Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-15 / 10. szám

- 2 -Pozsgay Imre megnyilatkozásait figyelve, 5 láthatólag igyekszik megfelel» ni mindkét oldal elvárásainak: a közmegegyezés erősítését és a nemzeti egység - politikájának szükségességét hangsúlyozva, általában nem mulaszt el egyetlen alkalmat se, hogy bírálja a múlt hibáit és rámutasson a halaszthatatlan reformokra, amelyek elodázása egyre nagyobb bajba sodorhatja az országot.

Nos ez a Pozsgay Imre nemcsak elment a szeptember 27-én tartott új lakiteleki találkozóra, de ott szerepet is vállalt. 0 volt a "központi szónok", aki bevezette megbeszélést, majd összefoglalta az ott elhangzottakat. És végül résztvett a kiadott zárónyilatkozat megfogalmazásában. Ez a nyilatkozat kétségkívül történelmi jelentőségű s mielőtt még pár szót szólnánk magáról a találkozóról, hadd iktassuk ide teljes egészében a közös nyilatkozat eredeti szövegét:

magyar szellemi élet több,, mint másfélszáz tagje baráti- eszmecserért gyűlt össze 19*7, szeptember 27-én, vasár» nap Lakiul*kan. Erre a talM- kozára meghívták Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárát. . ' ,'j:

■A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott Népmozgalmi értjében megroppant, önhitében ér tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meg-: taxáitok, önismerete megdöbbentően. hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válság nak néz elébe. A magyar- etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek- nincs közösen vállalható jövőképe.

Asr országot megrázó társa* dalmi-gazdasági válság, , a demokrácia, a politikai tniézmányrendszer elégtelensége, a. közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az

eszmecsere során, A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság ét megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és: a, kikerülhetetlen megújhodás, az igazán-hatékony refon mák módozatait. \ ;v

Az ország és a- magyarság sorsáért érzett felelősségtől, áthatva,, az egybegyűltek szükségesnek és Időszerűnek érzik olyan - keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak,- hogy a társadalom tagjai valódi partnerként-vehessenek részt a közmegegyezés kialakulásában Viták után a résztvevők egyetértettek abbáni hogy egy ilyen, közmegegyezés-, csak ®aIftt

mennyi progresszió társadalmi erő összefogásával teremthető1 meg. Ai á véleményük, .hogy csak . társadalmi részvétellel lehet megoldani a. válságot,; mégpedig mind a társadalom, mind: is ország politikai vezetőinek részvételivet A. politikai ét társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése. Ezért javasolják egy magyar demokrata fórum létrehozását, amely a folyamatos is nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Egy ilyen fórum alkalmas lenne súlyos gondjaink megvitatására, egyegy témakör elemzésére, alternativ megoldási javaslatok elkészítésére Ezt a fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek. Munkájúban különböző világnézetű és pártállásé emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy. ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anyagit megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását.

Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széles körű összefogásával kijuthatunk a válságböL”

Súlyos megállapítások, kemény kritika mindarról, amit Magyarországon az utolsó négy évtizedben történt s ezek következményeiről: a politikai, társadalmi és gazdasági csődről, a lelki-szellemi megnyomorodásról.Pozsgay Imre igyekszik ugyan magyarázkodni, hogy ő nem mindennel ért egyet, ami a nyilatkozatban szerepel, ugyanakkor viszont azonosítja magát a Magyar demokrata rum gondolatával,ami a lakitelki találkozón körvonalozódott. Mindez a Magyar Nemzet november 14. számában közölt egészoldalas cikkből tűnik ki, melyben a lap munkatársának Pozsgay Imrével folytatott beszélgetését olvashatjuk, főleg a lakiteleki találkozóról.Idézzünk pár mondatot e témakörből.

"A lakiteleki találkozó baráti összejövetel volt - mondta Pozsgay az újságíró kérdésére -, eszmecsere, amelyet néhány, az ország sorsáért felelősséget érző értelmiségi kezdeményezett. Én magam, aki résztvevője voltam e fórumnak, határozottan állítom, hogy ez nem minősíthető^ellenzéki találkozónak. A világ sok kormánya boldog lenne, ha ilyen természetű és ilyen felfogású vitapartnerekkel kellene az ország jövőjéről tanácskozni. De korántsem azt akarom mondani, hogy valamiféle homogén társaság jött össze Lakiteleken. Ellenkezőleg, nagyon is sokszínű volt ez a gyülekezet, mint a magyar közgondolkodás.

Ott voltak az úgynevezett másként gondolkodók is. Ott voltak olyan emberek, akik talán már abban is kételkednek, hogy a szocializmus egyáltalán meg tudja oldani az ember problémáit."

Ezután kifejtette Pozsgay, hogy bár a kritika szokatlan élességgel nyilvánult meg Lakiteleken,a felszólalók "a közmegegyezés és az alkotmányos rend talaján maradva ajánlottak párbeszédet a kormányzatnak ahhoz, hogy közösen