Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-15 / 7. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 1990. szeptember 15. 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 Megjelenik minden hó 15-én XIV. évfolyam 7. sz. Augusztusi sajtószemle Kéri Kálmán ny. vezérőrnagy, országgyűlési képviselő, aki a háború végén az 1. hadsereg vezérkari főnöke volt és az 19^. október 15-i Horthy-proklamáció után a hadsereg parancsnokával, dá.lnoki. Miklós Bélával együtt fegyverszünetet kérni átment az orosz csapatokhoz, hatalmas vihart kavart egyik legutóbbi parlamenti felszólalásával. Azt merészelte ugyanis mondani, hogy a magyar honvédség háborúja a Szovjetunió ellen igazságos és jogos volt. Abból a visszhangból, amit ez a kijelentés mindkét irányból - a vezérezredes véleményével egyetértők és az erre hisztériásán reagálók ,oldaláról - keltett, a szélesen gyűrűző vitából, amit a magyar sajtóban indított, következtetni lehet arra, mennyire kényes és mindenkit mélyen érintő kérdést bolygatott meg az öreg katona, aki azelőtt soha nem politizált, hanem esküjéhez híven szolgálta hazáját, legjobb tudása szerint. Feltűnő volt, hogy míg a kormánypárt és a vele szövetségben lévő két másik párt soraiból taps fogadta Kéri Kálmán szavait, a három balra álló ellenzéki párt képviselői szinte tajtékzó dühvei utasították vissza azokat és olyan parázs vita kezdődött, amilyet már régen láttak a magyar parlament öreg falai. A vita csupán azért nem fajult el, mert a Ház elnöke berekesztette azt, de az indulatok még sokáig szikráztak az ülésteremben. A szabaddemokraták szószólója kijelentette! vissza kell utasítani minden olyan beállítást, mely a hitleri Németországgal való szövetségbe torkolló Horthy-politikának bármiféle értéket tulajdonít és követelte, hogy az MDF határolja el magát képviselőjének, Kéri Kálmánnak az álláspontjától. Ezt ugyan a Demokrata Fórum frakcióvezetője megtagadta, mégis elkerülhetetlen volt, hogy a párt vezetője ne nyilatkozzék az ügyben. Antall József miniszterelnök fel is állt másnap a parlamentben és napirend előtt foglalta össze pártja s a maga véleményét. Irigylésreméltónak nem mondható helyzetében igyekezett diplomatikusan fogalmazni, hogy Kéri Kálmánt se bántsa meg és ellenfeleit is lecsillapítsa. És noha ez többé-kevésbé sikerült is neki, ezenközben tett néhány olyan kijelentést,, ami egyrészt fölösleges volt, másrészt ellenkezik a történelmi tényekkel.így azt mondta többek közt Antall József, "védve" Kéri Kálmánt, hogy a tábornok nyilván csak a honvédség becsületét és tisztességét kívánta hangsúlyozni, még akkor is, ha azt "rossz oldalon és nem jó cél érdekében vetették be". Nincs okom kétségbevonni a miniszterelnök történelemtudását - az e sorok írójával közös "background"-ját, a piarista Alma Matert sérteném ezzel -, ám 1990-ben már aligha lehet megkockáztatni olyan állítást, hogy a bolsevizmus elleni harc rossz célt szolgált. Nem lehet elégszer hangoztatnii a Horthy-Magyarország nem Hitler vagy a nácizmus mellett, hanem Sztálin és a kommunizmus ellen küzdött 19^1 és Í9^5 között. De nemcsak ekkori már sokkal előbb is,mert a vörös veszedelemmel való szembenállás a 19-es első kommün napjaiig nyúlik vissza. A magyarság küzdelmét nem lehet elszigetelten, csak a háború idejére korlátozva szemlélni, mert annak történelmi előzményei voltak s az út szinte nyílegyenesen vezetett odáig. (Ennek ellenére: ugyan ki ne kívánta volna akkoriban, hogy kimaradjunk a háborúból és az ország ne szenvedjen vérveszteséget? Még a honvédség vezetőinek értelmesebbjei is, akik tudták, hogy a maryar hadsereg nincs felkészülve egy modern háborúra és a felszerelése hiányos.) Mégis belesodrótunk! És ennek tucatnyi oka volt. Elsősorban földrajzi helyzetünk« Kelet és Nyugat ütközőpontjában lévő hazánk - akár a lengyelek -
