Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-15 / 1. szám

- 3 -lanul megcsonkított nyugdíjból tengődnek. A Bizottság felhívással fordult a magyar társadalomhoz, hogy támogassa munkáját és akinek adatok vannak birtokában a törvénysértések korszakából, bocsássa azokat rendelkezésére.

Mielőtt a felhívást ismertetnénk, hadd közöljünk eredetiben egy rövid nyilatkozatot, amelyet a Magyar Nemzet közvetlenül a kormányszóvivő Nagy Imre temetéséről szóló tájékoztatója után hozott:

Nyilatkozat

A Történelmi Igazságtétel Bizottság üdvözli a kormány elhatározását, hogy a bizottság felhívása és a hazad, valamint a nemzetközi közvélemény hatására, harminc év késéssel bár, de lehetővé teszi Nagy Imre és társai — Maiéter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József — jeltelenül elföldelt holttestének azonosítását, s emberhez méltó, nyilvános eltemettetését.

Ezzel kapcsolatban bizottságunk a leghatározottabban leszögezi, hogy ezt csupán első lépésnek tekinti: 1956 forradalmának minden megtorlásul kivégzett áldozatát emberi végtisztesség illeti, megköveteld tehát, hogy a kormány több mint harminc év múltán tegye végre közzé a kivégzettek teljes névsorát; hogy emléküknek hozzátartozóik emherhez méltó, s.nevüket viselő sírok előtt adózhassanak; hogy emlékezetüket nyugvóhelyükön valamennyiük nevét feltüntető közös emlékmű őrizze meg az utókor számára.

Meggyőződésünk, hogy Magyarország mindaddig nem nevezheti jogállamnak magát, amíg végleg föl nem számolja a hazánk közelmúltjában elkövetett valamennyi embertelenség és jogsértés utolsó, még orvosolható nyomát is, és pem szolgál ünnepélyes, törvénybe foglalt elégtétellel mindazoknak, s mindazok utódainak, alkik a tömeges megaláztatások, üldöztetések, koholt perek vétlen áldozatai voltak.

A Történelmi Igazságtétel Bizottsága

E nyilatkozat szelleme hatja át a Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívásának minden sorát.Bevezetőül megállapítja, hogy az 56-os forradalom leverését követő megtorlás példa nélkül áll a magyar történelemben, noha Kádár uralomrajutása után azt ígérte: az eseményekben való részvétel miatt senki se vonható felelősségre. A felhívás leszögezi: itt az ideje annak, hogy a megtorlás áldozatai, halottak_és élők teljes erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációban részesüljenek, ^e ugyanígy felül kell vizsgálni az 19^5 és 1955 között lefolytatott konstrukciós pereket is, a Rajk-pertől a Magyar Közösségi és más politikai pereken át a Mindszenty- és a Gr5sz-perig, mert ezekben jórészt ártatlan embereket ítéltek el, rágalmaztak s a perek anyaga még máig sem került nyilvánosságra. "Az 19^5 utáni magyar demokráciát megalapozó, ártatlanul bebörtönzött kisgazdapárti, parasztpárti, polgári, szociáldemokrata, keresztény politikusok százai, hazug vádak alapján elítélt szakemberek ezrei máig sem kaptak politikai és erkölcsi jóvátételt" - olvassuk a felhívásban, mely végül a magyar társadalomhoz fordul, hogy követelje a kivégzettek méltó eltemetését és a sztálinista önkény áldozatainak emlékét megörökítő emlékmű felállítását. (A Felhívás teljes szövegét lapunk más helyén közöljük.)

Mindezek után a^Magyar Nemzet február 8-i számában látott napvilágot egy interjú, amelyet az újságíró Vásárhelyi Miklóssal, a Nagy Imre-per utolsó otthon élő vádlottjával, a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik létrehozójával folytatott. A beszélgetés során Vásárhelyi Miklós elmondja, hogy a Bizottság múlt év nyarán alakult meg és felhívását elküldte a Magyar Távirati Irodának és az összes nagy lapnak, de - mennyire jellemző ez a légkörre, legalábbis jellemző volt a pár hónap előtt'még tapasztalható bizonytalanságra, óvatoskodásra - az sehol sem jelent meg! Országos sajtóorgánumban a fenti rövid nyilatkozatot tekinthetjük a Bizottság első érdemi jelentkezésének, amiből a közvélemény ,fogalmat alkothat magának létezéséről, céljairól. (

Az újságíró e célok iránt érdeklődik részletesebben, mire Vásárhelyi így válaszol: "A múlttal való becsületes szembenézés és a történelmi igazságtétel olyan erkölcsi tartozás, amellyel a megújulást hirdető vezetés tartozik a nemzetnek. Próbáljuk meg közös erőfeszítéssel tisztázni a kérdéséket és jóvátenni, amit jóvá lehet tenni. Az igazságtétel nem szorítkozhat kizárólag 1956-ra, hanem leszögeztük, hogy vissza kell nyúlnunk egészen 19^5-ig* A történelmi igazságtételnek valamennyi magyar állampolgárra ki kell terjednie." A felelősségrevonásról a következőket mondja Vásárhelyi Miklós: "Ez magából a rehabilitációból önként következik. Nem vezérel semmiféle számonkérés, még kevésbé bosszúállás, de hát azt, hogy ki miért felelős, azt óhatatlanul meg kell állapítani . "

Ehhez hozzá kell tennünk: a perek kivizsgálása és a hamisan megvádolt ár