Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-15 / 5. szám

Nemrégiben egyszer így summáztam a nemzeti emigráció véleményét: mindaddig, míg Magyarországon az a^hivatalos álláspont, hogy 1956-ban ellenforradalom voll nincs remény egymás megértésére. Ahhoz,hogy valamiféle dialógus elképzelhető le gyen, elsősorban ezen kell változtatniok a rendszer urainak.

Ezt most megtoldom még valamivel: amíg egy Piros László háborítatlanul élhet otthon, addig még nagyon messze vagyunk attól, hogy tárgyalási.alapot ta. lálhassunk.Piros László nevének fölbukkanásával a múlt árnyai és kísértetei jelentek meg előttünk: ez a név fájdalmas és keserv! emlékeket ébreszt bennünk.

Annak, hogy valaha is közeledhessünk egymáshoz, feltételei vannak: Ötvenhavalóságnak megfelelő átértékelése és a piros lászlók felelősségrevonása. A kapcsolatteremtés nem a mi érdekünk: nekünk nincs mit várnunk a rendszertől. A híc építés Kádárék számára fontos. Az őszinte jószándék bizonyításában tehát nekik kell előljárniok.

x

A fenti témához kiegészítésül még néhány szó: valahol egy hazai lapban olvastam, hogy az 1956 előtti cselekedeteikért azért sem lehet felelősségre vonni az akkori közszereplőket, mert amit akkor tettek, az akkori törvények szerint nem volt büntetendő. Ha a Rákosi-rendszer törvényei szerint jártak el, utólag nem lehet semmit sem csinálni velük. Csak ha visszaéltek hatalmukkal és túlkapásokat követtek el. De képes-e..ezt ma már valaki is megállapítani? Tetszetős érvelés, szinte logikusnak is tűnik. Csak ott sántít, hogy az akkori rendszer teljes egészében törvénytelen volt, következésképp minden akkori intézkedés ugyancsak törvénytelen. - Azonban ez a dolognak csak az egyik része.A megközelités fölvet számos más kérdést is. Régieket és újakat egyaránt. A régiek közül csak egyet: a második világháború után a vesztes országokban - de csakis azokban! - ezerszám állították bíróság elé és ítélték el azokat a katonákat, akik a parancsot végrehajtva kötelességüket teljesítették és harcoltak az ellet séggel szemben. Ezt akkor "háborús bűntettnek" nevezték és Magyarországon is sokezren ültek emiatt. (Sokakat hosszú-., orosz hadifogság szenvedései után tat tóztattak le és indítottak eljárást ellenük.) A vádiratban persze mindig szerepelt a "kegyetlenkedés" és "emberek törvénytelen megkínzása",^de a vád tárgyát képező tettek a legritkább esetben mentek túl a parancsteljesítésen. - No de a múltat hagyjuk: jelenben is akad példa a kötelességteljesítés miatti meghurcolásra.Az amerikai igazságügyminisztérium különleges nácivadász^osztagának nyomozása alapján egyre több, eddig Amerikában meghúzódott "háborús bűnös" ügyét veszik elő. Kiadták a Szovjetnek Demjanjukot és Karl Linnast s a kiadatási eljárás még mások ellen is folyik. Ha a kötelességüket teljesítő ávósokat nem lei ne méltányos felelősségre vonni tetteik miatt, miért lehet akkor megtenni ezt a háborút vesztett országok volt katonáival? A választ persze tudjuk, de a kettős mérték sorozatos alkalmazása akkor is felháborító! - Van most ebben a sorban egy újabb eset, aminek (talán)^magyar vonatkozása is van s amelyet az igazságügyi hatóságok homályos hátterű intézkedései miatt nem szellőztetnek annyira az amerikai lapok, mint az előzőket. Az ügy szenvedő "hőse" egy Martin Bartesch (egyesek szerint Bartos Márton) nevű volt SS-katona, aki romániai (er délyi) születésű. Ez a Bartesch-Bartos ma hatvan éves, a háború befejezésekor tehátmég nem töltötte be a tizennyolcat. A németek tizenhat éves korában sorozták be a Waffen SS-be és mivel frontszolgálatra nem képezték ki, Mauthausenbe vezényelték. A fiú tehát géppisztollyal őrizte a zsidókat és más internáltakat mert katona volt és erre kapott parancsot. Munkába^menet egy napon^valaki meg akart szökni a rábízottak közül. Bartesch-Bartos rákiáltott, hogy álljon meg. Amikor másodszori felszólításra sem állt meg, az őr utánalőtt. A lövés talált és a menekülő meghalt, Ami rendkívül sajnálatos, de egy őrnek a világon mindenütt az a kötelessége, hogy megakadályozza a szökést. Es ha kell, használja fegyverét. Bartesch-Bartos a parancs szerint járt el, de mert a menekülő meghalt és akadt tanú, aki ellene vallott, az amerikai hatóságok megfosztották amerikai állampolgárságától,melyet 1960-ban kapott, amikor az Egyesült Államok ban telepedett le. Különös az ügyben, hogy - az eddigi gyakorlattal ellentétben - Bartescht nem deportálták, hanem meghagyták amerikai útlevelét, amivel az Ausztriába utazott. Zsidó szervezetek most Bartesch felelősségrevonását követelik. Az osztrák kormány kellemetlen helyzetben van - a Waldheim-ügy mellé még ez is! - és Bartesch-Bartos sorsa még bizonytalan. (A Waldheim-ügyről a későbbiekben még ejtünk szót!)- 3 -