Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-15 / 5. szám

polgárokra és békés tüntetőkre lövetett, hogy mentse a maga és elvtársai meg­ingott hatalmát. Ők mindig a nép nevében beszéltek, mert tudták, hogy a nép jelenti az igazi erőt. Akkor is tudniok kellett volna, hogy a néppel szemben tehetetlenek. "Belügyminiszter, kit lövetsz s kire lövettek összebújva ti meg­bukott miniszterek?" 1956^októberében Piros László és a rendszer megbukott. Mindenki menekült,' amerre látott. A^véreskezű belügyminiszter a többiekkel együtt Moszkvában ta­lált oltalmat. Máshová nem is mehetett volna: amikor a magyar nép szabadság­­harca elsöpörte a gyűlölt rendszert, sehol a világon nem volt számukra mene­dék, csak a szovjet elvtársaknál. És Moszkvában ígéretet kaptak, ha továbbra is kiszolgálják a szovjet érde­keket, visszaállítják uralmukat. Néhány nap múlva megindultak a vöröscsillagos tankok és eltiporták, vérbef0jtották egy kis nemzet legszebb álmait, a jövőbe vetett hitét, szabadságvágyát. A szovjet harckocsik mögött pedig visszasom­polyogtak az országba a piros lászlók. A párt nyugodt állással hálálta meg addigi szolgálatait: hogy ne legyen szem előtt, vidékre helyezték, ahol mint szakszervezeti funkcionárius élhetett békességben,, amíg megérte a tisztes hetvenéves kort. Becstelenségben meg­őszült fővel élvezheti a nyilván nem jelentéktelen állami nyugdijat, amihez most még az erkölcsi elismerést jelentő kitüntetés is járult. Micsoda ország, micsoda rendszer, micsoda világ lehet az, ahol a cégéres gyilkosok, a népre lövető volt főávósok búsás állami nyugdíjat húzhatnak és megbecsült polgárként élhetnek bántatlanul? Mert Piros Lászlónak.a haja szála sem görbült meg 1956 miatt és sohasem állították bíróság elé a galádságokért, amelyeket akkor elkövetett a magyar nép ellen. Ellenkezőleg.Volt bűntársai - Kádár és köre - elérkezettnek látták az időt arra, hogy megjutalmazzák érdemeit és rendjellel mutassák ki, mennyire méltá­nyolják élete "munkásságát". Az ember valósággal fizikai undort érez, ha arra gondol, hogy egy ilyen kiérdemesült gyilkosnak kitüntetést akasztottak a nya­kába. Holott kötelet érdemelne. Vajon milyen a lelkiismerete ennek az embernek - ha egyáltalán van lelki­ismerete -, hogyan tudja éjszakánként álomra hajtani a fejét, tud-e a tükörbe tekinteni, szembenézni saját képmásával? A Nyomorultak rendőrkopó ja képtelen tovább élni a bűneivel s inkább öngyilkos lesz:a Szajnába veti magát. Piros Lászlónak nincsenek ilyen belső konfliktusai. Hogyan is lennének? A rendszer mai napig is fenntartott hivatalos vélemé­nye az, hogy 1956-ban ellenforradalmi kísérlet történt s aki azzal szembe­szállt, a szocializmust, a néphatalmat védte. Lám a párt álláspontja az ő cse­lekedeteit igazolja: o a rendszer ellenségeire, fasiszta csőcselékre lövetett s ezért ma is dicséret jár, nem felelősségrevonás. Felelősségrevonás? U^yan kérem! Piros Lászlótól és társaitól a mai napig senki sem kérte számon múltbéli tetteiket, sem a,Rákosi-terrorban^való bűn­részességüket, sem ötvenhatos gazemberségeiket. És ez joggal erősíti meg őket abban a hitükben, hogy nincsen semmi vétkük és helyesen jártak el, amikor gyö­törték a magyar népet,a kritikus napokban pedig lőttek az ellenforradalmárokra Amikor a huszonötödik évfordulókor először mertek otthon viszonylag nyíl­tan írni 1956-ról, többek közt fölmerült az a kérdés is: ha az ’56 utáni rend­szer elhatárolja magát az ’56 előttitől, miért nem büntettek meg^senkit a túl­kapásokért? A párt igy fogalmazta meg a választ: fölösleges föltépni a régi sebeket; akik^akkor hibáztak, azoknak lehetőséget kell adni arra, hogy maguk vonják le a múlt tanulságait és találják meg a helyes utat. Milyen kenetteljes szemforgató mellébeszélés! Menlevél a gyilkosoknak,a verőlegényeknek, a Rákosi-rémkorszak valamennyi tettestársának, népünk kínzó­inak. Felmentés minden bűnös számára, aki a kopasz gnómot kiszolgálta. Voltak ilyenek bőven. Hiszen tudjuk: Rákosi nem egyedül végezte a piszkos munkát,ha­nem sok-sok Piros László készséges közreműködésével. Ha semmi mással, a jelenlegi rendszer ezzel árulja el leginkább, hogyha Rákosi-korszak egyenes folytatása. Ha nem vállalna azzal semmiféle közösséget, nyíltan föl merné tárni a múlt vétkeit s a felelősök megbüntetésével elég­tételt szolgáltatna a magyar népnek. De Kádár ezt soha nem fogja megtenni. Ami érthető,hisz’ a cinkosok Ijözé tartozik: Rákosi idejében 0 is belügyminisz­ter volt, akár firos László. Es holló a hollónak nem vaj ja ki a szemét.- 2 -

Next

/
Thumbnails
Contents