Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-15 / 3. szám
I Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 1989. május 15. Megjelenik minden hó 15-én XIII. évf. 3. szám Magyarországi sajtószemle március - április A második magyarországi koncepciós per története ("Peyer Károly és társai államellenes összeesküvése") Most, hogy otthon megtörtént Nagy Imre kihantolása, a következő lépés az 1956 utáni koholt perek felülvizsgálata kell legyen. Különböző társadalmi szervezetek - így elsősorban a Történelmi Igazságtétel Bizottsága - állandóan napirenden tartják ezt a kérdést és az igazságügyi szervekre nehezedő nyomás arra készteti a kormányt, hogy komolyan foglalkozzék a az 1956 előtti koncepciós perek felülvizsgálásával is. Arra is lehet célzásokat olvasni hazai lapokban, hogy bizonyos ügyeket újra kell tárgyalni, ezen a réven biztosítva az igazságtalanul elítéltek rehabilitálását, habár itt felmerül a kérdés: milyen jogi alapja van teljesen, koholt perek újratárgyalásának s éppen annak a rendszernek a részéről, mely a törvénytelenségeket elkövető diktatúra egyenes folytatása? Az is kérdés: teljesértékünek fogadható-e el a rehabilitáció a jelenlegi kormánytól és nem csak egy szabad választással létrejött rendszer lesz arra illetékes, de ezen még ráérünk később is vitatkozni. Egy biztos: a koholt politikai perek felülvizsgálata ma már sokáig el nem odázható s ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ha ennek az ideje elérkezik, minél több dokumentum, minél több adat álljon az illetékesek rendelkezésére. Erre buzdít a Történelmi Igazságtétel Bizottsága legutóbb közölt felhívása is, kérve, hogy a perekben érdekeltek vagy hozzátartozóik hozzák .nyilvánosságra mindazokat a tényeket, amelyekről a jogtipró bírósági eljárásokkal. kapcsolatosan tudnak. S lévén ez mindannyiunk kötelessége, a magam részéről úgy.igyekszem hozzájárulni a múlt tisztázásához, hogy a jobboldali szociáldemokraták elhallgattatását célzó 19^8 évi Peyer-összeesküvésre vonatkozó ismereteimet publikálom. A per elsőfokú tárgyalása 19^8 februárjában zajlott le a budapesti Népbíróságon, a jogerős ítéleteket pár hónappal később,július végén hozta meg a NOT Jankó-tanácsa. Az ügyben egy halálos ítélet született, azonkívül egy 10, egy 8, egy 6 és egy 5 éves fegyház,^ ill. kényszermunkabüntetés, míg a többi vádlott - számszerint kilenc - megúszta kisebb büntetésekkel. E sorok írójának jutott a kétesértékü dicsőség, hogy a Peyer-ügy valamennyi vádlottja közül a leghosszabb időt töltötte a rács mögött - három hónap hiján 7 esztendőt - és külön büntetésként tehetetlenül kellett -végigasszisztálnia, amint "bűntársa" és legjobb barátja, Kürthy Tamás mellette vakul meg a börtönben.■ De ez már egy külön történet. Ahhoz, hogy a Peyer Károly nevével fémjelzett összeesküvési és kémkedési ügy részleteit megértsük, ismernünk kell az előzményeket. Visszaszállunk hát az időben 19^7 tavaszára, amikor az országban megkezdődött a választási küzdelem. Az augusztus 31-re kiírt parlamenti választásokra tíz párt készült - a koalició választási szövetségre lépett négy pártja mellett hat ellenzéki és fél-ellenzéki politikai alakulás - s az egyikben, a Magyar Radikális Pártban szerepelt a jelöltek listáján^Peyer Károly neve. (Ehhez tudni kell, hogy Peyer Károlyt, aki a két világháború között a magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetője volt, a kommunistákkal kacérkodó szélsőbaloldali munkásárulók - Marosán és társai - 19^7 elején kiszorították saját pártjából, ezért kényszerült
