Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-15 / 3. szám
2 más párt, a hozzá közelálló Radikális Párt listáján indulni a képviselőválasztáson. ) Peyer Károly - aki azokban az években talán az egyetlen nemzetközi hírű magyar politikus volt, akinek tekintélyét még növelte, hogy megjárta a mauthauseni náci koncentrációs tábort - igyekezett a választások előtt kamatoztatni nyugati kapcsolatait és érintkezést keresett elsőül az angol munkáspárttal, de más nyugateurópai szociáldemokratákkal is. Szerette vqlna Nyugat támogatását megnyerni: azon dolgozott, hogy a Szociáldemokrata Internacionálé őt segítse és pártját ismerje el a magyar szociáldemokrácia képviselőjeként. Ennek érdekében vette fel a kapcsolatot az amerikai diplomáciai testület néhány tagjával, elsősorban Chapinnel, az Egyesült Államok budapesti követével is. Többször találkozott az amerikai sajtó Magyarországon dolgozó tudósítóival, akik közül a perben érintve volt John McCormick, a New York Times és Jack Guinn, az Associated Press munkatársa. Mindkettőjüket örök időkre kiutasították Magyarországról. A kapcsolatok létesítésénél több cél is vezette Peyert. Legfőképp tájékozódni kívánt az amerikaiak terveiről Középeurópában, hivatkozva a Jaltában és a békeszerződéssel vállalt kötelezettségeikre. Az amerikai újságírókkal azért jött össze, hogy tájékoztassa őket - és rajtuk keresztül a nyugati közvéleményt - mindarról, ami Magyarországon történik és segítséget kérjen az oroszok túlkapásai, Rákosiék hatalmi tébolya ellen. A diplomatákkal bizalmasan, csak egy tolmács jelenlétében folytatott tárgyalásokkal ellentétben az amerikai újságírókká jékoztatásán Peyer pártbeli munkatársai és a vele együttműködő más pártállásúak közül is többen résztvettek, hogy értesüléseikkel járuljanak hozzá az informáláshoz,így kapcsolódott be az "összeesküvésbe", ill. a kémkedésbe e sorok írója, aki akkor a Magyar Szabadságpárt, majd annak megszűnését követően a Függetlenségi Párt szervezője volt. A tárgyalások,' valamint a tájékoztató megbeszélések egész nyáron át folytak és különösen az augusztus 31-én lezajlott választások után váltak fontossá az amerikaiak számára. Följegyezték a választási csalásokat, a kékcédulás visszaéléseket és még sokminden mást, amik a kommunisták módszereit leplezték le a világ előtt. Peyer fáradhatatlanul agitált, hogy meggyőzze az amerikaiakat: a kommunisták hatalomátvételre készülnek és azt minden áron meg kell akadályozni. Érvelt, magyarázott és hivatkozott a két választás eredményeire, melyek világosan bizonyították hogy a nép nem marxizmust akar, hanem demokráciát. A cél érdekében mindent megtett, hogy minél több anyagot kapjanak a nyugati újságok a magyarországi állapotokról. Es jelent is meg hír bőven az amerikai sajtóban. Ezek voltak a Peyer-per előzményei dióhéjban,pontosabban a tények. Ezekből fabrikált egy hátborzongató összeesküvési és kémkedési ügyet a politikai rendőrség. Mint később kiderült, az ávósok már 19^7 nyarától kezdve figyelték Peyert és mindazokat, akikre a gyanú árnyéka esett, csak elegendő kompromittáló adatot akartak gyűjteni, hogy propagandaanyagot kovácsolhassanak belőlük az amerikaiak és a jobboldali szociáldemokraták ellen.Az első letartóztatásokra október elején került sor. T.i. az ÁVÓ úgy időzítette a letartóztatásokat, hogy azokkal is lélektani nyomást gyakoroljon a számukra félelmetesen sok szavazatot szerzett ellenzéki pártokra, melyek szétverésére Rákosi azonnal kiadta az utasítást. Ebbe az akcióba jól illett bele s annak szerves részét képezte az ÁVÓ által konstruált Peyer-összeesküvés, amelynek "leleplezését" 19^7. október 17-én adta hírül a magyar sajtó. Megsárgult, töredezett újságlap fekszik előttem, a VILÁGOSSÁG című hajdani napilap 19^7* október 17-i száma, mely az akkori szenzációhajhászó stílusban, vastagbetűs címekkel az első oldalon tálalta az ügyet. "Amerikai újságíró vitte külföldre a budapesti kémszolgálat jelentéseit" harsogta világgá a verébfejnyi betűkkel szedett "headline" és a szövegközi alcímek is veszélyes államellenes felforgató tevékenységet sejttettek a gyanútlan olvasókkal: "Rémhírhadjárat az amerikai sajtóban", "Peyer képviselőjelöltje a kémszolgálat vezetője", "Az Associated Press tudósítójának szerepe", mely hangzatos címek alatt olyan szöveg állt, hogy attól égnekmeredt mindenkinek a haja. Főleg annak, aki a nemrég lezajlott első koncepciós per, a Magyar Közösség összeesküvés kísérő sajtózenebonájából tudta* ilyen hangulati előkészítés után milyen újabb
