Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-15 / 1. szám
- 3 -dóság hibázott, amikor új életét az Auschwitzból való visszatérés után megkezdte. Hibázott azzal, hogy pillantását hátrafelé, a múltba irányította és nem előre, a jövőbe." Sulyok Dezsőt - mint könyvében leírja - e beszéde után zsidó részről durva támadások sorozata érte, jeléül annak, hogy elfogult és elvakult emberek képtelenek meghallani a józan, tárgyilagos hangot. Pedig kevés Keresztény magyar politikus tanúsított több megértést a zsidókkal szemben - 19*4-5 előtt éppúgy, akár utána -,mint Sulyok Dezső. Főivéve az elejtett fonalat, meg kell állapítanom, hogy a SALOM-csoport nyílt levele is inkább abban a szellemben fogant, ami a múltat hánytorgatja, ahelyett, hogy a jövő közös útjaira vetné tekintetét. Ezzel már nagyjából el is mondtam, miket hiányolok a SALOM-nyilatkozat 198*4— ben megfogalmazott és bizonyos körök által újabban angolul terjesztett szövegében. Ha az angol változatot egybevetjük a magyar eredetivel,a kép még elszomorítóbb. Csak egyetlen példa: miért kellett az angolnyelvű szinopszisba (tehát teljességre nem törekvő kivonatos összefoglalásba) belevenni azokat a részeket, amelyek a az egész magyar nemzet felelősségét hangsúlyozzák a hatszázezer (!) magyarországi zsidó "lemészárlásáért" és kifej tik,hogy valamennyi középeurópai ország közül hazánkban bántak el "legkönyörtelenebbül" a zsidókkal, ugyanakkor kihagyni olyan fejezeteket, amelyekben a SALOM szerkesztői a Kádár-rendszerrel való szembenállásukat hangoztatják? Míg ez utóbbi alkalmas lett volna arra, hogy közelebb hozzon egymáshoz bennünket (mégis kimaradt!), az előbbi igazságtalan és valótlan vádaskodás arra jó, hogy mélyítse a szakadékot. Es sajnos még arra is, hogy - angolul s így mindenki számára hozzáférhető nyelven lévén - rossz fényt vessen szülőhazánkra és bűnös hírünket költse a világ előtt. Aminek az ódiumát valakinek viselnie kell! x A Finta-üggyel foglalkozik a Magyar Hírlap, a budapesti kormány félhivatalos napilap ja is, december 1*4—i számában. Cím: "A Finta-ügy részletei: A csendőrszázados öngólja". Nos lássuk, mi is az az öngól? A terjedelmes írásmű -mint kiderül - arról amperről szól, amelyet Finta Imre indított néhány évvel ezelőtt a kanadai tévé ellen. Hogy miért? Az is kiderül a cikkből: "Az 19*44-es deportálások *4-0. évfordulóján a kanadai televizió riportfilmet forgatott Magyarországon (!), s elsősorban a szegedi zsidóság elhurcolásának körülményeiről érdeklődtek. A filmben megszólaltatott tanuk közül többen is megemlítették a szegedi gettó volt parancsnokának, Finta Imre csendőr századosnak a nevét, s beszéltek viselt dolgairól. A filmet bemutatták Kanadában, aminek nyomán^egy magyar származású, évtizedek óta Kanadában élő, közmegbecsülésben megőszült nyugdíjas vendéglős rágalmazásért beperelte a kanadai televiziót." A felperes neve - könnyű kitalálni! Finta Imre volt. - A hazai cikk a továbbiakban azt Írja, hogy a kanadai bíróság tanúvallomások összegyűjtésére Dr. Réczei László egyetemi tanárt, a Hágai Bíróság tagját kérte fel, aki a megbízásnak eleget is tett. Réczei László elmondta az újságírónak,hogy összesen hat tanút hallgatott meg, akiknek vallomástételénél jelen volt a felperes Finta kanadai ügyvédje és az alperest, a kanadai televiziót képviselő ügyvéd is. A kérdéseket felváltva tette fel a két ügyvéd, a bíró szerepe csak az eljárás vezetésére szorítkozott. A három év előtt Szegeden megtartott tanúkihallgatások anyagát eljuttatták az Ontarioi Legfelsőbb Bíróságnak, a per lefolytatása végett. Időközben azonban Finta Imre bejelentette, hogy egészségi állapota ás felesége halála miatt eláll a további pereskedéstől. - Hogy mindebben mi a címben szereplő "öngól", az nem derül ki, hacsak azt a cézást nem vehetjük annak, ami a Magyar Hírlap cikke végén szerepel. Eszerint a Nácizmus Üldözötteiinek Kanadai Szövetsége valószínűleg a rágalmazási per kapcsán figyelt föl a hajdani csendőrszázadosra és miután - idézem - "több államban gyűjtött terhelő biz0nyítékokat a háborús bűnös ellen" (a több állam alatt elsősorban a Magyar Népköztársaság értendő!), megindíttatta a bírósági eljárást Finta Imre ellen. Ami az öngólt illeti: épeszű ember aligha hiheti el, hogy ha Finta Imrének takargatnivaló bűnei lettek volna, be merte volna perelni 1985-ben a kanadai televiziót, tudván tudva, hogy 19*4-*4-es múltját ismerő magyarországi tanuk meghallgatása az eljárás során elkerülhetetlen lesz. Itt nem öngólt látunk, hanem veszélyt! Mert a Finta-ügy analógiájára minden^magyar^emigráns^ki van téve annak, hogy otthon kovácsolt vádakkal idekint állítják bíróság elé...
