Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-15 / 5. szám
4 Mint emlékezetes, május 28-án. csütörtöki napon landolt Cessna gépével a nyugatnémet ifjonc a Vörös Téren és másnap ezzel volt tele a világsajtó. A magyar olvasók - nem fogják elhinni! - négy nappal később, június 1-én, azaz hétfőn láthatták Mathias Rust repülésének hírét az újságban. Hiába, gyorsaság nem boszorkányság! Valószinüleg eddig tartott, mig a párt eldöntötte: most már lehet írni a dologról, hiszen Moszkva sem tartja titokban és a "nyitottság" jegyében már a másnapi szovjet lapok beszámoltak az eseményről. Budapest várt. A csatlósországokban annyira beidegződött az óvatosság, hogy amíg Moszkvától nem jön meg a külön engedély, nem mernek megírni semmit sem. Tüzetesen átnéztem a pénteki és a szombati Magyar Nemzet-számokat: semmi! Vasárnap nem jelenik meg a lap és végre a hétfői számban ott volt a "légsértés" híre. A TASZSZ-iroda nyomán hozzáfűzöt1 kommentár megállapítja, hogy "súlyos hiányosságok mutatkoznak az ország^légterének védelmén őrködő harci ügyelet munkájában, nem megfelelő az éberség ás a fegyelem, a honvédelmi minisztérium részéről súlyos mulasztások tapasztalhatók a csapatok irányításában." Azután azt olvassuk, hogy "az elkövetett hanyagság és szervezetlenség miatt felmentették tisztéből a honi légvédelem főparancsnokát", de nyugdíjba vonult Szokolov honvédelmi miniszter is. Alighanem az ő karrierjét is a nyugatnémet ifjonc tette tönkre, de alapjában véve hálásak lehetnek neki a.szovjet főkatonák: még időben észrevétette velük, hogy mennyit ér a Szovjetunió légvédelme. Mert ha ezt egy háborúban veszik észre, már késő! Gorbacsov májusvégi bukaresti látogatásáról olvastunk késői beszámolót, melyből három apróság érdemel említést. Az első rögtön a bevezető sorokban bukkan föl: a magyar tudósító leírja, hogy gyárlátogatásra mentek Ceausescu és Gorbacsov s a gyárkapuban üdvözölték a szovjet vendéget. "Ezután - olvassuk - az ajtók bezárultak. Az újságírók az Agerpresstől értesülhettek arról, mi történt a gyárban tartott nagygyűlésen." Hát meg kell adni, a "glasznoszty" szelleme nem nagyon hat Romániában, ha egy nyilvános gyűlésről kizárják az újságírókat és amit megírhatnak, annak szövegét a hivatalos távirati iroda útján kapják meg. De a nyíltság aligha érvényesülhet Ceausescu alatt: csak fanyalogva fogadta Gorbacsov beszámolóját a szovjetunióbeli újításokról és - írja a Magyar Nemzet - annyit mondott: "Sikereket kívánunk ezen erőfeszítésekhez!" Ez nem árul el túl nagy lelkesedést! Utána - ugyancsak a hazai beszámoló szerint - rögtön arról szónokolt, hogy tiszteletben kell tartani a különböző kommunista pártok önállóságát és külön útjait. Végül egy részlet Gorbacsev válaszbeszédéből, mely a kongreszszusi palotában hangzott el sokezer néző előtt, akik előzőleg sűrűn ordítozták ütemesen: Ceausescu, Gorbacsov! (Állítólag Gorbacsov idegesen leintette őket.) A beszéd végefelé Gorbacsov ezeket mondta: "Fontos iránya még a pártmunkának a dolgozók internacionalista nevelése, a népek barátságának erősítése. Ismeretes, milyen jelentőséget tulajdonított Lenin mindannak, ami a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos, milyen érzékenységet és figyelmességet követelt meg ezen kérdések megoldásakor. Úgy vélem, a lenini megállapítás e téren ma is időszerű!" - Mi nem Gohbacsovtól várjuk azt, hogy megoldja az erdélyi kérdést és igazságot tegyen a romániai magyarság ügyében. De a realitás az, hogy Gorbacsov a Szovjetunió első embere és ha ő figyelmezteti Ceausescut a lenini tanításokra, annak talán lesz foganatja és valamit enyhül az erdélyi véreinkre nehezedő nyomás. A szovjet sajtóban egy-két évvel ezelőtt megfigyelhető volt; hogy Sztálinról nem írnak újabb leleplező cikkeket, inkább igyekeznek a jó oldalait is hangsúlyozni, mintegy ellensúlyozásképp. Most a Gorbacsov-érában újra megerősödtek a Sztálin hibáit kiemelő hangok. Erre példa a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija egyik most megjelent cikke, melyben A. Szamszonov akadémikus, a nagy honvédő háború kutatója, megpróbál leszámolni azzal a legendával, hogy korábban a nép egybeforrott Sztálin 5^’mélyével. Mint a háború egyik résztvevője, cáfolja azt, hogy a katonák "a hazáért, Sztálinért!" kiáltással indultak volna harcba. Hangsúlyozza viszont, hogy Sztálin súlyos hibákat követett el a háború kezdetén és ennek tudható be, hogy a német támadás első napján 120C szovjet repülőgép semmisült meg a földön, és hogy az ellenség Leningrádig, Moszkváig, Sztálingrádig jutott. Az akadémikus Sztálin bűnei közt felrójja, hogy olyan tehetséges katonákat végeztetett ki, mint Tuhacsevszkij és hogy olyan árulókat tüntetett ki bizalmával, mint Béri ja. Cáfolja azt is, hogy Sztálin jó hadvezér lett volna: csak kihasználta tábornokai szaktudását, de igazi nagy szovjet hadvezér C-eorgi j .Zsu.kov volt.
