Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-15 / 7. szám
- 3 -mondta Püskinek, hogy az együttműködés érdekében bizonyos feltételeket el kell fogadnia, mert - tette hozzá - "alkotmányunk nem engedi fasiszta, uszító, soviniszta eszmék terjesztését". És az otthon megjelenő "máskéntgondolkodó" irodalmi alkotásokra célozva még^megjegyezte: "Nem hiszem, hogy türelmünk itt parttalan lesz!" Hát lehet-e így hinni annak, amit többször hangoztatott,hogy a Magyar Népköztársaság nyílt kultúrpolitikát folytat? Nem tetszett, amit egy második párt esetleges engedélyezéséről mondott. Hogy Magyarországon történelmileg alakult ki az egypártrendszer és ez akár tetszik valakinek, akár nem, így van. Visszafelé nem lehet lépni - fűzte hozzá, mintha a többpártrendszer politikailag alacsonyabbrendű lenne, mint az egyetlen párt uralmán alapuló diktatúra. Utána még azt is megkockáztatta,hogy a pluralizmus biztosítva van a Hazafias Népfront keretein belül megnyilvánuló különböző vélemények által. Csak eddig mernek elmenni a demokráciával?... Es végül nagyon nem tetszett nekem, ahogy 1956-ról és Nagy Imréről beszélt. - _Ma, amikor a történelmi távlat révén a világban egyre inkább terjed a meggyőződés, hogy 1956 forradalom volt, amit az azóta kommunista részről is megbélyegzett Sztálin-Rákosi-terror váltott ki, akkor nehezen érthető,miért ragaszkodik Grósz makacsul az "ellenforradalomhoz"? És miért igyekszik diszkreditálni Nagy Imrét még holtában is, hangsúlyozván, hogy megérdemelte a halálbüntetést, mert "lábbal taposta az alkotmányt". (Hogyan és melyiket? Azt, amiről maga Grósz is többször mondta,hogy rossz és meg kell változtatni?) Mindent összevetve várjuk,, hogy Grósz Károly legalább a fenti kérdésekben módosítsa álláspontját, mert amíg ezt nem teszi, nehezen tudunk hinni abban, ^ hogy komolyan kívánja a reformokat, a politikai intézmményrendszer átalakítását és őszintén akar több demokráciát. Itt ellentmondás mutatkozik és ha bizalmat akar ébreszteni maga iránt, azt meg kell szüntetnie. Befejezésül még valami. A kérdésekre célozva,hazaérkeztekor ezt mondta Grósz: "Volt ahol elfogadták a válaszomat, volt ahol megfagyott a levegő. Ez együttjár a politikával. Nem azért mentem, hogy mindenki egyetértsem^velem." Ez legalább őszinte szó! Aztán hozzátette Grósz: "Nagyon jó hangulatú fogadtatásban részesültem a kint élő magyarok körében. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tüntetéseket, amelyeken feliratokat lobogtattak. Amikor alkalmam nyílt rá, meg is mondtam: tudom, hogy nem szeretnek bennünket vezetőket valamennyien, de az országot szeressék, ne minket." Meg kell nyugtatnunk őt: ebben nincs hiba! Mi mindig külön tudjuk választani a rendszert a magyar néptől,hazánktól, Magyarországtól. Épp azért vannak fenntartásaink a rendszer vezetőivel szemben, mert szeretjük a hazánkat. Szeretjük hazánkat, tehát aggódunk érte, aggódunk jelenéért,aggódunk jövő jéért.És sorsára a legnagyobb veszélyt abban a politikában látjuk, amit a rendszer folytat, immár negyven éve. Az új vezetőkön - elsősorban Grósz Károlyon - múlik, hogy ez a véleményünk megváltozik-e ... x "A maga nemében példa nélkül álló találkozóra került sor vasárnap (julius 2E- én) New Yorkban" - olvassuk a NÉPSZAVA július 26-i számában. A riport így folytatódik: "A magyar Minisztertanács elnöke az Intercontinental Hotelben találkozott az Egyesült Államokban élő magyar emigrációs szervezetek, az egyházak, a különböző társadalmi szervezetek képviselőivel, tájékoztatást adva számukra az ország életéről, válaszolván valamennyi kérdésükre, közöttük olyanokra,is, amelyeket a kérdezők korábban 'kényes témának' minősítettek. Az Egyesült Államok sok városából érkezett és az emigrációban jelentős szerepet betöltő vendégek a nyilt párbeszéd után hosszan tartó tapssal üdvözölték a miniszterelnököt.’ Mint tudjuk, Grósz Károly amerikai útja során három alkalommal találkozott meghívásos alapon előre megszervezett fogadás keretében magyarokkal: Los^Angelesben, Név/ Yorkban és Washingtonban, ez utóbbi városban a nagykövetség épületében. Mindhárom fogadáson csak, vagy legalábbis ^többségükben magyar emigránsok vettek részt, ami kétségkívül nagy haladás a múlthoz képest. De a diszkrimináció még ma is érvényesül! A meghívandók listáját szigorú mérce alapján a nagykövetség ^.állította össze és nagyon megrostálta a neveket: csak olyanok kaphattak meghívót, akiktől nem kell tartaniok, hogy igazán "kényes kérdéseket" találnak fölvetni. A NÉPSZAVA riportja pontosabb lett volna,<ha így szól: Grósz Károly találkozott egyes emigrációs szervezeket egyes képviselőivel...
