Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-15 / 5. szám

polgárokra és békés tüntetőkre lövetett, hogy mentse a maga és elvtársai megingott hatalmát. Ők mindig a nép nevében beszéltek, mert tudták, hogy a nép jelenti az igazi erőt. Akkor is tudniok kellett volna, hogy a néppel szemben tehetetlenek. "Belügyminiszter, kit lövetsz s kire lövettek összebújva ti megbukott miniszterek?"

1956^októberében Piros László és a rendszer megbukott. Mindenki menekült,' amerre látott. A^véreskezű belügyminiszter a többiekkel együtt Moszkvában talált oltalmat. Máshová nem is mehetett volna: amikor a magyar nép szabadságharca elsöpörte a gyűlölt rendszert, sehol a világon nem volt számukra menedék, csak a szovjet elvtársaknál.

És Moszkvában ígéretet kaptak, ha továbbra is kiszolgálják a szovjet érdekeket, visszaállítják uralmukat. Néhány nap múlva megindultak a vöröscsillagos tankok és eltiporták, vérbef0jtották egy kis nemzet legszebb álmait, a jövőbe vetett hitét, szabadságvágyát. A szovjet harckocsik mögött pedig visszasompolyogtak az országba a piros lászlók.

A párt nyugodt állással hálálta meg addigi szolgálatait: hogy ne legyen szem előtt, vidékre helyezték, ahol mint szakszervezeti funkcionárius élhetett békességben,, amíg megérte a tisztes hetvenéves kort. Becstelenségben megőszült fővel élvezheti a nyilván nem jelentéktelen állami nyugdijat, amihez most még az erkölcsi elismerést jelentő kitüntetés is járult.

Micsoda ország, micsoda rendszer, micsoda világ lehet az, ahol a cégéres gyilkosok, a népre lövető volt főávósok búsás állami nyugdíjat húzhatnak és megbecsült polgárként élhetnek bántatlanul? Mert Piros Lászlónak.a haja szála sem görbült meg 1956 miatt és sohasem állították bíróság elé a galádságokért, amelyeket akkor elkövetett a magyar nép ellen.

Ellenkezőleg.Volt bűntársai - Kádár és köre - elérkezettnek látták az időt arra, hogy megjutalmazzák érdemeit és rendjellel mutassák ki, mennyire méltányolják élete "munkásságát". Az ember valósággal fizikai undort érez, ha arra gondol, hogy egy ilyen kiérdemesült gyilkosnak kitüntetést akasztottak a nyakába. Holott kötelet érdemelne.

Vajon milyen a lelkiismerete ennek az embernek - ha egyáltalán van lelkiismerete -, hogyan tudja éjszakánként álomra hajtani a fejét, tud-e a tükörbe tekinteni, szembenézni saját képmásával? A Nyomorultak rendőrkopó ja képtelen tovább élni a bűneivel s inkább öngyilkos lesz:a Szajnába veti magát. Piros Lászlónak nincsenek ilyen belső konfliktusai.

Hogyan is lennének? A rendszer mai napig is fenntartott hivatalos véleménye az, hogy 1956-ban ellenforradalmi kísérlet történt s aki azzal szembeszállt, a szocializmust, a néphatalmat védte. Lám a párt álláspontja az ő cselekedeteit igazolja: o a rendszer ellenségeire, fasiszta csőcselékre lövetett s ezért ma is dicséret jár, nem felelősségrevonás.

Felelősségrevonás? U^yan kérem! Piros Lászlótól és társaitól a mai napig senki sem kérte számon múltbéli tetteiket, sem a,Rákosi-terrorban^való bűnrészességüket, sem ötvenhatos gazemberségeiket. És ez joggal erősíti meg őket abban a hitükben, hogy nincsen semmi vétkük és helyesen jártak el, amikor gyötörték a magyar népet,a kritikus napokban pedig lőttek az ellenforradalmárokra Amikor a huszonötödik évfordulókor először mertek otthon viszonylag nyíltan írni 1956-ról, többek közt fölmerült az a kérdés is: ha az ’56 utáni rendszer elhatárolja magát az ’56 előttitől, miért nem büntettek meg^senkit a túlkapásokért? A párt igy fogalmazta meg a választ: fölösleges föltépni a régi sebeket; akik^akkor hibáztak, azoknak lehetőséget kell adni arra, hogy maguk vonják le a múlt tanulságait és találják meg a helyes utat.

Milyen kenetteljes szemforgató mellébeszélés! Menlevél a gyilkosoknak,a verőlegényeknek, a Rákosi-rémkorszak valamennyi tettestársának, népünk kínzóinak. Felmentés minden bűnös számára, aki a kopasz gnómot kiszolgálta. Voltak ilyenek bőven. Hiszen tudjuk: Rákosi nem egyedül végezte a piszkos munkát,hanem sok-sok Piros László készséges közreműködésével.

Ha semmi mással, a jelenlegi rendszer ezzel árulja el leginkább, hogyha Rákosi-korszak egyenes folytatása. Ha nem vállalna azzal semmiféle közösséget, nyíltan föl merné tárni a múlt vétkeit s a felelősök megbüntetésével elégtételt szolgáltatna a magyar népnek. De Kádár ezt soha nem fogja megtenni.

Ami érthető,hisz’ a cinkosok Ijözé tartozik: Rákosi idejében 0 is belügyminiszter volt, akár firos László. Es holló a hollónak nem vaj ja ki a szemét.- 2 -