Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-15 / 3. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 1990» má.jus 15. 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 Megjelenik minden hó 15-én________XIV. évf. 3. szám Magyarországi sajtószemle Április A magyarországi rendszerváltozás az új, alkotmányos parlament május 2.-i összeüiésével befejezett ténnyé vált. És lám,a magyar nép politikai érettségből jól vizsgázott! a 180 fokos fordulat olyan simán és minden zökkenő nélkül zajlott le, hogy példát mutathatunk más országoknak. Némely vérmesebb társadalomban egy közönséges kormányváltozás is ^nagyobb indulatokat kavar. 19^5*-ben a háborús kataklizma poklában fogant az új rendszer (olyan is lett!) és óriási megrázkódtatások árán lépett a régi helyébe, I95ó-ban is tankok dübörgése és géppisztolyok kattogása adta a kísérőzenét az elvetélt rendszerváltáshoz, míg most, 1989/90-ben néhány békés tüntetésen kívül hangosabb szó alig esett, atrocitásokra, kilengésekre pedig éppen nem került sor. Ezekben a hónapokban szinte észrevétlenül tűnt el Magyarországról a kommunizmus és virradt föl a demokrácia hajnala. Simán ment végbe a rendszerváltás, szinte - hadd kockáztassam meg ezt a véleményt! - túl simán. Mert ebből a békés átmenetből egyesek, akik a régi rendben kompromittálták magukat, azt a téves következtetést vonhatják le,hogy büntetlenül megúsztak mindent és ott folytathatják, ahol tegnap abbahagyták. Félreértés ne essék: nem bosszúhadjáratra, Rákosi-féle boszorkányüldözésre vagy ellenkező előjelű kádári megtorlásra, népbíróságokra vagy ne adj Isten akasztófákra gondolok! Nem, de az is tarthatatlan állapot lenne, ha az élet úgy menne tovább, mintha semmi se történt, semmi se változott volna a Duna- Tisza közén. S akik eddig a kádári proletárdiktatúra hajójában eveztek lelkesen, most (ugyanolyan lelkesen) tudomásulveszik a kapitalista restaurációt - mert akárhogy is fenyegetőztek, ágáltak ez ellen még nem is oly rég Grósz és társai, itt bizony az történt! - és átülve annak a hajójába, eveznek tovább (vagy legalábbis mímelik az evezést) a demokrácia felé. Jó, tudom, folyik az anyagi elszámoltatás (elég vontatottan), de az keveseket érint és csak a csalárdul szerzett vagyonokra vonatkozik. Azt a kárt igyekszik felbecsülni (és talán visszatéríttetni?), amit a bukott rendszer vezető állású kegyeltjei a népgazdaságnak,az országnak okoztak - pénzben. De még ennél is súlyosabbak azok a károk,amelyeket ezek nemzetgyilkos politikájukkal szellemi-erkölcsi téren okoztak a magyar népnek, hogy a bűnökről, amiket elkövettek a magyarság és személyszerint sok-sok millió,ember ellen, ne is szóljunk. Ezekről nem kell számot adniok? Már gyakran leírtam (de úgy látszik, nem elégszer)1 Rákosi és Kádár nem egyedül vitték véghez a gazemberségeiket, hanem seregnyi agilis közreműködő - ávósok, nyomozók, népbírák, párttitkárok, marxista közgazdászok és^elvtelen bértollnokok (hogy csak néhány "kiugró" munkakört említsek) - segítségével. Ezeket soha senki nem fogja elszámoltatni a tetteikről?.,. Lehet, hogy az új országgyűlésben lesz hajlandóság foglalkozni ilyesféle ügyekkel, ezért nem akarok elébevágni az eseményeknek,csupán néhány gondolatot szeretnék idetartozóan felvetni. (A régi parlament - pld. a rehabilitációkkal kapcsolatosan - csak néhány tessék-lássák intézkedést hozott, noha elsősorban az ő kötelessége lett volna helyrehozni a múlt hibáit, míg végül az utolsó pillanatban,, március végén megszületett az 1990.évi XXVI. törvény, mely semmissé nyilvánítja az 19^5 és I9Ő3 közt történt összes törvénysértő
