Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-15 / 6. szám

a teljesítmények növekedése helyett az egyensúlyi feszültségek hirtelen kiéleződéséhez vezettek. Fizetőképességünk megőrzése rendkívüli intézkedéseket és társadalmi áldozatot kíván."

Hol vannak már azok az idők, amikor a nyugati újságok "magyar csodát" és kirakatországot emlegettek, melyben a szocialista rendszer majdnem kapitalista életszínvonalat biztosít polgárai számára? A nyolcvanas évek elején valóban úgy tűnt, a magyarok bebizonyítják a világnak, hogy a kommunizmus megkötöttségei közt is lehet jólétet teremteni. Lehetett is, de csak néhány évre. A magyarok szorgalma és ügyessége kezdetben mutatós eredményeket hozott, mert tudtak élni a lehetőségekkel. Aztán ezek a lehetőségek egyre szűkültek, a gazdasági erőforrások csökkentek: kiderült, hogy az eredmények nem ,voltak megalapozottak, a munka hosszú távra nem volt kellően megszervezve. És a bevezető mondatok kulcsszava, amikor a tanulmányt összeállító közgazdászok a "részleges" liberalizációra céloznak. Tessék-lássék végrehajtott félmegoldások nem hozhatnak tartós eredényeket, csak ideig-óráig segíthetnek a bajokon. Míg a rendszer urai nem képesek szabadulni a kommunista gazdaságvezetés koloncaitól és nem mernek a gazdasági élet teljes liberalizálásának útjára lépni, remény sincs a kibontakozásra.

Folytassuk tovább a Közgazdasági Szemle tanulmányának elemzését: "Az ia-aprobiéma nem is az - olvassuk a következő bekezdést -, hogy a tartós egyensúly helyreállítása a hetvenes évek végén az elképzeltnél lassabban, rosszabb hatékonysággal ment végbe, hanem a fő gondot a távlatok hiánya okozza. A gazdaságban alig-alig indultak meg azok az alkalmazkodási folyamatok,amelyek egy későbbi kibontakozás hajtóerejévé válhatnának. A szaporodó válságjelenségek bénítóan hatnak. A veszélyesen erősödő negatív folyamatokat nem lehet megmagyarázni egyedül a számunkra hátrányos tőkés külpiaci tendenciákkal. A kétségtelenül minden szinten tapasztalható hiányosságok ellenére, jiem helytálló az az értékelés sem, hogy a gazdaságpolitikai elgondolások helyesek voltak, csak a végrehajtás rossz."

Igen, a távlatok hiánya: az a tipikus kommunista beállítottság, mely kizárólag a gyors, pillanatnyi eredményeket hajszolja és a holnappal már nem törődik.Ezzel függ össze az alkalmazkodás elmulasztása, melyből következően a magyar gazdaság nem tud lépést tartani a piac igényeivel és nem tud fölkészülni az újabb feladatokra. A végrehajtás valóban rossz - állapítják meg a közgazdászok -, de helytelen koncepcióból nem lehet jót teremteni: eleve elhibázott volt az az elgondolás, amely valamiféle öszvérmegoldással próbálta kihúzni a kátyúból a népgazdaság szekerét. Egy pár métert haladt ugyan előre, aztán újra visszacsúszott egy még mélyebb gödörbe, ahonnan már egyszeri rugaszkodással nem lehet kivonszolni, csak hosszas, kitartó erőfeszítéssel.

"A jelenlegi gazdaságirányítás ^reje - olvashatjuk a folytatást - általában kimerül a pillanatnyilag legsúlyosabbnak tűnő veszélyek elhárításában, de a stagnáló gazdaságban (többleterőforrások híján) ezt a feladatot is csak egyre rosszabb hatásfokkal képes megoldani. Nő a veszélye annak, hogy belesodródunk egy elhúzódó válságba, de annak is, hogy olyan megoldások kerülnek majd előtérbe, amelyek a rendcsinálást, a vasszigort, azaz mindenfajta kezdeményezés visszaszorítását állítják előtérbe, lemondva a társadalmi alkotóerőről, a vállalkozószellem kibontakoztatásáról."

Pillanatig sem kérdéses, hogy a tanulmány szerzői itl; azokra a pártban egyre erősödő hangokra céloznak, amelyek minden bajért az Uj Mechanizmus húsz év előtti bevezetését okolják és követelik a visszatérést az "erős kéz" politikájához. E vélemény képviselői a liberalizációnak még irmagját is ki akarják irtani a magyar gazdasági életből és vissza kívánnak térni a legmerevebb irányított tervgazdálkodásra. Ezek a "fellazulásban" látják a bajok gyökereit és felelősséget mindenért azokra igyekeznek hárítani, akik letértek a marxilenini tanítások útjáról. Amikor az emberek szorult helyzetben vannak, mindig másoknál keresik a hibát s ezért a gazdasági reformnak ez a kritikája szemmel láthatóan terjed a pártvezetőségben és az alsóbb káderek közt is. Pedig ha felülkerekednék a reform ellenzéke, az még a jelenlegieknél is súlyosabb bajokat zúdítana a magyar nép nyakára. Ennek lehetőségétől joggal és sajnos

nem alaptalanul félnek a közgazdászok. _T

FOLYTATÁS A 9. OLDALON -------->- 3 -