Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-15 / 4. szám
Egy, a magyar zsidóság háború alatti sorsával foglalkozó cikkben állt ez a mon-, dat: "A ma élő nemzedékeknek ki kell alakitaniok felelős álláspontjukat a zsidó magyarok embertelen kiirtásáról." A mondat második részével a Magyar Nemzet levelezési rovatában vitába száll dr. Török Bálint és egyebek közt a következőket írja: "Társasági beszélgetésben talán lehet így szólni a zsidóellenes akciók eredményéről, de egy tanulmány értékű írásban nem. Mert így ez nem igaz! A Jewish World Congress adatai szerint ugyanis - a mai Magyarország területét véve figyelembe - a zsidóság 60 százaléka pusztult el, a visszacsatolt területeket is számolva, 63.5 százalék. A kiirtás szó viszont száz százalékot jelent! Vajon a megmaradtak szempontjából is mindegy, hogy 60 vagy 100?... Persze a 60 százalék is irtózatos! Van itt azonban - folytatódik a hozzászólás - még egy fontosabb körülmény is. Magyarországon 1944-ig a zsidók (és nemcsak a magyar zsidók) viszonylagos biztonságban éltek. Magyarország a megmaradás szigete volt az európai fasiszta tengerben. A környező államok (Szlovákia, Horvátország, Románia) ekkor már régen elpusztították zsidó polgártársaik túlnyomó többségét. (Szlovákiában pld. 77,7 százalékot). És mindezt saját hatáskörükben, német részvétel nélkül! A "magyar sziget" csak a német megszállás után kezdett süllyedni. De a zsidóság teljes pusztulása még ekkor sem következett be: mintegy 200,000-en, ill. 2ó5»000-en életben maradtak. Ezt a tényt, hogy t.i. a német megszállásig Magyarország a magyar és más országokból idemenekült zsidók számára menedék volt, azt izraeli történészek is elismerik. (Lívia Rothkirchen: Hungary - an Asylum for the Refugees of Europe.) Ugyanezt vallotta a "legilletékesebb", a későbbi helytartó, Veesenmayer is. Egy 1943. április 30-án kelt jelentésében azt írta, hogy a térség népei közül a magyarok teljesítik legkevésbé a háromhatalmi egyezménnyel járó kötelezettségeiket." A régi - e hasábokon is tárgyalt - témára visszatérve,a Jewish Vorld Congress által közölt adat, miszerint a magyarországi zsidóságnak 60 százaléka pusztult el 1944-45 folyamán, újra csak azt bizonyítja, hogy az egyesek által terjesztett 600,000 túlzott szám. Mert az mindenki által elfogadott statisztika adat, hogy a magyar zsidóság száma kb. 700,000 volt, ami a háború alatt idemenekült üldözöttekkel 1944-re mintegy 800, 000-ig emelkedett. Ha ezeknek 60 százaléka esett áldozatul a németeknek, az 480,000. Ez az adat - 450-480,000 - körülbelül meg is felel a vidéki zsidóság deportálásáról visszamaradt feljegyzéseknek és Eichmannék jelentéseinek. De - és ezt mindig hangsúlyozni kell! - ez csak az országból való kiszállítást jelzi. Tudjuk, hogy kb. százezer magyar zsidó jött vissza a háború végén s ismeretlen azoknak a száma, akik Amerikába, Izraelbe és más országokba távoztak a németek veresége után. Ha mindezt figyelembe vesszük, kiderül,hogy maximum 200,000 magyar zsidó pusztult el a náci Vernichtungslagerekben, ami természetesen még így is szörnyű nagy szám, de egyharmada a magyar nép számlájára rótt hatszázezernek. Újra s újra leírjuk: nem^a számok a döntőek, mert tíz ártatlan ember megölése is égbekiáltó bún, de a túlzások ellen szót kell emelni, ahogy szót emelt dr. Török Bálint a "kiirtás" szó használata ellen. A pontatlan adatok és helytelen szóhasználatok kétséget támasztanak még azon tények valódisága iránt is,amelyeket egyébként senki sem vitatna. A bécsi utótalálkozón Erős Andre nagykövet, magyar delegátus felszólalt a nemzeti kisebbségek ügyében. Elmondta, hogy e téren hosszabb ideje aggasztó jelenségek mutatkoznak. A magyarság, amelynek az anyaország határain kívül élő része Európában a legnagyobb létszámú nemzeti kisebbséget alkotja, érzékenyen reagál ezekre. A magyar közvélemény nem lehet közömbös a kisebbségi létet veszélybe ^sodró , egy múlt eltüntetésére, egy nyelv és egy kultúra korlátozására irányuló törekvésekkel szemben. - Dicséretre méltó hang! "Rettegő Iván" címmel glossza a Magyar Nemzetben John Demjanjuk jeruzsálemi peréről és halálraítéltetéséről. Az állítólagos Ne-fc-tenetes Iván, i'reblinka hóhéra most rettegve várja az ítélet végrehajtását - írja Thurzó, majd hozzáfűzi: "Kiderült az igazság: hiába volt a tagadás, a vád bebizonyosodott és Demjanjuk elmarasztalható háborús bűnökben, a zsidó néppel szemben elkövetett bűnökben." - A vád nem bizonyosodott be minden kétséget kizáróan: a tanúk egy része bizonytalankodott, a német "kapó"-igazolványról pedig ugyanannyian állították, hogy szovjet hamisítvány, mint ahanyan elfogadták yalodinak, A igazság tehát nem derült ki egyértelműen. De valakinek bűnhődnie kellett...- 6 -
