Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-15 / 6. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, DC 1067. augusztus 15. Megjelenik minden hó IS-én XI. évfolyam sz. Szerkeszti: Stirling György 724S Parkwood Ct.. Fall* Church. Virfiaia 22042 Magyarországi sajtószemle július l-tól 31-ig 1967-ben, húsz évvel ezelőtt született meg hossz,u vajúdás után az a kormányrendelet, melynek alapján 1968 januárjában beindították Magyarországon az Új Gazdasági Mechanizmus névvel jelölt reformpolitikát. A döntést évekig tartó huzavona előzte meg, mert bár Nyers Rezső és a köréhez tartozó közgazdászok már a hatvanas évek elejétől kész tervekkel sürgették a pártot, hogy az 1956 után csak nagyon lassan talpraálló népgazdaság felélesztésére vezessen be bi-vaj ww x ou. ^ a. iuvua wy ci iui.1 íuCíi Mjjax uuciu^cu iticgmu ua uAUíru c«xciia4,xaw u íicüczj v ujl ü legyőzniük. Noha Kádárék rögtön hatalomrakerülésük után megértették, hogy a régi rákosista gazdaságvezetés módszereinek leáldozott és a magyar társadalommal csak úgy tudnak szót érteni, ha legalább gazdasági engedményeket tesznek, a nagy vonalakban már az ötvenes évek végén kidolgozott reform bevezetését egyre halogatták. Részük volt ebben a pártvezetőséget akkor még domináló sztálinista erőknek, melyek az ideológiát féltették a reformoktól, de Kádár is várt, míg jobban előrehalad a társadalmi konszolidálódás.A politikai feltételek megteremtését szolgálta az 1963-as amnesztia s ezután már nem lehetett sokáig elodázni a reformok bevezetését. Azokban az években még otthon éltem é,s láttam, milyen bizakodással és nagy reményekkel fogadta a közvélemény az Új Mechanizmust. Ha már Ötvenhat politikai követeléseiből nem lett semmi, legalább gazdasági síkon jussunk kicsit szabadabb mozgáshoz: ez volt az emberek véleménye és erre számított Kádár is, amikor meghirdette a reformokat. Célját, hogy a politikáról az anyagi gyarapodásra irányítsa az emberek figyelmét, elérte s ezzel egybeesett az ország érdeke is: a hatvanas évek végére fenyegető gazdasági csődöt csak sürgős reformintézkedésekkel lehetett megelőzni. A vezető káderek véleménye megoszlott: mig sokuk valamiféle gyorsan ható csodaszert látott az új gazdaságpolitikában és azonnali látványos eredményeket várt tőle, a marxi-lenini tételekben megcsontosodott apparatcsikok fanyalogva figyeltek az új szelekre és ahol tehették, hátráltatták a reform kibontakozását. Ezt a kettősséget jól meg lehetett figyelni a népgazdaság minden szintjén, a minisztériumokban éppúgy, mint a vállalatoknál. A föntről kiadott utasítások lényege a végrehajtásnál elsikkadt: félmegoldások, felemás döntések születtek, amelyek annyit segítettek a bajokon, mint a ráolvasás. Az Új Mechanizmus első éveit két középvállalatnál csináltam végig: az , .egyik egy pestkörnyéki bútorgyár volt, a másik egy országos szövetkezeti áruelosztó központ.Mindkettőnél ugyanazokat a jelenségeket tapasztaltam: a vezetők nem mertek élni az új lehetőségekkel, a párt- és szakszervezeti funkcionáriusok pedig ott fékezték a tempót, ahol csak tudták. Pedig - a dolgozók nekibuzdulásából - bíztató volt a lendület, amíg aztán az egymásnak ellentmondó intézkedések miatt lassan elpárolgott, lelohadt a lelkesedés. Mindkét vállalatnál az volt a benyomásom, hogyha reform nincs kellőképp előkészítve: a szemléletet nem igazították hozzá az új követelményekhez és a gazdasági egységeknél a lélektani feltételek éppúgy hiányoztak, mint a tárgyi alapok. És ez akkor az egész társadalomra jellemző volt. A beidegződéseket, a közgondolkodást nem lehetett máról-holnapra megváltoztatni. A reform lelassult és pár év múlva végleg megfeneklett. És makaes ellenfelei azt is elérték, hogy 197ú-ben megszűnt kormányprogram lenni. Ezt én már nem vártam meg otthon. Amikor 1970/71 telén szabad földre
