Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-15 / 3. szám

- 7 -helyén bejelentést tesznek. Ennyi volt az egész. Mindenki megkönnyebbült, amikor az ABC ajtói újra kitárultak és ki lehetett menni a szabad levegőre. Ott aztán többekből kitört a bosszúság: - Mi volt ez? - Mi történt itt? - Hát már mindent lehet? - röpködtek a felháborodott kérdések. - Érdemes és szabad vétlen emberek sokaságát inzultálni, hogy egy pár lógóst, munkaidő-bliccelőt elkapjanak?- kérdezte^ valaki s aztán hozzátette: - Mi még csak megértjük, de mit szólnak ehhez a turisták meg a külföldiek?... Aztán az utcán, a bolt előtt még sokminden elhangzott^ Valaki elmesélte legutóbbi élményét, amikor egy presszóban délidőben nőnemű üzletfelével beszélgetett és igazoltatták. A civilruhás nyomozó titokzatos mosollyal^megkérdezte tőle: - A munkahelyét értesítsük vagy a feleségét?.. Egy idősebb úr így összegezte a véleményét: - Mi nyugdíjasok már sokmindent megéltünk, de meg kell mondjam, azt hittem, ilyesminek már nem leszek kitéve ebben az országban. Úgy látszik,tévedtem... Aztán az emberek lassan elszéledtek, ki-ki ment a dolgára, de - írja az újságíró - mintha eltűnt volna a magabiztosságuk, ami idejövet még jellemezte a járásukat. Mert - mondta még valaki -, ha az ABC-be be lehet zárni, akkor az utcán, vagy otthon sem vagyok a magam ura és nem tudhatom, mihez van jogom, mihez nincs... - Hát igen: így értelmezik az állampolgári jogokat a kommunizmusban. Még a reform tizenkilencedik évében, 1987-ben is. Ebből is látszik: a lényeg, a szemlélet semmit sem változott Rákosiék óta. A zsarnokság az zsarnokság, a rendőrállam az rendőrállam, ahol egy nyomozó akkor és ott zaklatja az állampolgárt ahol és amikor akarja. Egyszer ezért, másszor azért. Ok és ürügy mindig van rá a diktatúrában. Most a munkaidő jobb kihasználásáért folyó kampány, holnap a valutázók elleni harc. Az orwelli vizió Big Brotherje mindenütt rajtad tartja a szemét:még az otthonodban is. Mert ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van...

Az ES következő számában (ápr.l?.) egy újságírónő fűzött véleményt a fenti élményleiráshoz s ebből a cikkből is érdemes idézni pár sort. "Ha ma csak a társadalmi termelést vélik rendőri módszerekkel kikényszeríthetőnek, akkor a gazdasági helyzet romlásával holnap a magánfogyasztás karhatalmi kontrollja járhat együtt. Ha délben, ebéd közben nyilvános helyen megzavarhatnak az igazoltató hatóság képviselői, akkor este rámtörhetnek az otthonomban,hogy ellenőrizzék: hányas izzó van az íróasztalomon vagy hány fokos a fürdővizem. (Közbevetve hadd jegyezzük meg: Romániában már ez megvalósult az energiatakarékosság idején.) Az újságírónő ezzel zárja elmefuttatását: "Megfélemlített, megalázott emberekkel sok mindent lehet csinálni, de gazdasági modernizációt, társadalmi átépítést, politikai demokratizálást semmiképp." (A cikk címe: "Demokráciaeltérítés" volt.)

Keserű humorával elszomorító rajzos tréfa a Magyar Nemzetben: két idős néni beszélget a temetőben, egy új síremlék mellett, melynek dísze egy kőből faragott telefonkészülék. - Úgy érzem - mondja a gyászfátyolos özvegy a másiknak -, ennél szebbet nem állíthattam, szegénykém, egész életében erre vágyott...

A szocialista társadalomban is romlik a közbiztonság: a legfőbb ügyész legutóbbi tájékoztatása szerint Budapesten az elmúlt évtizedben kétszeresére emelkedett a betöréses lopások száma.

Moszkvában megnyílt az első szövetkezeti étterem - olvassuk a Magyar Nemzet tudósításában. Az úttörő kezdeményezés nagy tetszést aratott a szovjet fővárosban és délutánonként máris sorban állnak a vendégek az étterem bejárata előtt.

Babérlevé1 - ez a címe annak a kis karcolatnak, mely kicsiben bemutat ja, milyen is az a hiánygazdálkodás. "Gyermek voltam régen, nagyon régen - írja a visszaemlékező -, amikor anyám rámparancsolt: - Menj Samu bácsihoz és hozz egy zacskó babérlevelet! Odaadta az árát - k fillért -, én meg futottam a boltba. Samu bácsi odaadta a kért árút és én mentem vele haza boldogan. Azóta eltelt pár évtized. Gyermek lettem újra. Feleségem rámparancsolt: - István kérem, menjen a boltba és hozzon babérlevelet, szalontüdő lesz ebédre. Elindultam. Boltról boltra jártam, zsebemben az e célra magamhozvett húsz forinttal. - Nincs, hónapok óta nem kaptunk - hallottam mindenütt. Szomorúan ballagtam haza." - Múlt és jelen: a hiánycikkek története öt mondatban.

Az Admiral NaMmov nevű szovjet utasszállító hajó tavaly őszi katasztrófája miatt_biróság^elé állították a kapitányt és az összeütközésben vétkes teherhajó kapitányát is. Mindkét tengerészt 15 évi börtönre ítélték.