Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-15 / 1. szám
~ (o — A MENORA, az északamerikai magyar zsidóság lap .ja február 12.-i száma "A ’légből kapott’ Holocaustról” cimmel cikket közöl, melynek első bekezdése így hangzik: "Az utóbbi hónapokban gyanúsan elszaporodtak az olyan újságcikkek, melyek előszeretettel vádaskodnak, uszítanak a ’bosszúálló' zsidók ellen, melyek önkéntes védőügyvédként állnak ki csalmem mindenki mellett, aki ellen bármely állam,bármelyik hatósága eljárást inditott múltbeli, vagy jelenlegi fajüldöző bűnök miatt, s melyek következetesen tagadják azt, hogy a 'holocaust’ valaha is megtörtént volna. Aki tán összegyűjtötte az ilyen jellegű cikkeket, az három ilyen cikkíró nevével találkozhatott: Stirling György nevével, S.G. nevével és Pesti Péter (néha csak P.P.) nevével. Az egyöntetűen demagóg stílus és szóhasználat, valamint az 19^4-es Virradat című nyilas lap ’filozófiájának’ karbon kópia szerű alkalmazása eléggé könnyű volt megállapítani, hogy a ’három’ faji uszító, a három véresen antiszemita újságíró -lényegében ugyanaz a^személy." Eddig az idézet s mivel a terjedelmes cikk többi részében a szerző, Jámbor János kizárólag S.G.-vei hadakozik és mindvégig S.G. cikkeit boncolgatja, tulajdonképp csak egyetlen tényt kell leszögeznem: azt, hogy S.G. nem azonos velem, de még Pesti Péterrel sem. A magyar ABC szerint nevem monogramja nem S.G., hanem S.Gy. s amióta - negyvenhét évvel ezelőtt - első zsengéim nyomdafestéket láttak, ha nagyritkán csak névjelet tettem írásaim alá, mindig ez utóbbit használtam. Aki a kettőt összetéveszti, az kérje vissza az elemiiskolai tandíjat. - A MENORA cikke S.G.-vei vitázik, tehát azokután, hogy kijelentettem: nem vagyok azonos az illetővel, valójában kár több időt fecsérelnem erre az ügyre. Mégis szánok rá még néhány mondatot, mert Jámbor - az S.G. cikkeivel való vitatkozás mellett - személyszerint nekem is adresszál egy-két megjegyzést, amelyeket nem hagyhatok szó nélkül. - Először nézzük a stílusbeli hasonlóságot és az azonos szóhasználatot, melyet Jámbor az én írásaim, illetve S.G. írásai között fölfedez. Ha valaki egymás mellé teszi ezeket a cikkeket (és mellé még Pesti Péter glosszáit, melyeknek szerzőségét mindig is vállaltam), rögtön szembetűnik a különbség,nemcsak stilus, nyelvezet, szóhasználat, de "hozzáállás" tekintetében is. Igen,én is foglalkoztam már (régebben) a Demjanjuk-üggyel és legutóbb a Finta-üggyel (nyilván ezzel hívtam ki magam ellen a TMenora haragját és ezért kever össze a cikkírójuk S.G.-vei), de aki tud magyarul s azon túl is képes sírra, hogy felfogja egy írás tendenciáját és írója szándékait, az két mondat (vagy a cím) elolvasása után láthatja: azok más és más toliból származnak. Meg kell mondanom: S.G. stílusát és szóhasználatát én is helytelenítem, sőt elítélem, mert ez az indulatoktól fűtött vádaskodó hang csak arra jó, hogy elmérgesítse a viszonyt a zsidósággal és - ebben az egyben igazat adok Jámbor Jánosnak - még Finta Imrének sem használ. - Jómagam másként vélekedem e kérdéskomplexumról, mint S.G. és másként is kezelem a témát:ha Jámbor János veszi a fáradságot és belelapoz a Katolikus Magyarok Vasárnapja február-március havi számaiba, megtalálhatja azokban e sorok írójának jelenleg ötödik folytatásánál tartó "A zsidókérdésről nyíltan" című cikksorozatát, amiből képet kaphat S.Gy, felfogásáról. (Lehet, hogy az sem nyeri meg tetszését, de arról hajlandó vagyok vitázni.) - Bár most már minden értelmes lény előtt világos lehet, hogy S.G. írásaihoz a világon semmi közöm, a nyomaték kedvéért - és hogy Jámbor János tájékozatlanságát méginkább aláhúzzam - még leszögezem: Zundel nevű úr kanadai működését nem ismerem, róla soha nem írtam, következésképp azt az ostobaságot sem állíthattam róla, hogy "Socrateshez és Galileihez hasonló szellemi óriás", amint azt Jámbor - nekem tulajdonítva - S.G,-tői idézi. Továbbá nem írhattam azt a cikket sem, melyből Jámbor még további idézeteket vesz és ami a pittsburghi Magyarság január 15-i számában "Kanadai magyar az első boszorkányper áldozata" címmel jelent meg - S.G. szignóval. Hogy ki ez az S.G.? Személyére nézve a pittsburghi Magyarság szerkesztője szolgálhatna bővebb tájékoztatással, de ha Jámbor János jobban figyelte volna a Magyarság régebbi számait, gyakran találkozhatott volna azokban bizonyos Söjtöri Gábor nevével. Nos ez a Söjtöri Gábor egy idő óta csak a monogramját használja cikkei alatt, ami azért meglepő, mert tudomásom szerint ez is írói név és nem a saját családi neve. Előfordulhat, hogy valaki nem akarja, vagy nem meri vállalni az írásaiért a felelősséget és más nevet használ, no de hogy miért kell még azt is rövidíteni, nehezen érthető, Eltekintve attól, hogy az illető választhatott volna más nevet is, nem épp olyat, aminek monogramja könnyen összetéveszhető egy, az emigrációs sajtóban már sokkal régebben szereplő név monogramjával... - Számomra amúgy sem túl ro
