Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-15 / 3. szám

kot. A legfontosabb élelmiszerek - hús, vaj, cukor és főzőolaj - már hetedik éve csak jegyre kaphatók. (A fejadagok vidékenként változnak, de általában fél ' liter olaj és fél kiló cukor jár egy személynek havonta.)

Az sem újság számunkra,hogy egy család (négy személy) havi energiafogyasztása nem haladhatja meg a 35 kilowattot - lakásonként egy darab negyvenes villanykörte - és háztartási gépekre, mosásra, vasalásra, televízióra már semmi se jut. Igaz, ez utóbbi nem sok örömet okoz, mert a napi két órás (!) adásidó nagyrészét Ceausescu dicsőítése tölti ki. A hajdan olajban gazdag Romániában havi 25 liter a belföldi autósok benzinadagja, de^néha ezért is nyolc-tíz órát kell sorbanállni. Az autóbuszokat gázüzeművé alakították át, a tetejükön két ormótlan gáz tartállyal közlekednek. Bukarest képéhez hozzátartoznak még az ablakokon kinyúló vas kályhacsövek, mert a központi futéses házakban fagypontot mutat a hőmérő. Mint ahogy nincs éjjel közvilágítás se: az utcák koromsötétek és aki mégis megkockáztatja, hogy kimerészkedik, könnyen ütközhet rendőrjárőrbe s akkor minden papírját ellenőrzik, honnan jött, hová megy? Mint háborús időkben...

Még hosszan lehetne sorolni a rengeteg kellemetlenséget, bosszúságot,amivel a Ceausescu-rendszer megkeseríti az állampolgárok életét,de ennyi is elég ahhoz, hogy érzékelhessük: milyen rajongással tekinthet a nép "szeretett vezérére" és mekkora feszültség gyűlhetett fel az országban az utolsó tíz-tizenöt esztendő alatt. Európa egyetlen más országában nincsenek ilyen nyomorúságos állapotok, amelyek az azokat elszenvedni kényszerülők számára azért is kirívóak, mert az újságokban nem olvashatnak mást, mint Ceausescu dícséretét, bölcsességének, szervezőképességének, előrelátásának magasztalását. ízléstelen s émelyítő mindez, túltesz a sztálini személyi kultuszon és Rákosi hajdani tömjénezésén is. (Sajnos magyar nemzetiségű írók és újságírók - pld. Hajdú Győző - is hallatják hangjukat ebben a szégyenteljes kórusban.)

A bukaresti polgár egyrészről látja az üres boltokat, másrészről hallja Ceausescu szólamait a sikerekről: "Románia most tér rá a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének döntő szakaszára" - szónokolt a kerge suszter a Román Kommunista Párt tavaly decemberi kongresszusán és hozzátette: ezt a célt az ezredfordulóig el kell érni! Hogy alig több mint tíz év alatt hogyan lesz az éhséggel, hideggel, ezerféle árúhiánnyal küszködő országból "sokoldalúan fejlett társadalom", azt senki sem tudja. Ceausescu sem. A bukarestiek csak azt tudják, hogy míg ők fütetlen lakásban egy szál villanykörténél fagyoskodnak_, a város központjában hatalmas iramban folynak az új kormánynegyed és az új elnöki palota építkezési munkálatai, amelyeknek a régi Bukarest 20 százaléka áldozatul esett: a bulldózerek műemlék épületek és templomok sor4t tették a földdel egyenlővé, ho^y legyen hely Ceausescu palotája számára. Es a munka még éjjel sem szünetel: míg a város utcái sötétségbe borulnak, az építkezés körül reflektorok százai világítják meg a gigantikus falakat.

A Human Events cikkéből még ki kell emelnünk azt a részt, ahol az amerikai tudósító Ceausescu nemzetiségi politikájáról ír: a magyar, valamint a német kisebbséget megfosztja emberi jogaitól és erőszakolja az asszimilációt. Emiatt a kezdetben jó nyugati kapcsolatokat ápoló diktátor nemzetközileg fokozatosan elszigetelődött, olyannyira, hogy az Egyesült Államok kormánya a múlt évben fontolóra vette: érdemes-e Románia továbbra is a Most Favored ,Nation státus vámkedvezményére? Erre Ceausescu nem az emberi jogok helyreállításának útját választotta, hanem inkább hetyke gesztussal önként lemondott az MFN privilégiumairól. Ami - Powers szerint - évente legalább 250 millió dollár veszteséget jelent majd Romániának és tovább rontja az ország gazdasági viszonyait. Aminek következményeit megintcsak a nép fogja viselni.

Igen, Románia lakossága és azon belül is elsősorban a kisebbségek,melyeknek helyzete eddig sem volt rózsás. Az egész népre nehezedő gazdasági nyomás mellett el kell viselniök a ceausescui rendszer kíméletlenül elnyomó és beolvasztásra törő kisebbségi politikájának terhét is. (Aminek egyik legújabb jele, hogy - mint pár hete olvastuk - a magyar nyelvű nemzetiségi lapok ezentúl kizárólag románul közük az országban lévő városok és falvak nevét. Az ELŐRE című magyarul nyomtatott bukaresti napilap április 3,-i száma már ezt a gyakorlatot követi: a magyar szövegben Nagyvárad helyett Oradea, Nagybánya helyett Baia Maré, Temesvár helyett Timisoara szerepel. Újabb lépés a magyarság jogainak megnyirbálása és az erdélyiek elrománositásának útján!)- 2 -