Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-15 / 6. szám
2 futottam, úgy láttam, hogy az emigráció nem nagyon érti, mi is történik ottho.. es túlzott optimizmussal értékeli a gazdasági reform várható kihatásait. Persze aligha kivánható valakitől, aki 1956-ban, esetleg még előbb, 1945-ben vagy 47- ben hagyta el az országot, hogy bele tudja élni magát a forradalom utáni magyar társadalom lelkivilágába és megértse a gazdasági reform körül hullámzó vitákat, illetve azokat az ellentétes érzéseket, melyekkel a magyar társadalom különböző rétegei az új intézkedéseket fogadták. Mivel a nyugati országok sajtója eufóriás cikkekkel üdvözölte a magyar kezdeményezést, hálátlan feladat volt a negatívumokkal előhozakodni. Mégis megpróbáltam. Az azóta már megszűnt rangos müncheni folyóiratban, az Uj Európában publikáltam a két cikket - "A mai magyar valóság" és^A viszonylagosságok tizenöt éve" volt a címük -, melyekkel összefoglaltam az Uj Mechanizmus első három éve alatt szerzett személyes tapasztalataimat. A cikkek 1971 elején jelentek meg és azóta már régesrég elkallódtak. így csak emlékezetből tudok idézni az egyikből, melyben a jövő kilátásait latolgattam. A konklúzió nagyjából ez volt: ha a gazdasági reform túléli az első évek megpróbáltatásait, a további sorsa azon múlik, hogy kibővül-e majd politikai engedményekkel? Ha egy-két évtizeden belül ez nem következik be, a gazdasági intézkedések hatástalanok maradnak és az Új Mechanizmus menthetetlenül zátonyra fut. Habár a régi Szerb-utcai Közgazdasági Egyetem öreg épületében annakidején nem sok eredménnyel próbálták fejembe tölteni a közgazdasági ismereteket kiváló professzoraim, valami úgy látszik, mégiscsak megragadt, mert itt véletlenül ráhibáztam az igazságra. Mert az első évek sikerei, majd az 1974-es megtorpanást követő újabb lendület^eredményei (nagyrészt sajnos csak látszateredményei) után jött a keserű kiábrándulás. 1986/87-re kiderült, hogy az Uj Mechanizmus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és a magyar népgazdaság súlyos gondokkal küzd: helyzete nem sokkal jobb, mint húsz^ évvel ezelőtt, a reform bevezetésekor volt, amikor pedig már a csőd szélén állt. Két kérdés vetődik föl ezzel kapcsolatban: miért nem tudta a magyar társadalom a maga javára kamatoztatni ezt az életrevaló kezdeményezést és van-e lehetőség kilábalni a bajokból? Hogyan lehetne újra eredményessé tenni a magyar népgazdaságot: ez a kérdés foglalkoztatja az egész otthoni vezetőgárdát és a magyar közgazdászokat. Az országgyűlés június 25-i ülésén Medgyessy Péter _ pénzügyminiszter^vázolta a pénzügyi helyzetet és nem festett túlságosan bíztató képet a jövőről. Az MSZMP Központi Bizottsága július 2-án hozta nyilvánosságra a gazdasági-társadalmi kibontakozás harmincegy pontból álló programját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pedig július 10-i ülésén fordult felhívással a magyar néphez, hogy jobb munkával segítse elő a gazdasági megújulást. Az új Grósz-kormány még nem rukkolt ki semmiféle gazdasági programmal, hacsak azt nem vesszük annak, hogy hivatalba lépése után pár héttel máris újabb áremelést jelentett be, ami ismét csökkenteni fogja a magyar nép már évek óta stagnáló életnívóját. A társadalmi szervezetek felhívásai alig tartalmaznak többet ezerszer hallott szólamoknál - hatékonyabb munkára van szükség! minden dolgozónak a termelékenység fokozására kell törekednie! stb. -, úgyhogy azokkal kár foglalkozni. Megjelent viszont a Közgazdasági Szemle júniusi számában egy átfogó analízis, amit főleg fiatal közgazdászok,szociológusok készítettek azzal a céllal, hogy rámutassanak a hibákra és megjelöljék a rekonstrukció általuk elképzelt útját. Ebből a tanulmányból sokmindent megtudhatunk: ezt érdemes figyelmesen elolvasni. Annál is inkább, mert a Szemle rögtön utána közli a párt közgazdászainak véleményét a javaslatokról: ezáltal képet kapunk a hatalom álláspontjáról, ami - sajnos - nem sok jóval bíztat. Mert ha mutatkoznak is itt-ott újító elképzelések, a minden iránt bizalmatlan párt nyakukat szegi és belefojtja a szót az észszerű változtatások ajánlóiba. De tartsunk sorrendet és ismertessük először a független közgazdászok kitűnő tanulmányának - a címe: Fordulat és reform - legfontosabb részeit. A kezdő sorok szépítés nélkül mutatják a jelenlegi állapotot: "A nyolcvanas évek,de különösképpen az 1985 óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar gazdaság igen súlyos helyzetben van. Az ismétlődő erőfeszítések ellenére sem sikerült a gazdaságot konszolidálni, nem sikerült megindítani egy olyan átalakulást, amelynek nyomán az eladósodási folyamat megállítható lenne. Sőt a legutóbbi esztendőkben a helyzet ismét gyorsan romlik.A részleges liberalizáció
