Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-15 / 1. szám
F|»h Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 1990. március 15. Megjelenik minden hó 15-én XIV. évfolyam 1. szám Magyarországi sajtószemle Február Olvasom a január 25-i Magyar Nemzetben, hogy megjelent a^Történelmi Igazságtétel Bizottság első tájékoztatója "Perújrafelvétel" címmel. Kezdek allergiás lenni erre a szóra, ami egyre sűrűbben bukkan föl otthon a több mint negyven év alatt elkövetett törvénysértésekkel kapcsolatosan. Mi az hogy perújrafelvétel? Azt jelenti, hogy akit a törvénytelen, jogtipró kommunista rendszer meghurcolt, börtönbe zárt, hosszú évekre megfosztott a szabadságától, lelki és fizikai szenvedések sorozatának tett ki, most^perújrafelvételt "kérhet"? Hogy újabb eljárástól várhatja annak megállapítását: igazságos vagy igazságtalan volt-e az ítélet, amivel a Jankó-, az Ölti-, a Tutsek- vagy valamelyik másik hírhedt népbírósági tanács őt pártutasításra sújtotta? Hogy igényt tarthat arra, hogy ugyanazok az ügyészek foglalkozzanak az ügyével és ugyanazok a bírák tárgyalják újra a hamis pert,akik - ha személyszerint tán nem is, de mentalitásban biztosan - azonosak azokkal, akik őt annakidején elítélték, hisz' ugyanolyan érdekeket képviselnek? Ugyan mit lehet várni ezektől a hatóságoktól, ezektől az emberektől? Azt, hogy megtagadják hajdanvolt önmagukat és egyszerre helyesen látják azt, amit a múltban (ávos parancsra) másként láttak, vagy azt, hogy mivel ma más szelek fújnak,, a jövőjük biztosítására meggyőződés nélkül hoznak majd ellenkező előjelű ítéletet? Önérzetes ember nem kér az ilyen "rehabilitálásból", mint ahogy nem elégítheti■ki az igazságérzetét az se, ha ugyanaz■a hatóság, amely a múltban őt megtaposta, most leereszkedő-kegyesen "megbocsátja" a kommunista rendszer ellen elkövetett "bűnöket" és megnemtörténtnek tekinti az ítéletet, a börtönt, a megalázást, a szenvedést, a meghurcolást, mindent. Nem, erre nem tartunk igényt! Nem perújrafelvételt kell követelni, hanem az ítélet megsemmisitését, azonnali pertörlést, kárpótlást, bocsánatkérést, teljes elégtételt, erkölcsi és anyagi rehabilitálást! Még ez is kevés!... Nem értem az egészet! Hát megbukott otthon a kommunizmus és megváltozott a rendszer, amiről kiderült, tönkretette az országot és megbocsáthatatlan bűnök terhelik a számláját, vagy még mindig hatalmon van és a régi szellem uralkodik ma is a közéletben? Mert ha az első igaz, akkor miképp lehetséges az, hogy Rákosi és Kádár hajdani szekértolói (kiszolgálói,az MSZMP-vel tűzön-vízen at kollaborálok,vörös arisztokraták, hetvenhétpróbás párttagok, stb.) még ma is magas lóról beszélnek azokkal, akiket mea culpázva, fejükre hamut szórva, térden csúszva kellene minden áldott nap megkövetniök?... Most egy kicsit reflektorfénybe kerültek ezek a urak! - Történt pedig mindez abból az alkalomból, hogy a Belügyminisztérium titkosszolgálatának, a BM III/3. főcsoportfőnökségnek egyik ügynökében feltámadt a lelkiismeret és néhány bizalmas iratot magához véve elment több ellenzéki csoporthoz,hogy ott bejelentse, kiket tart megfigyelés alatt a magyar Securitate, kikről vezet nyilvántartást és gyűjt adatokat a titkosrendőrség? Végvári József rendőrőrnagy lépése óriási vihart kavart. A botrány szele elsodorta helyéről Horváth István belügyminisztert és két helyettesét, de a kis magyar Watergate - ahogy otthon nevezik: Duna-gate - hullámai máig sem akarnak elcsitulni, sőt egyre szélesebben gyűrűznek. Amiben részük van az ellenzéki pártoknak is, mert nagy hangerővel szellőztetik a törvénytelenségeket. (Kétségkívül az idők változását jelenti, hogy a Belügyminisztérium nem tudta hatalmi szóval eltussolni az ügyet, ahogy régen történt volna.}
