsok nem^hagyhatjuk ki. Akárhány látogató jött közénk Magyarországról, az^mind^azért korholt bennünket, hogy civakodunk, széthúzunk. Ennekyemlegetése még azokból az időkből eredt, amikor az otthoniak csak egy húron hegedültek és számukra ijesztően szokatlan volt, hogy valamiről több, egymástól eltérő vélemény is lehet s ez néha vitákat eredményez. Aztán az emigrációs széthúzás cimkéje rajtaragadt a nyugati magyarságon - sokan turáni átkot emlegettek, ami nem igaz, mert minden emigrációban vannak ellentétek - £ azt átvették és szívesen olvasták fejünkre a később

érkezettek is, akik már kipróbálták otthon a demokráciát, bemutatva nekünk az igazi civakodást... Mert amit otthon produkáltak a különböző pártok és frakciók a politikai szabadság rövid másfél éve alatt, ahhoz képest az emigrációs viták szelid családi zsörtölődéseknek tűntek. Egymás torkának esnek, ellenfél helyett ellenségnek titulálja egyik a másikat, de ha nyugatra ruccannak, minket oktatnak egységre és megértésre...

És most jön^a javas az, hogy ilyen kenetteljes kioktatást a követségtől is kaptunk már nem egyszer, hozzátéve, hogy ha már ellentétek vannak, legalább ne vigyük azokat a nyilvánosság elé. S lám, most épen a követség járt elől jó példával, hogyan kell belső ellentéteket úgy megszellőztetni, hogy az egész világ azokról beszéljen.

(Ami pedig az emigráció, belső ellentéteit illeti, hadd jegyezzem meg zárójelben: az emigrációs lét rendkívüli állapot, amely felfokozott idegfeszültséggel jár, nem csoda.hát, ha ez gyakran vitákba torkollik.

Ami pluralista^demokráciában a nézetek tisztázásának természetes módja.És hasznos is, amíg nem fajul el. Azt pedig, hogy soha nem volt emigrációs egység, a kommunista időkben a magam részéről előnynek is tartottam: akkoriban Kádárék legfőbb igyekezete az emigráció behálózására, semlegesitére irányult» .Ha a nyugati magyarságnak csak egy szervezete van,Kádáróknak jóval könnyebb dolguk lett volna: csak egy vezetőséget kellett volna magukhoz édesgetniük. A számbelileg kisebb hadviselő fél számára a gerillaharcmodor kedvezőbb: ezt alkalmazta az emigráció is és a sok, egymástól független szabadcsapattal soha nem bírtak Kádárék. S végül, hogy miért van több ellentét a magyar emigrációban, mint más nációknál: a magyar mindig individualista beállítottságú volt és a magyar emigrációban több az értelmiségi, mint más emigrációkban. Ennélfogva sokan akarnak vezetni és sokan vannak, akik másoknál jobban tudják,mi a helyes út.Ám ebből elég ennyi...)

De elkalandoztunk a témától, térjünk vissza a követségen történtekre. Amik kárt okoztak az országnak. így nem lehet egy nagykövetet leváltani, mert ellenkezik a diplomáciai szokásokkal és találgatásra ad okot.Most nem Zwack Péter munkájáról beszélünk,hanem a külügyminisztérium eljárásáról. Hogy a volt nagykövet jól vagy rosszul végezte hivatali kötelességét, annak megítélése nem a mi dolgunk. De a washingtoni magyarság úgy látta: nagy ambícióval és szíwel-lélekkel végezte dolgát és igyekezett Magyarország érdekeit képviselni. Hogy ezt nem professzionista módon tette, lehetséges, ám hogy nem hivatásos diplomata és e téren nincs gyakorlata,azt akkor tudták róla felettesei, amikor kinevezték. (És talán azok a "felettesek" egytől-egyig nem mind amatőrök, sőt dilettánsok?...) Ezt utólag felhánytorgatni nevetséges. Hét hónap alatt különbenis nehéz bizonyítani: égbekiáltó baklövést nem követett el a nagykövet, ami indokolta volna a soronkívüli visszahívást. Miért nem hagyták beletanulni és főleg miért nem tettek melléje egy hivatásos diplomatát? Kicsinyes személyi torzsalkodások miatt megingatni a washingtoni magyar külképviselet hitelét felelőtlenség volt, ami kihathat az amerikai magyar kapcsolatokra is.

Végül még annyit, hogy Zwack leváltását mi emigránsok azért (is) fájlaljuk, mert ő is emigráns sorból jött és bizonyos értelemben közülünk való volt. Egyike azon igen keveseknek, akiket a mai kormányzat nyugatról hívott haza és helyezett felelős beosztásba. S lám,ahogy mi nem tudunk szót érteni az otthoni vezetéssel,tartósan ő sem tudott,vagy vele nem tudtak. Két nyelven beszélünk s ez sajnálatos. Ahogy sajnálatos volt a követség körüli látványos hercehurca is,ami "elmegy" az operettszinpadon cigányzene mellett, de a diplomáciában, közéleti rivaldafénynél már elfogadhatatlan.