Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-15 / 1. szám

Monar néven különleges átnevelő intézet alakult Lengyelországban a kábítószer- > fogyasztó fiatalok megmentésére. "A M0nar - idézem a Magyar ^emzet idevágó cikkét - rendkívül szigorú, katonás keretek között működik, de a legteljesebb önkéntességet (?!) tartja szem előtt. A terápia két és fél évig tart. Az első szakaszban, az un. noviciusokat (?) kopaszra borotválják, legyen az illető fiú vagy lány. Ebben az időszakban tilos a dohányzás, az alkohol, a szex, a fiatalok napi 12-16 órát dolgoznak." Az eddigi tapasztalatok szerint a kezelésen átesett fiatalok 40 százaléka távozik gyógyultan. Lengyelországban 100 és 200 ezer közé teszik a narkós fiatalok számát.

A sírgyalázás a legocsmányabb bűnök közé tartozik és amelyik társadalomban előfordul az ilyesmi, ott már mélypontra jutottak az erkölcsök. Nemrégiben olvastunk riportot a temetőkből, ahol biztonsági őröket kell alkalmazni,olyan gyakori a sírkőlopás s a sírokon lévő tárgyak - virágok, gyertyák, mécsesek - rendszeres elzabrálása. Kiterjedt üzletág alakult ezekből a lopott holmikból: a temető egyik sarkán összegyűjtik az "árut", a főkapunál pedig azon nyomban eladják. - Ez is gyalázatos dolo^, de mennyire eltörpül a hír mellett, amit a napokban olvastunk: a Me25 Imre úti (Kerepesi) temetőben feltörték és kifosztották a Batthyány mauzóleumot. Az első magyar miniszterelnök koporsóját bezúzták és Batthyány Lajos csontjai között kerestek kincset, ékszert. Ugyanilyen sorsra jutottak a mauzóleumban eltemetett többi családtagok koporsói is. A rendőri jelentés szerint a sírrablók pótolhatatlan értékű ereklyéket és történelmi emlékeket vittek el a mauzóleumból, melyeknek visszaszerzésére nagy apparátussal kezdtek hozzá a nyomozáshoz. - Batthyány Lajos gróf, az első magyar felelős minisztérium kormányelnöke, akit 1849. október 7-én végeztek ki a pesti "NeugebSude" udvarán és akit 1870-ben ünnepélyes gyászszertatással helyeztek örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, több mint száz éven át háborítatlanul feküdt koporsójában. A kommunizmusnak kellett jönnie, hogy akadjon ember, aki ilyen hitványságra vetemedik és megzavarja nyugalmát...

Idekívánkozik az az olvasói levél is, melynek írója a hajdan un. úri negyedként ismert Váci utcában lakik és panaszkodik a közbiztonságra. "Különösen a hétvégeken - olvassuk - western filmek hangulata uralkodik a környéken és megkezdődik a hajnalig tartó randalirozás. Részegek danásznak, suhancok kocsikat törnek fel és kirakatokat törnek be. Egy szomszéd sportboltnak már vagy féltucatszor beverték a kirakatát. Az ordítozásra hamarosan kijött az URH, de már csak a kárt tudták megállapítani." - Egykoron a Váci utca környéke a nap minden szakában csendes és biztonságos volt. Milyen lehet akkor napjainkban Angyal föld és a kültelek,ha már a belvárosban is felborult a közrend?

"Neveletlen szülők" címmel ír vezércikket a Magyar Nemzetben Baróti Géza, olyan eset kapcsán, amiről érdemes elgondolkozni. Színhely egy nagy belvárosi áruház, melynek pénztára előtt elcsattant egy pofon. Tizenhárom-tizennégy éves - idézem a cikkből - "vállig érő szőke göndör hajú, feszes farmerben öltözött, szemrevaló, de konokul gőgös arckifejezése miatt ellenszenves" fiú adta és egy nála négy-öt évvel fiatalabb kislány kapta. Állítólag azért, mert a fiú elé tolakodott a sorban... Itt lépett közbe a harmadik szereplő, egy középkorú férfi, aki leszidta a pofozkodó kamaszt. Ezzel le is zárult volna az incidens, ha nem jelenik meg a"színen a krakéler kölyök jólöltözött anyukája és nem támad neki a beavatkozó férfinek, alárasztva azt - ismét idézek - "nyomdafestéket nem tűrő trágár szidalmakkal, olyan kifejezéseket használva,^melyekre a legmerészebb és legmodernebb drámaírók sem vetemednek." Baróti leszűri a tanulságot: hiába panaszkodnak az idősebbek a fiatalok neveletlensége, önzése, durvasága és trágársága miatt, amíg olyan szülőkkel talákozik az ember lépten-nyomon, mint ez az áruházi "pénzesen öltözött" mama. Mert minden modortalan gyerek mögött ott található a modortalan, gyerekét önzésre, erőszakosságra "nevelő" szülő. Es^vajon milyen stílust, milyen szavakat tanulhat ez a "konokul gőgös arckifejezésű" gye rekember otthon a szüleitől, ha "jólöltözött" mamája egy egész áruház közönségének fülehallatára trágárkodik? Baróti fölteszi a kérdést: honnét hozzák ezek a gyerekek a sötét indulatokat, a közösségellenes magatartást? Ahonnét a szüleik: a semmit sem tisztelő, Istent, erkölcsöt elvető kommunista mentalitásból. Vajon elképzelhető lett volna a múltban, hogy egy "középosztálybeli" tizenéves így viselkedjék nyilvános helyen? De az akkori édesanyák is mások voltak...- 6 -