Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-15 / 7. szám

- 2 -ááFor my actions in those days I was widely . denounced. But we were able to put an end to a very bloody series of events that could have fecfctb civil war. IP

Semmit. A vörös hadsereg végigdűlta az országot, félig rommálőtte Budapestet, sokezer ártatlan ember esett áldozatul a szovjet fegyvereknek és sokezret hurcoltak el Szibériába. Kádár mindezt nem tudta, de nem is akarta megakadályozni. Mai napig sem tisztázott, zsarolással, fenyegetéssel vagy csak szép szóval és ígérgetésekkel vették rá Kádárt, hogy vállalkozzék a gyászos szerepre, de egy biztosi 6 egy pillanatig sem használta föl a pozíciójából következő lehetőségeket,^ hogy enyhébb elbánást kérjen a magyar népnek és fékezze az oroszok bosszúvágyát. Sőt maga is beállt a bosszút lihegő kommunisták közé és kormányfői tekintélyével fedezte a szovjet agressziót, hiszen a hivatalos verzió szerint a Kádár-kormány hívta segítségül a vörös hadsereget. Akkor, amikor az Elnöki Tanács által kinevezett törvényes magyar kormány - Nagy Imre kabinetje - még hivatalban volt.

Magyarázkodása, hogy csak azért foglalta el az oroszok által fölajánlott kormányfői széket, mert hazáján, népén akart segíteni, utólag kiagyalt hazugság.

Kádár élete egyáltalán nem bővelkedik hősi gesztusokban, világéletében "pragmatikus" volt és mindig a maga számára gyakorlatilag legkényelmesebb megoldást választotta. Ki hiszi el neki, hogy éppen 56 novemberének feszült napjaiban tudott felelős államférfiúként gondolkozni és akart magasabb szempontok érdekében áldozatot hozni hazájáért, vállalva még annak az ódiumát is, hogy a közvélemény árulónak fogja ,tartani. Ugyan kérem!

Érdemes megfigyelni, hogy akármilyen frontális politikai kérdést szegez is neki a TIME tudósítója, angolnaügyességgel tér ki az egyenes válaszadás elől. Valamennyi politikai kérdésre úgy felel, hogy végül a magyar gazdasági életnél köt ki. Mert ott lehet eredményekre hivatkozni: pontosabban lehetett egy-két évvel ezelőtt. Az interjú során Kádár főleg ezekre emlékezik, a jelenlegi nehézségekre csak mellékesen utal, mintha azok csupán átmenetiek lennének. Pedig jól tudjuk: nem azok. Nagyonis tartósak, mert egy hibát hibára halmozó gazdasági szisztéma évtizedek után törvényszerűen eljut oda, hogy a fogaskerekek már egyáltalán nem illeszkednek egymásba. Kádár magabiztosan kijelenti az amerikai újságírónak: a most kezdődő ötéves tervben ismét fejlődésnek fog indulni a népgazdaság, emelik az életnívót és csökkentik az inflációt. Hogy milyen csodaszerrel érik mindezt el,annak részletezésével adós marad, inkább sietősen kivágja a régi kommunista tromfot:

"A nyugati országok számára oly súlyos gondot jelentő munkanélküliség ismeretlen Magyarországon." A kapukon kívüli munkanélküliség igen. De nem a kapukon belüli.

S ez is egyik oka a gazdasági bajok sűrűsödésének.

Még két mondatot érdemes kiragadni az amerikai képesújságban megjelent Kádár-interjúból. Az egyikkel arra felel, amikor a TIME munkatársa Gorbacsov budapesti látogatásának hátteréről faggatja: vajon tanítani jött-e a szovjet pártfőtitkár Magyarországra, vagy inkább tanulni? Kádár megint mellébeszél és azt válaszolja, hogy kölcsönösen kicserélték tapasztalataikat, de a szovjet és a magyar viszonyok között oly nagy eltérések vannak, hogy egyik sem veheti át a másik módszereit sablonként. Meggyőződése azonban - tette hozzá -, hogy a Szovjetunió méltányolja azt az útkeresést, mellyel a magyarok meg akarják oldani jelenlegi problémáikat. És hozzáteszi: ez egy szocialista tervgazdaság, mely figyel a piacra, és az eddigi 18 év azt bizonyítja, hogy a szisztéma jó. (A legutolsó két év ennek ellenkezőjére utal: a Janus-arcú, felemás megoldásokkal operáló magyar gazdaságpolitika