Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-15 / 3. szám

Nyilatkozott a szov.iet szakszervezetek elnöke, bizonyos Sztyepan Salajev és ki­jelentette: a reformpolitikának szakszervezeti vonalon is érvényesülnie kell és "átalakításra" itt is szükség van. "A mi szakszervezetünknek - mondta Salajev - meg kell találnia új arcát, mert eddig feloldódtunk a társadalmat irányító ha­talmi mechanizmusban." - Ez minden kommunista ország szakszervezeteire ráillik és örvendetes, hogy végre eljutottak a beismerésig. Bár a fogalmazás elég tar­tózkodó: helyesebb lett volna azt mondani, hogy a szovjet,szakszervezetek mindig a hatalom eszközei, feltétel nélküli kiszolgálói voltak. És ezután?... Pályázatot írtak ki a budapesti üzletfeliratok magyarrá tételére. A fővárosban ma már többségben vannak a shopping center, second hand shop, music center,night club, snack bar és ehhez hasonló feliratok, nem szólva a gyakran rosszul képzett angolos fantázianevekről. Az Anyanyelvvédők Klubja - nekem jobban tetszett vol­na az Anyanyelvvédők Köre elnevezés... - most harcot kezdett a pesti cégtáblák "megmagyarítására". Spéter Erzsébet dicséretétől hangos a hazai sajtó. A feltűnési viszketegségben szenvedő magyarszármazású,amerikai asszony fényképeités nyilatkozatait közlik a budapesti lapok, sőt a televizió is interjút készített vele. Mindez azért, mert a hölgy, aki nem tud mit kezdeni gazdag amerikai férje után rámaradt milli­óival, a pár hónappal ezelőtt tett "Erzsébet-alapítvány" után most hatvanezer dollárt adományozott az új Nemzeti' Színház céljaira. - Ugye már előző számunk­ban is föltettük a kérdést: az Amerikában "csinált" dollárokból vajon nem támo­gathatott volna amerikai magyar célokat - könyv- és újságkiadást, Erdély ügyét és a többi elszakított területek magyarságáért folyó munkát -, miért kellett a pénzét annak a rendszernek adnia, melynek autóversenypálya felépítésére futotta, de a nemzet színházát már közadakozásból, az emigránsoktól tarhált dollárokból akarja felépiteniV Spéter Erzsébet, aki saját bevallása szerint színésznő szere­tett volna lenni (nyilván tehetség hiánya akadályozta meg ebben), most így éli ki a színpad iránti viszonzatlan rajongását. Amiben - a hírek szerint - megfe­lelő partnerekre talált az amerikai magyarság biznyos köreiben. A hölgy - pesti kiruccanása után - visszatért floridai luxusházába, ahol sorra adja a fény­űzőbbnél fényűzőbb partykat és ünnepelteti magát. Mesélik, a partyk után minden vendéget ajándékokkal halmoz el, a nők ezüstróka keppeket, a férfiak arany ing­gombokat, meg hasonlókat kapnak emlékül. No és a pénz, a potyázás lehetősége sok embert vonz: mindig akad elég jelentkező,aki ott akar lenni Spéter Erzsébet fogadásain. Egyik legutóbbi partyjára meghívta például a a washingtoni magyar követség és a newyorki magyar konzulátus vezető tisztviselőit, akikkel együtt szórakoztak New York magyar társaságának közismert szereplői is: színházkedvelő és a festett díszletek világhoz vonzódó mindkét nembeli emigránsok. Hiába, a pénznek nagy a hatalma s ezek az urak és hölgyek nyilván abban reménykednek,ha a háziasszony ilyen számolatlanul szórja a dollárokat, nekik is leesik valami. Mélyen elszomorító látni ezt a gerinctelenséget, de a konzekvenciát le kell von­ni mindazokról, akik Spéter Erzsébet köréhez sodródtak s ezzel ugyanarra nívó­ra süllyedtek le, melyen ez a bőkezű mecénásnő áll. Olvasom: az egyik nagy ABC-árúházban a pénztártól az ajtó felé igyekvő idős fér­fit megállította a bolt egyik alkalmazottja és minden magyarázat vagy fölszólí­­tás nélkül kezdte ellenőrizni kezdte a vásárolt árút, összevetve a pénztári blokkal. Mindent rendben talált, de az árút - vajat, tejfölt, margarint - a fér­fi nem bevásárlásra használt táskájába kezdte átrakni. Amikor az tiltakozott,rá­förmedt: ő oda teszi az árút, ahová akarja. (A zaklatásért, a megszégyenítő el­lenőrzésért persze bocsánatot sem kért.) - Kommunista kercskedelmi morál 1987. Még ennél az esetnél is cifrább az a másik ABC-kaland, amiről az ÉS-ben olvas­hattunk a minap. Aki leirja, idéz egy szemtanút, aki - úgymond - azt hitte,ter­roristák kerítették hatalmukba az élelmiszerüzletet. Az akció pillanatok alatt zajlott le - mesélte az illető. Tökéletes időzítéssel, egyszerre zárták be az üzlet minden ajtaját, onnét egy egér se menekülhetett. Az akció pontban tíz óra nulla perckor kezdődött. Az üzletben minden mozgás megszűnt. A vevők dermedten álltak a polcok között, és kosaraikkal kezükben várták, mi következik. - Csak általános igazoltatás - mondta megkönnyebülten valaki. - Vagy ABC-eltérítés - jegyezte meg egy férfi enyhe gúnnyal. Az igazoltatás egyébként gyors volt és ud­varias. Aki munkaidőben tartózkodott az árúházban, azzal közölték, hogy a munka­

Next

/
Thumbnails
Contents