Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-15 / 1. szám
It-O' '—0'— \—{ \ Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, DC M H 1987. március 15. Megjelenik minden hó IS-én XI. évfolyam sz „ Szerkeszti: Stirling György 724S Pirkwood Ct., Fall« Chureh, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle február 1-tol 28-ig Földünk, ez a vén sárgolyó immár hetven esztendeje színtere annak a sokrétű vetélkedésnek, mely korunk két vezető ideológiája között folyik. Mióta a szovjet birodalom megjelent a világ színpadán és - a lenini utasítások nyomán • imperialista módszerekkel hozzákezdett a kommunista tanok terjesztéséhez mind az öt kontinensen, szükségszerűen szembekerült az ősellenséggel, a kapitalizmussal. A világpolitikai arénában az utolsó hét évtized folyamán zajló főbb események közvetlenül vagy közvetve visszavezethetők a kommunizmus és a kapitalizmus közt folyó hatalmi versengésre, s ha időnként átmenetileg félre is tették az ellentéteket - mint pld. a második világháború idején, amikor Sztálint a nyugatiak szövetsége mentette meg végpusztulástól -, mindkét ideológia végső fokon arra törekszik, hogy fölébe kerekedjék a másiknak. Ezt pedig nem az fogja eldönteni, hogy a Szovjetuniónak, vagy az Egyesült Államoknak van-e több tankja, repülőgépe és rakétája, hanem az, hogy melyik ideológia életképesebb és melyiktől remélhet többet az emberiség hosszú távon. Kommunizmus, kapitalizmus: elvont fogalmak, melyek közt csak úgy lehet dönteni, ha gyakorlati tapasztalatok támasztják alá egyik vagy másik előnyeit és bizonyítják fogyatékosságait. Ha az élet igazolja, hogy melyik jobb és emberibb s hogy melyiknek révén válhat boldogabbá a földi lét. Végső fokon csakis ezen múlik, hogy a kommunizmus, vagy a kapitalizmus lesz-e az uralkodó eszme a földön: a gyengébbik, ä silányabbik előbb-utóbb magától elenyészik, vagy feloldódik a másikban. Mert ez az élet törvénye. Hogy a kettő közül melyik társadalmi és gazdasági rend produkált többet az elmúlt fél évszázad alatt s melyikről derült ki, hogy használhatatlan, azt nem nehéz kitalálni. Ha mi állapítanék meg, hogy a kommunizmus minden tekintetben megbukott, önmagában még nem lenne bizonyító erejű, mert minket elfogultsággal lehet vádolni. De az egész világ láthatja, hogy mindazokban az országokban, ahol a kommunizmus uralomra^jutott, egyre sűrűsödnek a társadalmi gondok és csőd.fenyegeti a gazdasági életet*Kelet-Németországtól Kináig és Kubáig ugyanazok a jelenségek tapasztalhatók mindenütt. Jelezvén, hogy a bajok okai nem az orosz, a lengyel vagy a magyar dolgozók rossz munkájára vezethetők vissza, hanem - mert a tünetek mindenütt kísértetiesen azonosak - csakis magában a rendszerben lehet a hiba. A kommunizmusban magában. Mindezt olyan valaki erősítette meg legutóbb, aki valamennyiünknél illetékesebb e kérdésben: Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, amikor a párt Központi Bizottsága előtt január 27-én elmondott beszédében olyan képet festett a kommunizmus szovjetunióbeli "eredményeiről" és az oroszországi közállapotokról, hogy azok hallatán csak sírni lehet. Becsületére válik Gorbacsovnak, hogy őszintén kiteregette az ország és a kommunista vezetés szennyesét, bár nyilván még sokmindent elhallgatott. Annyira módszeresen sorravette a marxista rendszer gyarlóságait, hogy az ember csak azon csodálkozik: létezik-e,az életnek olyan területe, ahol a kommunizmus hivatkozhat eredményekre is? És még az a megdöbbentő: hogyan tudták a népet évtizedeken át ámítani egy olyan ideológia ködös Ígéreteivel, mely ideológiáról már sokszorosan kiderült, hogy minden téren hasznavehetetlen. "Régi megközelítésekkel nem lehet megoldani új feladatokat - jelentette ki ezt az alapvető bölcsességet Gorbacsov elvtárs a plénum előtt,__ aztán_ így folytatta: - Társadalmunkban sok probléma halmozódott fel és óriási erőfeszi-
