Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)

1990-05-15 / 3. szám

elítéléseket. Kivéve az un. háborús és népellenes ügyeket - mely passzus fölött lehetne vitatkozni -, de ezeknél is lehetővé teszi a jogorvoslatot, ha nem is automatikusan. Ennyit egyelőre - zárójelben - a volt politikai elítéltek rehabilitálásáról, amivel később még szándékszom foglalkozni.)

Ami az általános, lényegében mindenkire kötelező elszámoltatást illeti, meg kell találni a módját, hogy civilizált formák között, a személyiségi jogok tiszteletbentartásával és ne számonkérés-jelleggel történjék. (Kivéve a közismert bűnösök, mondjuk egy Péter Gábor, egy Farkas Vladimir, egy Berkesi András esetét.) Az utolsó ?0 év mindkét rendszerváltozása után volt elszámoltatás, un. igazolások formájában, A Horthy-rendszer első hónapjaiban, az első kommün bukása után állami tisztviselőknek és bizonyos pozíciók betöltőinek kellett igazolóbizottságok előtt számot adniok arról, mit csináltak Kun Béláék tanácsköztársasága alatt. Ezek az igazolások egyáltalán nem voltak veszélyesek, aki túlságosan exponálta magát a vörös uralom alatt, azzal se történt más, mint pár évre kizárták az előléptetésből vagy egy ideig nem kaphatott vezető állást. De ezt se vették tulkomolyan, amit bizonyít az is, hogy rövid pár éven belül a kommün majd’ minden emigránsa bántatlanul hazatérhetett ás otthon lapot szerkeszthetett,újságot írhatott és érvényesülhetett.

Az 19^-5-ös igazolások már sokkal komolyabban és szervezettebben történtek. S annak szükségességével - elvileg - minden párt, a Kisgazdapártot és a Polgári Demokrata Pártot is beleértve, messzemenően egyetértett. De a módszerek tekintetében már komoly eltérések voltak a pártok között, A koalíciós pártok és a szakszervezet küldötteiből álló igazolóbizottságok (munkáspárti többség!) legszívesebben mind "kinyírták" volna a régi közigazgatási tisztviselőket és a polgári pártok küldötteinek nagy erőfeszítésébe került lefékezni az emberirtást, hogy ne csak kényszernyugdíjazási határozatok szülessenek. (Az írásbeli megrovástól a népbírósághoz való felterjesztésig széles skálája volt az igazolóbizottsági határozatoknak.)

Tisztában vagyok azzal, hogy az igazolások megszervezése külön apparátust igényel és a feladat nem könnyű. De az erkölcsi világrend egyensúlyának helyreállítása, a magyar társadalom igazi megbékélése megkívánja ezt az áldozatot. £19^5-ben a Budapesti Nemzeti Bizottságnak kellett vállalnia ennek előkészítését,az igazolások lebonyolítását. Azokban az időkben e sorok írója a BNB titkárságán dolgozott a Kisgazdapárt képviselőjeként és közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik arról, milyen éjt-napot igénybevevő hatalmas munka volt az igazolóbizottságok megszervezése, a hónapokig tartó procedura irányítása, az intenciók helytelen értelmezéséből adódó bizottságokon belüli viták elsimítása, a panaszok és fellebbezések intézése. De ha abban a zilált korban, egy lerongyolódott, kifosztott ország adottságai között meg tudtunk birkózni a feladattal, akkor ez ma sem lehetetlen.)

Az igazolásokra mindkét fél érdekében szükség van» azok, akik tisztességesek tudtak maradni az embertelenségek idején, megérdemlik, hogy legalább ennyi elégtételt kapjanak azért a sok mellőzésért, hátrányért, megaláztatásért (esetleg börtönért, internálásért, kitelepítésért), amiben évtizedeken át részük volt. Hogy legalább annyit érezzeneki méltányolják magatartásukat és az igazolások révén abban a minimális kárpótlásban részesülnek, hogy jobb esélyekkel kezdik a jövőt, mint azok, akik megalkudtak és becstelenek voltak. Ez utóbbiak számára is fontos, hogy egy igazolási eljárással tisztázhassák« mennyiben felelősek vagy nem felelősek a múlt bűneiért, esetleg csupán az erkölcsi normák ellen vétettek. S ezzel záruljón is le az ügy. Végül politikailag is fontos az igazolások lebonyolítása,mert a hatalomból kiszorult kommunisták a gyengeség jelének vennék, ha az új kormányzat semmiféle lépést nem tenne a múlt tisztázása érdekében* És ezen túlmenően igazolások nélkül sokan elkerülhetnék a jogos felelősségrevonást« eltűnve a tömegben, az új rend ellen folytathatnának aknamunkát.

Mert nehogy azt képzeljük, hogy a bukott rendszer emberei.belenyugodtak vereségükbe.Most visszahúzódtak, rendezik soraikat és csak az alkalomra várnak, amikor újra akcióba léphetnek. Tehát a demokrácia önvédelmét is szolgálnák az elszámoltatások, az igazolási eljárások. Amelyeknek mielőbbi és felelősségteljes lebonyolítása a további fejlődés meghatározója lehet.- 2 -