Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-15 / 2. szám

2 » A szisztéma valóban elég bonyolult (arra már ki sem térek, hogy a törvény milyen feltételeket szab az egyéni jelöléshez - 750 ajánlás illetve ahhoz, hogy a pártok területi listát állithassanak, ehhez kapcsolódva pedig az or­szágos listán is szerepelhessenek.) A megkötések korlátozzák a felelőtlenül indulók számát és az esélytelen "viccpártokkal" szemben azokat a pártokat részesítik előnyben, amelyek tényleges táborral rendelkeznek. Nem csoda, hogy még négy nappal a szavazás után se volt ismeretes az első forduló eredménye. A voksolás nem gépi úton történik, mint Ameriká­ban, ahol a komputer mindjárt rögzíti is az adatokat, hanem a két kitöltött szavazólapot borítékban kell az urnába dobni. A számláláskor a borítékok felnyitása "kisipari módszerekkel" történik: mindkét szavazócédula adatait föl kell jegyezni. A szavazat érvényességének vizsgálata mellett azt is te­kintetbe kell venni, hogy résztvett-e a szavazáson a kerület választópolgára­inak több mint fele? S a jelölt csak abban az esetben nyeri el a mandátumot, ha az érvényes szavazatoknak több mint felét megkapta. Ha nem, második fordulóra van szükség. (Március 25-én a mandátumoknak alig harmada lelt gaz­dára, mert a két utóbbi kikötés közül egyik vagy másik hiányzott.) Az Országos Választási Bizottság már első este nekilátott a beküldött adatok feldolgozásának és az összesítésnek, de a jelentések csak vontatot­tan érkeztek a távolabbi országrészekből. A hírekre váró újságírókkal közöl­ték, hogy elromlott a komputeres szavazatszámláló (miért ne romlott volna el?...) és a telefonvonalak is "meghibásodtak" (Magyarországon vagyunk...). Mindez magyarázat a késedelemre, ám nem mentség. Mert egy választás eredmény­hirdetésével kicsit mindig vizsgázik egy ország: saját választói és külföld előtt is. A magyar nép jól vizsgázott, mert végleg elutasította a kommuniz­must és bebizonyitotta, hogy négy évtizedes kényszerű passzivitás után is tud élni jogaival. A voksolás a legnagyobb rendben zajlott le, de a válasz­tási apparátus a finisben technikailag bizony nem jeleskedett. 0 E sorok írója életében két választást "csinált végig": a háború utáni demokratikus kísérlet első szabad és az 19^7-es második, még többpártrend­szerű, de már csak félig-meddig szabad választását. Főleg az 19^5 őszi vá­lasztásokra emlékszik jól: az október 7-én tartott "főpróbára", a budapesti törvényhatósági választásra s az azt egy hónap múlva,november á-én követő or­szágos parlamenti képviselőválasztás napjára. - 19^5»október 7.: e napon szenvedett először vereséget a kommunista párt egy szovjet dominációjú or­szágban s ekkor mutatta ki először a magyar nép mély ellenérzését a keletről importált istentelen idegen ideológiával szemben. És november É-én a sza­vazók még ennél is nagyobb vereséget mértek Rákosiék gyülevész hadaira. Mindkét izgalmas nap után a Kisgazdapárt Semmelweis utcai központjában gyűltünk össze, hogy ott várjuk meg az eredményeket. Október 7-én este lestük a híreket: s azok jöttek minden kerületből és percről-percre nőttek reménye­ink. A kommunisták magabiztossága,amivel már előre elkönyvelték a maguk győ­zelmét, szorongással töltött el bennünket. Ám ez a szorongás úgy oldódott fel, ahogy egymásután érkeztek a jelentések: itt is a Kisgazdapárt az első, ott is a kisgazdapárti jelölt kapta a legtöbb szavazatot, amott is lemarad­tak a munkáspártok és kisgazdapárti többséget regisztráltak a számlálóbiz­tosok! Késő este már kezdtünk bízni, hátha megtörténik a csoda?... És meg­történt! Még nem volt éjfél, amikor eldőlt a küzdelem, győzött a Kisgazda­­párt! A két munkáspárt közös listája^második helyre szorult! Mindez megismétlődött pér hét múlva,még nagyobb aránnyal,.amikor közel 58 százalékkal abszolút többséget szerzett a Kisgazdapárt az országos válasz­táson.Az eredményt akkor is tudtuk még éjfél előtt. S.éjfélkor már mámoros boldogsággal énekeltük a Himnuszt a Semmelweis utcai pártközpont Kossuth La­jos utcára nyíló erkélyén. S velünk énekelt a lent hullámzó tömeg is,amely­nek hamarosan részévé váltunk: hajnalig jártuk az utcákat, szinte megrésze­­gülve az örömtől. De ki tudott ezen az éjszakán aludni? 4-5 éve történt ez... Pár hónapja lett vége a háborúnak, Budapest félig még romokban hevert, telefon csak elvétve működött, a rádió alig. Tele­­vizió, komputer, műholdas hírközlés még sehol. És pár óra alatt mégis az egész ország ismerte a választási eredményeket. Ma négy nap is kevés volt ehhez . De akkor még tudtunk lelkesedni. És az sokmindent pótolt! ...(Márc. 31*) '*•? « » I * H H M 1 fi >,I

Next

/
Thumbnails
Contents