Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)

1990-03-15 / 1. szám

2 A belügyi botrány a parlament elé került, ahol - és most tessék figyel­ni! - Dr. Szijárté Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze referált ró­la a képviselőknek. Az a Szíjártó elvtárs, aki több mint három évtizeden át hűségesen szolgálta Kádárt és résztvett a Nagy Imre-per előkészítésében,egy percig se kételkedvén annak jogosságában és a halálos ítéletek törvényessé­gében. Ez a hajdani népköztársasági főügyész most a törvényesség őrének sze­repében tetszelgett - tetszeleghetett - a T. Ház előtt: az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen!? És amiket mondott, azoktól végképp égnek meredhet a jámbor állampolgár haja: ki tudja most, hányadán állunk ezzel az egész le­hallgatással? Ha törvényes, miért lett belőle botrány, ha meg törvénytelen, miért indítottak a leleplező Végvári József ellen eljárást?Mert indítottak. Ez kitűnik Szíjártó Károly beszédéből is. Amiből egyébként arról is meg­győződhetünk, hogy a magyar közélet tele van ellentmondásokkal és a hazai társadalom tudathasadásos állapotban él. Dr. Szíjártó, ez a cégéres kommunista,expozé ja elején szemforgató ál­felháborodással beszél a belügyi titkosszolgálat lehallgató és megfigyelő tevékenységéről (mintha ő nem tudott volna arról évtizedeken át és nem ka­pott volna minden nap egy példányt a bizalmas jelentésekből...) és hang­súlyozza, hogy a Katonai Főügyészség folytatja az ügyben a nyomozást. Kész­ségesen elismeri, hogy "a régi célokat és érdekeket (pártérdekeket) szol­gáló állambiztonsági munka nem illeszthető az 1989* október 23-tól érvényes alkotmányos elvekbe, azokkal nincs összhangban, sőt sérti az alkotmány kon­krét rendelkezéseit". Azaz törvénytelen. Mindez, persze meggyőzőbben hang­zott volna egy tisztamultú jogász szájából, de így is elfogadható. Ami vi­szont ezután következett, az elfogadhatatlan. Arról tájékoztatta ugyanis a főügyész elvtárs az országgyűlést, hogy nemcsak abban az irányban folyik a nyomozás, hogy kiket terhel a felelősség a telefonlehallgatásokért és levélfelbontásokért (erre látatlanban is lehet válaszolni: a kommunista rendszert, a titkosrendőrség KGB-től átvett metó­dusait, a Kádár-korszak közszellemét), hanem vizsgála't indult Végvári Jó­zsef BM-es rendőrőrnagy ellen is. Az ember nem akar hinni a szemének: a törvénytelenségek leleplezőjét felfüggesztették állásából és államtitok megsértésének alapos gyanúja miatt feljelentést tettek ellene ugyanannál a Katonai Főügyészségnél, amely az állampolgárok jogellenes megfigyelésének ügyében folytat nyomozást... Nehéz ezt felfogni! Ha Végvári József úgy sértette meg a hivatali titkot, hogy azzal elősegítette a törvénytelenségek leleplezését, ha olyan - eddig államtitokként kezelt- adatokat tárt fel, amelyek révén az ország népe megismerhette a hajdani ÁVH kereteire épült belügyi biztonsági szolgá­lat jogellenes működését, akkor dicséretet és kitüntetést érdemel. Hogyha feletteseinek módjában állt őt felfüggeszteni és feljelenteni, az viszont arra mutat, hogy a kulisszák mögött, a hatalom berkeiben semmi sem válto­zott. Bizonyos haladást legfeljebb az jelent,hogy egyáltalán akadt egy ember, aki oda mert állni a nyilvánosság elé és el merte mondani, mi tör­ténik a Belügyminisztériumban. Amihez nem kis bátorság kellett: hasonló tettért néhány éve még nyilván eltették volna láb alól az "árulót". De Végvári József ma sem érzi biztonságban magát és rejtekhelyen tartózkodik. A "cég" (ahogy pártkörökben a titkosrendőrséget nevezik), a belügyi apparátus még napjainkban is nagyhatalom otthon: állam az államban. Nehéz felszámolni négy évtized örökségét, a szemléletet, melynek gyökereire egy mondattal világított rá Horváth István belügyminiszter, abban a beszédében, amelyben a botrány kipattanása után lemondását bejelentette: "Az állambiz­tonsági szolgálat a pártállam tartópillére volt." Bizony nehéz azt megszok­ni, hogy egy jogállamban ez elképzelhetetlen. Az elvtársak nem egykönnyen mondanak le a hatalomról. Márai Sándor irta 1967-ben (!) lezárt Naplójában: "A kommunizmus megbukott, mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt." A szemlélet megváltoztatásának szükségességéről szóltunk fentebb.Arra a szemléletbeli kettősségre utalva,mely még ma is dívik Magyarországon.Míg i

Next

/
Thumbnails
Contents