Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-15 / 2. szám

A budapesti rendőrség munkájáról írt érdekes riportot Moldova György a Magyar Nemzetben. A főváros közbiztonságáról szóló sorait érdemes idézni: "Ma egy éj­szakára 3-4 rendőrt tudok kiküldeni az utcára - panaszkodik a VIII. kerületi kapitányság vezetője - s ezek inkább csak a főútvonalakon mozognak, a mellék­utcákba alig jut belőlük. A háború előtt ugyanezen a területen 30-32 rendőr állt kinn, lényegesen jobb, válogatott emberanyag, hasonlíthatatlanul nagyobb tekintéllyel. Akkor nem mertek összeverekedni a rendőr szeme láttára, mert el­törte rajtuk a kardlapot. Már a jelenlétével megelőzte a bűncselekményt, ezért egy posztos rendőrnek esetleg hetekig nem akadt dolga." - Mulatságos ilyeneket olvasni egy "rendőrállam" közbiztonságáról! Rákosiék idejében, meg a forrada­lom után pár évig, amikor még géppisztolyos rendőrjárőrök cirkáltak az utcá­kon, nem is volt semmi baj. Hacsak azt nem vesszük annak,hogy a békés polgá­rok akkoriban nem a bűnözőktől, hanem a rendőröktől féltek... Azóta sokat for­dult a világ otthon: senki se megy szívesen rendőrnek, kevés az ember és zö­mük nem odavaló* "Este 11 után nem lehet kockázat nélkül végigmenni a Népszín­ház utcán - mondja Moldovának a rendőrkapitány -, hogy a mellékutcákról ne is beszéljek." És amit a régi rendőrök tekintélyéről mond, az elgondolkoztató. (Vajon mikor akad valaki otthon, aki ki meri mondani ugyanezt a régi csendőr­ségről, erről a sokat gyalázott kitűnő testületről, melynek puszta jelenléte elég volt a bűncselekmények megakadályozásáraV) Kádár "országlása" alatt min­den fonákjára fordult otthon és még a viszonylagos jóból is rossz származik: a géppisztolyos rendőrjárőrök eltűnésének örülni kellene, de amennyivel "libe­ralizálódott" a helyzet, annyival romlott a közbiztonság... A lengyel kormány szóvivője legutóbbi sajtókonferenciáján föltett kérdésre ki­jelentette, hogy a betiltott Szolidaritás vezetőinek le kell mondaniok a kül­földi anyagi támogatásról és meg kell szakítaniok kapcsolataikat külfölddel ahhoz, hogy a lengyel vezetés párbeszédet kezdjen velük. Hozzátette még: ha ilyen megbeszélésekre egyszer sor kerülne, a volt Szolidaritás-vezetők nem tárgyalhatnak egykori testületük nevében és el kell ismerniök az alkotmányt. Ugyanezen a sajtóértekezleten szó került a Popieluszko-gyilkosság négy tette­sének büntetéséről, amelyet legutóbb mérsékelt a lengyel Legfelső Bíróság. (1984 őszén három lengyel belügyi tiszt - felsőbb utasításra - elrabolta és megölte Jerzy Popieluszko katolikus papot. A két főbűnös 25-25 évet kapott, a másik két tiszt 15, ill. 14évi börtönt.) A Legfelső Bíróság most 15, ill. 10 évre mérsékelte a két legsúlyosabb ítéletet,^ a másik kettőét pedig 6, ill. 4 évre szállította le. Jerzy Urban szerint a bíróság figyelembe vette az el­ítéltek egészségi állapotát (!), családi körülményeit és jó magaviseletét. (Vajon ez a négy briganti "figyelembe vett-e" valamit is, amikor halálra kí­nozta Popieluszko atyát?... És hadd emlékeztessek arra, hogy amikor két esz­tendővel ezelőtt a négy lengyel ávós peréről és elsőfokú ítéletéről írtam, föltettem a kérdést: hol a biztosíték arra, hogy az ítéleteket valóban végre is fogják hajtani és nem csak porhintésül hozták azokat, hogy lecsillapítsák a közvéleményt s később, ha a hullámok elültek,szabadonbocsátják a bűnösöket, sőt tán még a rendőrséghez is visszaveszik őket? Lám, az első lépés már meg­történt ebbe az irányba!... Január eleje óta folyik a nyilt háborúság a megszálló izraeli csapatok és a palesztin lakosság között Ciszjordániában és a Gáza-övezetben. Noha nyilván­való, hogy mindkét helyen az emberi szabadságjogok durva megsértésének lehet tanúja a világ, a Biztonsági Tanács mindössze egyszer - január 5-én - foglalt állás e kérdésben és szólította fel Izrael kormányát, hogy tartsa tisztelet­ben a genfi konvenciót. Általános meglepetésre az Izraelt elítélő határozatot az Egyesült Államok küldötte is megszavazta. (15 év óta először szavazott ame­rikai küldött Izrael ellen!) Úgy látszik azonban, Jeruzsálem igen zokon vette ; renitens és barátságtalan magatartást, mert a State Department nevében Charles Redman szükségesnek tartotta mentegetőző nyilatkozat kiadását, mondván: "A két ország közti barátság kibírja a mostani feszültséget? majd hozzátette: "Az Egyesült Államoknak joga van az emberi jogok megsértése ellen szavazni akkor is, ha valamelyik barátja a vétkes." Még jó, hogy Izrael nem tiltja ezt meg Washingtonnak... Lehet ugyan, hogy azóta ez is megtörtént, mert január 5* óta úgy hallgat Washington ebben a kérdésben, mint a sir. tfgy látszik, az emberi jogok megsértése is realtív. Van,akinek szabad,van,akinek nem.Izraelnek szabad- 6 -

Next

/
Thumbnails
Contents