Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-15 / 3. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 1988. máius IS. Megjelenik minden hó 15-én Magyarországi sajtószemle március 15-től április 15-ig XII. évf, 3. szám A Human Events című washingtoni konzervatív hetilap legutóbbi számában "Rumania; a Country Slowly Falling Apart" címmel figyelemreméltó cikk jelent meg Charles T, Powers tollából, aki mint a Los Angeles Times tudósítója járt a közelmúltban Bukarestben. Az amerikai újságíró kitűnő megfigyelő és írása azért is tarthat nagyobb érdeklődésre számot a különböző lapokban egyre gyakrabban olvasható romániai helyzetképeknél, mert nemcsak az élelmiszerhiányt és a ceausescui személyi kultuszt teszi szóvá, hanem a felszín alatti jelenségeket is észreveszi. És azokat mérlegelve állapítja meg, hogy Románia rendkívül nehéz évek előtt áll; mint azt a címben is jelzi, ezeknek súlyos következményei lehetnek, akár az ország szétesését is okozhatják. Ha pedig valahol valaki ennek csak a halvány lehetőségét is fölveti, nekünk arra figyelnünk kell! Powers azzal kezdi, hogy egy helybéli informátorával akart beszélgetést folytatni a román fővárosban, de az illetővel nehezen tudott megállapodni a helyszínben. Magánlakásról szó sem lehetett, mert a külföldieket állandóan figyelik és bajba került volna, akit otthonában meglátogat. Ugyanígy nem jöhetett szóba az, hogy utcán vagy valamelyik parkban sétálva beszélgessenek, mert a mindenfelé cirkáló ti.tkosrendórök ott is könnyen megláthatják őket. Viszonylag még a legjobbnak látszott egy sokak által látogatott nyilvános helyen találkozni, ahol a zsúfoltság némi biztonságot nyújtott. Itt csak arra kellett ügyelni, nehogy éppen egy beépített lehallgatókészülék mellé üljenek. Miután jól körülnéztek, egy-egy csésze tea mellett indult meg a beszélgetés.- Mi mindannyian betegek leszünk ettől - sóhajtott fel az amerikai tudósító bukaresti ismerőse. - Beleőrülünk ebbe valamennyien, kivéve "őt" és körét. Az amerikai újságíró tudta, kire gondol társa. Az "ő" Bukarestben csak Ceausescura vonatkozhat, akinek még a nevét sem akarják - és merik - kimondani, de akit mindenki okol a nyomorúságos állapotokért. "Mindenki" alatt persze a köznép értendő, mert Ceausescu környezete lefölözi mindennek a javát és bőven akadnak talpnyalók, akik szüntelenül zengik dicsőségét. "Legszeretettebb vezér", "halhatatlan^látnok", "Kárpátok arany embere": ezek még az átlagos töm^énező jelzők közé tartoznak, de a bukaresti járókelők ennél cifrább szövegű transzparensekkel is találkozhatnak úton-útfélen, szerte a városban. A feliratok és a Conducator emeletmagas képei különösen januárban szaporodtak el, amikor a "szeretett vezér" hetvenedik születésnapját ünnepeltette.- Hogyan vélekednek róla az emberek? - kérdi Powers. Partnere elhúzza a száját: - Gyűlölik! Ne feledjük, Bukarestben^vagyunk, Nagy-Románia fővárosában, nem pedig valahol Erdélyben, kisebbségi^védékení Ceausescu 23 évi uralom után ma már saját népe előtt is olyan népszerűtlen, hogy ebben alighanem élen jár az egész világon. De ki csodálkozhat ezen? Az amerikai újságíró aznap sétált a piacon: a hentesboltok nagyrésze zárva volt s amelyik kinyitott, az sem árult mást, mint zsírt és valami szürke kolbászfélét. Ha néha látni csirkét, csak szárny és láb kapható. (A java exportra megy.) Krumplit hónapok óta senki sem látott az üzletekben. Csak sárgarépa, cékla, hagyma és apró alma jelenti a választó-