Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-15 / 10. szám

A KGS1^ - a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa - tudvalevőleg azzal a céllal tömöríti a kommunista országokat, hogy a moszkvai központi irodából a közös érdekeknek megfelelően^összehangolják a tagok tevékenységét és (mint a névben áll) kölcsönösen segítsék egymást. Az utóbbi években aztán egyre inkább előtérbe kerültek a csoportosulás fogyatékosságai és az odatartozó országok kezdték felismerni, hogy a központi irányítás nem előnyt, hanem kölöncöt jelent a gazdaságaik számára. Államközi szinten ugyanaz bizonyult kerékkötőnek, ami az egyes országokban vállalati szinten volt hátrány a piacorientációjú gazdasásokkal szemben: a centralizáció itt is, ott is lelassította azokat a folyamatokat, melyek az eredményes gazdálkodás és nyereséges üzletelés előfeltételei.

A tagországok részéről egyre több kritika hangzott el a KGST szervezete ellen és a szovjet glasznoszty-légkörben felszínre kerültek olyan kifogások is,amikről azelőtt hallgatni illett. A legutóbbi őszi KGST értekezleten elég élesen fogalmazódtak meg ezek a kritikák s érdemes elolvasni az erről szóló Magyar Nemzet-cikket, hogy érzékelhessük: mit változott a légkör az utóbbi időben. "Abból, ami a KGST ^3» kormányfői ülésszakának beszédeiben elhangzott, arra lehet következtetni, hogy a résztvevők tisztában vannak az együttműködés jelenlegi szintjének fogyatékosságaival. Az összehangolás mechanizmusának átépítését végre kell hajtani - fejtette ki az ülésszak végén Vjacseszlav Szicsev központi titkár - mert a gyökeres megújulás elengedhetetlen." Vlagyimir Sasztyitko, a KGST gazdasági intézetének igazgatója nemrégiben kijelentette, hogy a szervezet Achilles-sarka a tudományos-technikai fejlődésben való lemaradás. "Számos területen - úgymond - egyelőre nem sikerült felszámolni a Nyugattól elválasztó szakadékot, sőt az elektronikában, az új anyagok szintézisében ez csak növekszik." Fölmerül az emberben a kérdés: vajon ez a Sasztyitko elvtárs miért kapta éveken át a fizetését? Nem azért-e, hogy korszerűen és a haladás követelményeinek megfelelően irányítsa az ügyeket és ha a szovjet viszonyok között ez nem megy, nem kellett volna időben figyelmeztetnie a tagországokat a lemaradásra? Miért csak most beszélnek a hibákról, amikor a szakadék évrőlévre mélyül s hovatovább áthidalhatatlan lesz? "A szovjet kereskedelem - olvassuk tovább - amelynek fejlődéséhez minden tagállamnak érdeke fűződik, két éve a KGST vonatkozásában gyakorlatilag^stagnál. A KGST-kereskedelem belső struktúrája is messze elmarad a korszerűség követelményeitől." - Szomorú tudni, hogy hazánk negyedik évtizede kénytelen elszenvedni azokat a gazdasági béklyókat, amelyeket ez a szovjet intézmény rárakott. A KGST létrehozói az Európai Közös Piac tevékenységével akartak konkurrálni. S az eredmény? Mi^ a nyugati gazdasági szövetség országaiban prosperitás van, a KGST megnyomorította a keleti blokk tagjainak gazdasági életét.

Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága megállapította, hogy a magyarországi orvostudományi egyetemeken a klinikai oktatás tárgyi feltételei nem megfelelőek. Megoldatlan a modem^gyógyító- és vizsgálóeszközök használatára való felkészítés, mert a korszerű technikára évről-évre egyre kevesebb pénz jut. A meglévő kutatóeszközök és műszerek átlagéletkora 15-17 év, a berendezések elhasználódottak és elavultak. A tőkés országokból származó eszközök beszerzését a pénz, a szocialista országokból pedig a kínálat hiánya okozza. Magyarországon a költségvetés 3t8-4,1 százaléka jut az egészségügyre, míg a környező országokban mindenütt 7 százalék fölött jár ez az összeg.

Egy szociálpolitikai kerekasztal-beszélgetés anyagából idézem a Magyar Nemzet nyomán. A Hazafias Népfront egyik tisztségviselője mondta: "Úgy látom, végre ráeszméltünk, hogy a gazdaság egyoldalú előtérbe állítása nem járhat eredménynyel még a gazdaságban sem. Ez az egyoldalúság vezetett elszomorító népesedési helyzetünkhöz, a családi összetartás megrendüléséhez, ami a devianciák okozója is. A mai szociálpolitika nem igazodik a szociális struktúra torzulásaihoz. Pazarló és csekély a hatásfoka. Az állam felvállalt olyan feladatokat, melyekkel nem tudott megbirkózni. Átfogó társadalmi reformra, a politikai intézményrendszer megújulására van szükség. Egy nyitott demokratikus közéletben kifejeződhetnek az egyes társadalmi csoportok érdekei. A paternalizmus, az állam mindenhol jelenlévő gondviselése káros, mert visszafogja az egyéni aktivitást." Értelmes szavak, de lehet, hogy épp azok nem hallják meg, akikhez szólnak. A magyar társadalomban megerett a változás vágya, de a hatalom egyelőre csupán ígér. De azt is óvatosan teszi.- 6 -