Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-15 / 7. szám
2 sohase vonhatta ki magát az itt zajló eseményekből. Most se tehette, annál kevésbé, mert Trianon gyalázata után magunkra maradtunk s az angolok és a franciák merev elzárkózása szinte belekergette Horthyt a Berlin-Róma tengelylyel való szövetségbe. Ám erre predesztinálta kezdettől fogva antibolsevista elkötelezettsége is. A magyar nép a saját bőrén tapasztalta ’19-ben a vörös diktatúra borzalmait s ez meghatározta a Horthy-rendszer egész politikáját« az ifjúság és a honvédség erős antikommunista nevelést kapott. És még egyet« a Nem,nem,soha! ideológiáját, ami - az előbbivel együtt - rányomta bélyegét egész gondolkodására. De elképzelhető lett volna akkor más politika, mint a trianoni igazságtalanságok revízióját hirdető? Aligha! Hogy az orosz fronton Hitler szövetségeseként harcolt a honvédség? A népek pillanatnyi érdekei néha furcsa helyzeteket teremtenek, főleg háborúk idején. A kapitalista Roosevelt - akit az ameriaiak a "nagy" elnökök közt tartanak számon - (a szovjetgyülölő Churchillel együtt) szövetségese volt annak a Sztálinnak, akiről azóta az egész világ tudja, hogy korunk legvéresebb tömeggyilkosaként irtott ki milliókat. Mégsem hallottam, hogy az amerikaiak megtagadnák történelmüknek e fejezetét vagy pálcát törnének Roosevelt fölött. Pedig 5 egyenesen büszke volt Sztálin barátságára és sokra értékelte képességeit. Ami már a legkevésbé se mondható el a Horthy-Hitler kapcsolatról... Horthy nem Hitlernek volt elkötelezve, hanem saját antibolsevista múltjának. Emlékezetes, hogy Horthy - mindenki közül legelsőként - már 1931-ben felhívta a világ figyelmét a kommunizmus veszélyére és 23 európai ország államfőjének, illetve királyának írt levélben fejtette ki véleményét, hogy köz?,ös erőfeszítéssel meg kell gátolni a bosevizmus terjedését. Ám sajnos bizonyos fokú elkötelezettség Hitlerrel szemben is fennállt« mivel a nyugati hatalmak semmiféle hajlandóságot nem mutattak Trianon igazságtalanságainak legalább részbeni korrigálására, Horthynak el kellett fogadnia a német-olasz közvetítést, A Felvidék és Erdély egyes magyarlakta területeinek visszatérését ezek döntőbíráskodásának köszönhettük s ezt még akkor se lehetett elutasítani, ha a magyar közvéleményben első perctől fogva élt a félelem, hogy ennek még meg kell fizetni az árát. És amikor a Szovjetunió elleni támadás másnapján a szlovákok és a románok német nyomás nélkül, önként csatlakoztak Hitler előretörő seregeihez, Magyarország nem kockáztathatta a visszakapott trianoni területeket,azzal, hogy távoltartja magát a háborútól. A Kormányzó így is húzta-halasztóttá a döntést. Végülis az akkor egyértelműen szovjet provokációnak ítélt kassai bombázásnak kellett megtörténnie, hogy a magyar kormány megállapítsa a hadiállapot beálltát a két ország között. (Dr.Szakály Sándor hazai történész írja« "Hadüzenetről szó se volt.Az államfő, illetve a kormány állásfoglalása szerint az országot nem provokált támadás érte s a kormány egyhangúlag elhatározta, hogy megteszi a szükséges katonai válaszlépéseket« a hadiállapot a szovjet fél támadása folytán állott be." Érdemes még idézni Szakály Írásából azt a részt, amely arról szól,menynyiben volt ez átlépés törvénytelen, amiért egy kiváló magyar államférfi, Bárdossy László életével fizetett."A kassai bombázásról kapott tájékoztatás után a Kormányzó úgy döntött, hogy vissza kell ütni a támadókra. E döntéséhez az 1920. évi XVII. törvénycikk 2. pontja biztosított jogot számára - írja Szakály Sándor. - A Kormányzóhoz később érkező Bárdossy László miniszterelnök már csak utólag értesült a kormányzói döntésről és a sebtében összehívott minisztertanácsban ezt ismertette, amit az ülés egyhangúlag jóváhagyott. Bárdossy miniszterelnök mindezek alapján jelentette másnap, 19É1. június 27- én a Képviselőháznak, hogy beállt a hadiállapot a két ország között." Kétséges-e, hogy Bárdossy kivégzése justizmord volt? Hol marad a rehabilitálás?...) Hogy a Szovjetunió elleni háború jogosságáról egyáltalán vitára kerülhetett sor 1990-ben a magyar parlamentben, azt mutatja: a rendszerváltás után is maradtak szép számmal az ország házában olyanok, akiknek fáj a magyarság hagyományos szovjetellenessége s nem tudnak szabadulni az elmúlt hazugságkorszak beidegződéseitől, A vita hevében Horn Gyula így érvelt« nem lehet egyidejűleg nemet mondani a hitleri fasizmusnak és helyeselni a Szovjetunió elleni agressziót. Tévedés! Lehet! Ne keverjük össze a náci Németország világhódító terveit a magyarság keresztény nemzeti beállítottságából fakadó kommunistaellenességgel. Az igaz magyar út a mindkét diktatúrával való szembenállás volt. S az idő a bolsevizmus elleni harcot mindenekfelett igazolta. X
