Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-15 / 5-6. szám

2

Rákosinak. Tüntetéseket szerveztek, amelyeken a betanított tömeg Kéthly, Bán, Szélig Imre, Peyer Károly és más, "jobboldalinak" kikiáltott régi szociáldemokrata eltávolítását követelte a pártból, a Szabad Népben támadó cikkek jelentek meg ugyanezek ellen s végül koholt vádakkal pert indítottak Kelemen Gyula szocdem államtitkár ellen, aki az iparügyi minisztériumban Bán Antal miniszter jobbkeze volt.

Peyer Károly semlegesítésére külön ^akció indult. A két világháború közötti szociáldemokrata párt európai hírű vezetője 19Ú7 tavaszán memorandumban szólította fel a pártvezetőséget, hogy ne támogassa a kommunistákat,mire a párt balszárnyának nyomására kizárták őt a pártból. Peyer az őszi választáson a radikális párt listáján bekerült ugyan a Parlamentbe, de az Államvédelmi Hatóság akkor már döntött sorsa felől: hat héttel a választások után hűtlenség és összeesküvés vádjával több munkatársát letartóztatták, s maga Peyer csak azért nem került a többiekkel együtt a Népbíróság elé, mert időközben sikerült elmenekülnie az országból. (Az 19Ú8 tavaszán tárgyalt "öszszeesküvési" perben Peyer Károly - távollétében - 10 évet kapott és az ítélet indokolása a szociáldemokrácia lejáratását célozta.)

Az 19^7 őszi választások után nem sokkal megindult a két legtöbb szavazatot kapott ellenzéki párt - a Pfeiffer-féle Függetlenségi Párt és a Barahkovics István-vezette Demokrata Néppárt - képviselői csoportjainak lemorzsolása, ami 19^8 nyarára nagyjából sikerült is. A Kisgazdapárt akkorra már teljesen a baloldali árulók befolyása alá került s mint politikai tényező nem számított: Rákosiék teljes hatalomátvételének útjában egyetlen erő állt, az önálló szociáldemokrata párt. Az év elejétől egyre fokozódó nyomás nehezedett a párt vezetőire, hogy adják be derekukat és fogadják el a fúziót.

Sajnos, ezek közt éppen úgy ott vannak a kétkulacsos árulók, mint a Kisgazdapárt vezetőségében: Szakasits ugyan^még habozik, de Marosán, Riesz, Rónai és többi titkos kommunista Rákosi utasításait követi és tálcán kínálja a szociáldemokrata pártot "Sztálin első tanítványának". Végül Szakasits is enged és a február 18-i nagygyűlést már az egyesülés jegyében tartják a budapesti Sportcsarnokban. S hogy "jószándékukat" bizonygassák Rákosi felé, a munkásárulók végrehajtják a párt öncsonkítását: összesen 37 országgyűlési képviselőjüket - köztük Kéthlyt és Bánt - kizárják a pártból. Mindenkit eltávolítanak, aki ellenzi a "munkásegységet": immár nincs akadálya a fúziónak!

A párt 36. kongresszusát már azzal hívták össze március 6-ra, hogy itt elvben elfogadtatják a párttagsággal is az egyesülést. Ez nem látszott könynyűnek, mert a régi szociáldemokrata munkások többsége hallani sem akart erről. A februári kizárások azonban megfélemlítették őket és a,kongresszuson nem volt jelentős ellenállás. De hadd idézzem erre nézve az Élet és Irodalom június 10-i számának egy cikkét:

"Megtisztultan lépünk egységre a Magyar Kommunista Párttal! - mondja megalázkodó önbecsüléssel a Szociáldemokrata Párt 36. kongresszusa operaházi ünnepségén Szakasits Árpád. Bizottság alakul a két párt,egyesülését előkészítendő, majd egy különleges csoport megkezdi az SzDP Írásos anyagainak összegyűjtését. Sokan vannak, akik úgy hiszik, hogy a jegyzőkönyvek, kartotékok, levelek a Munkásmozgalmi Intézetbe kerülnek. Valójában minden dokumentum az Andrássy ut 60-ba, az Államvédelmi Hatóság birtokába jut."

Az ÉS cikke később arra utal, hogy az egyesülés moszkvai parancsra történt: "A Német Szocialista Egységpárt létrejöttét követően Magyarországon kellett végrehajtani az egyesülést. Létre kellett jönni az egysülésnek, mely nem két egyenrangú fél szövetségeként, nem népakaratból született, a szociáldemokratáknak alig negyedrésze támogatta meggyőződésből."

Es június 12-én teljesült Rákosi akarata: a két párt vezetősége kimondta a fúziót! "A pártegyesülés délutánján - olvassuk az Élet és irodalom cikkében - százezres tömeg előtt nagygyűlést tartottak a Hősök terén. A résztvevők egyszerre hősei, kollaboránsai és manipulált áldozatai a kornak.A tribünön mosolygás: Szakasits és Rákosi elhíresült kézfogása. A Szakasits-család egyik közelben álló tagja meghallotta, amint Rákosi a foga közt azt sziszegte, hogy ezután nem lesz több kézfogás. Egy ideig a család sem hitte el neki. Csak amikor az egyesülést végrehajtó szociáldemokrata vezetők is börtönbe kerültek és hozzátartozóikat internálták, kezdett ébredni a gyanú..."

Igen, Rákosi azzal hálálta meg az árulók szolgálatait, hogy őket is be-