Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-15 / 1. szám
2 A belügyi botrány a parlament elé került, ahol - és most tessék figyelni! - Dr. Szijárté Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze referált róla a képviselőknek. Az a Szíjártó elvtárs, aki több mint három évtizeden át hűségesen szolgálta Kádárt és résztvett a Nagy Imre-per előkészítésében,egy percig se kételkedvén annak jogosságában és a halálos ítéletek törvényességében. Ez a hajdani népköztársasági főügyész most a törvényesség őrének szerepében tetszelgett - tetszeleghetett - a T. Ház előtt: az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen!? És amiket mondott, azoktól végképp égnek meredhet a jámbor állampolgár haja: ki tudja most, hányadán állunk ezzel az egész lehallgatással? Ha törvényes, miért lett belőle botrány, ha meg törvénytelen, miért indítottak a leleplező Végvári József ellen eljárást?Mert indítottak. Ez kitűnik Szíjártó Károly beszédéből is. Amiből egyébként arról is meggyőződhetünk, hogy a magyar közélet tele van ellentmondásokkal és a hazai társadalom tudathasadásos állapotban él. Dr. Szíjártó, ez a cégéres kommunista,expozé ja elején szemforgató álfelháborodással beszél a belügyi titkosszolgálat lehallgató és megfigyelő tevékenységéről (mintha ő nem tudott volna arról évtizedeken át és nem kapott volna minden nap egy példányt a bizalmas jelentésekből...) és hangsúlyozza, hogy a Katonai Főügyészség folytatja az ügyben a nyomozást. Készségesen elismeri, hogy "a régi célokat és érdekeket (pártérdekeket) szolgáló állambiztonsági munka nem illeszthető az 1989* október 23-tól érvényes alkotmányos elvekbe, azokkal nincs összhangban, sőt sérti az alkotmány konkrét rendelkezéseit". Azaz törvénytelen. Mindez, persze meggyőzőbben hangzott volna egy tisztamultú jogász szájából, de így is elfogadható. Ami viszont ezután következett, az elfogadhatatlan. Arról tájékoztatta ugyanis a főügyész elvtárs az országgyűlést, hogy nemcsak abban az irányban folyik a nyomozás, hogy kiket terhel a felelősség a telefonlehallgatásokért és levélfelbontásokért (erre látatlanban is lehet válaszolni: a kommunista rendszert, a titkosrendőrség KGB-től átvett metódusait, a Kádár-korszak közszellemét), hanem vizsgála't indult Végvári József BM-es rendőrőrnagy ellen is. Az ember nem akar hinni a szemének: a törvénytelenségek leleplezőjét felfüggesztették állásából és államtitok megsértésének alapos gyanúja miatt feljelentést tettek ellene ugyanannál a Katonai Főügyészségnél, amely az állampolgárok jogellenes megfigyelésének ügyében folytat nyomozást... Nehéz ezt felfogni! Ha Végvári József úgy sértette meg a hivatali titkot, hogy azzal elősegítette a törvénytelenségek leleplezését, ha olyan - eddig államtitokként kezelt- adatokat tárt fel, amelyek révén az ország népe megismerhette a hajdani ÁVH kereteire épült belügyi biztonsági szolgálat jogellenes működését, akkor dicséretet és kitüntetést érdemel. Hogyha feletteseinek módjában állt őt felfüggeszteni és feljelenteni, az viszont arra mutat, hogy a kulisszák mögött, a hatalom berkeiben semmi sem változott. Bizonyos haladást legfeljebb az jelent,hogy egyáltalán akadt egy ember, aki oda mert állni a nyilvánosság elé és el merte mondani, mi történik a Belügyminisztériumban. Amihez nem kis bátorság kellett: hasonló tettért néhány éve még nyilván eltették volna láb alól az "árulót". De Végvári József ma sem érzi biztonságban magát és rejtekhelyen tartózkodik. A "cég" (ahogy pártkörökben a titkosrendőrséget nevezik), a belügyi apparátus még napjainkban is nagyhatalom otthon: állam az államban. Nehéz felszámolni négy évtized örökségét, a szemléletet, melynek gyökereire egy mondattal világított rá Horváth István belügyminiszter, abban a beszédében, amelyben a botrány kipattanása után lemondását bejelentette: "Az állambiztonsági szolgálat a pártállam tartópillére volt." Bizony nehéz azt megszokni, hogy egy jogállamban ez elképzelhetetlen. Az elvtársak nem egykönnyen mondanak le a hatalomról. Márai Sándor irta 1967-ben (!) lezárt Naplójában: "A kommunizmus megbukott, mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt." A szemlélet megváltoztatásának szükségességéről szóltunk fentebb.Arra a szemléletbeli kettősségre utalva,mely még ma is dívik Magyarországon.Míg i
