Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-15 / 1. szám

5 A Pravdában olvashatjuk, hogy a Szovjetunióban új törvények előkészítése van folyamatban azoknak a jelentős változásoknak a kodifikálására, amelyek az or­szág társadalmi-gazdasági átalakulása során történtek. - Nocsak! Oda jutottunk, hogy Lenin hazájában törvénybe^iktatják a lenini tanítások csődjét! Nehéz nem arra gondolni, hogy rövidesen új látnivalóban gyönyörködhetnek a Kreml látoga­tói, akik naponta hosszú sorokban ácsorognak a Vörös téren és vonulnak el Lenin üvegkoporsója előtt: a bolsevizmus atyja valószínűleg forogni fog ebben a ko­porsóban, ha megtudja: "kodifikálják", hogy a kommunizmus tanai társadalmilag és gazdaságilag is megbuktak. Ezt ma már a vak is látja. A kommunizmus használhatatlanságának közvetett beismerése volt az a többórás beszéd is, melyet Gorbacsov tartott az SzKP Központi Bizottsága január 28-i ülésén és melynek értelmezése fölött még ma is vitatkoznak a Szovjetunióban s a szovjet határokon túl egyaránt. A beszéddel részletesen foglalkozunk e számunk első oldalain, ezért most nem bocsátkozunk ismétlésekbe. Csupán idéz­zük a vastagbetűs címet, mely alatt a Magyar Nemzet közölte a beszédet: "Mihail Gorbacsov beszéde az SzKP plénumán: Az átalakítás szétzúzza a fékező mechanizmust." A cím második felét háromszor is elolvastam, míg valamennyire megértettem, mit akar jelenteni. Nyilván azt, hogy hiába akarják egyesek fé­kezni a reformokat, az átalakítás most már nem állítható me^. Ezt világosabban is ki lehetett volna fejezni, egyszerűbb szavakkal, magyar újság címéhez il­lőbben. De az a gyanúm: ezt az orosz eredetiből szószerint fordította le vala­mi gondolatszegény hazai firkász, azért ilyen csikorgó és nyakatekert. Ülést tartott a Magyar Kereskedelmi Kamara és ott Beck Tamás, a Kamara elnöke adott képet az ország gazdasági helyzetéről. "Az adósságállomány továbc nőtt és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az eddigi gyakorlat alapján nem lehet a kedvezőtlen folyamatok irányát megváltoztatni." Ki ne értene ezzel egyet? Beszélt Czinege Lajos is. aki már nem honvédelmi miniszterként élősködik az ország nyakán, hanem a Minisztertanács elnökhelyettese rang büszke tulajdono­sa. Czinege Heves megyében tett látogatást és ott beszélt az egyik gyár dol­gozói előtt és többek közt ezeket mondta: "Nem támogathatja tovább a kormány a veszteséges termelőegységeket. Még akkor sem, ha állami segítség nélkül a vállalatok egyharmada már összeroppant volna a terhek alatt. Ugyanakkor azok az összegek, melyeket a vállalatok nyereségként mutatnak ki, kétharmadrészben az állami támogatásból származnak." Nem kell közgazdasági zseninek lenni ahhoz, hogy valaki belássa: így tényleg nem mehet tovább. Ennek megértéséhez még egy Czinege értelmi képességei is elegendők. Az Esztergomi Főegyházmegye kormányzója, Dr. Fábián János és az Egri Főegyház­megye kormányzója, Dr. Mészáros Lajos esküt tettek a Néköztársaság alkotmányá­ra. Ugyancsak esküt tett Kontra Éva, a Magyarok Nagyasszonya. Társaság karita­tiv női rend általános főnöknője. (MTI jelentés). Mit vétettek a Buchwald-székek? - kérdi a Magyar Nemzet tudósítója, aki kint járt a pesti Dunaparton és látta, mint rozsdásodnak, korhadnak ezek a székek a téli idő viszontagságainak kitéve. Mint a cikkecskéből^megtud^uk, a főváros pár éve háromszáz darabot rendelt a korhű és a régi stílust hűen másoló vas­vázas ülőalkalmatosságok, melyeknek ősei még a második világháború előtt díszí­tették a pesti korzót és nyújtottak (pár krajcárért, amit a Buchwald-nénikék csodálatos gyorsasággal inkasszálták minden leülőtői) pihenést azoknak, akik elfáradtak a sétától. Ezek a békebeli Buchwald-székek kora tavasztól késő őszig a szabadban szolgálták a közönséget, télre pedig fedél alá szállították őket. Most erre nincs pénz: a székek - tárolóhely hiányában - a szabadban te­lelnek és lassan mennek tönkre. A legtöbbjén a farészek már elváltak a vasváz­­tól, a festék is lepattogzott róluk. Az újságíró megkérdi a fővárosi illetékes hivatalnokot, ki a felelős ezért a kárért? A válaszból kiderül, hogy az ereden­dő hibát már a gyártók követték el: a festék már az első szezonban lejött és a rozsdátlanítás technológiája sem volt tökéletes. Ezer forintba kerül darabon­ként a székek rendbehozása. Ha lesz rá pénz... - A régi Buchwald-székekkel soha nem volt semmi baj - dehát azokat még lelkiismeretes munkások csinálták. II. János Pál pápa kihallgatáson fogadta dr. Paskai László kalocsai koadjutor érseket, a Magyar Püspöki Konferencia elnökét. (MTI - február 6.)

Next

/
Thumbnails
Contents