Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-15 / 7. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, DC / / 1986. szeptember 15. Megjelenik minden hó IS-én X. évfolyam 7. szám Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., F«ll* Church, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle augusztus 1-tol 31-ig A négy és félmilliós példányszámú TIME magazin augusztus 11.-i száma címlapjának jobb felsó sarkából ismerős arc bambul ránk. Szétfolyó, elmosódott vonások, táskás, kifejezéstelen szemek, összeszorított, két sarkán keserűen lefelé konyuló száj: akár a tragédiát jelképező maszk a klasszikus színjátszás vidám és szomorú színpadi álarcpárból álló emblémájában. S a lehangoló arckép alatt a felirat: "An interview - Hungary’s Kádár". Az interjú a képesújság 30* oldalán olvasható: az oldal közepén ott a címlapon már látott Kádár-portré. Csak itt háttér is került mögéje: a fényképész úgy állította be a felvételt, hogy a magyar pártfőtitkár mögött Lenin alakja látszik, kissé hajlott testtartásban. Az energiát és értelmet sugárzó magashomlokú fej mintha védőén hajolna Kádár fölé. A mester és tanítványa. De micsoda különbségi Az egyik - a maga nemében - zseniális, a másik törpe senki-ember, aki csak annak köszönheti karrierjét, hogy harminc évvel ezelőtt nem akadt más, aki elvállalta volna a szerepet, amitől ő nem riadt vissza és azóta sem találtak jobbat helyette. (Nem a magyarok, mert azoknak nincs módjukban választani: a Kreml urai, akik elégedettek lehetnek Kádárral. A rábízott feladatot kifogástalanul elvégezte és végzi ma is.) Az amerikai újságíró első kérdése a magyar gazdasági helyzetre vonatkozik: miért jobb az, mint a többi szocalista országé?Kádár nem ad egyenes választ és egy szóval sem említi pld. az új gazdasági mechanizmus, a reformkísérleteket. Csak az eredményeket hangoztatja, hozzátéve, hogy minden szocialista ország a maga adottságainak és lehetőségeinek megfelelően építi a jövőjét és fejleszti gazdaságát. A kommunizmus építéséről említést sem tesz Kádár az amerikaiaknak, ezzel szemben kiemeli, hogy negyven év alatt új ország született a Duna-Tisza között, a szocialista Magyarország,melynek lakói - itt idézem Kádárt - "összehasonlíthatatlanul gazdagabbak anyagi és kulturális javakban, mint azelőtt és több jogot, nagyobb szabadságot és demokráciát élveznek, mint valaha is történelmük során." Az Akadémia-utcai pártközpontot lám jól megépítették: nem szakadt le a mennyezet ekkora hazugságra sem. Dehát mond Kádár egyéb valótlanságokat is. Többek közt azt is el akarja hitetni amerikai beszélgetőpartnereivel, hogy legfőbb gondja a demokrácia erősítése Magyarországon. A demokráciának nincsenek jelentős tradiciói Magyarországon - mondja Kádár - s ahhoz többféle úton is el lehet jutni. Istenem, de szomorú helyzetben is van a magyar nép, hogy egy pendelyes korától marxi tanokon nevelkedett Kádár Jánosnak kell megtanítania a demokráciára! A szocializmusban, melyről Kádár is megjegyzi: az alapépítményt, a marxizmust nem érinthetik a demokratikus vívmányok! A kettő pedig - tudjuk - nem fér össze. Minél több egy rendszerben a szocializmus, annál kevesebb a demokrácia és fordítva... Kádár szükségesnek tartja magyarázkodni: miért vállalta 1956 november 4 előtt azt a szerepet, amit Moszkvában osztottak rá. Azt mondja: ezzel a lépésével a polgárháborút akarta megakadályozni, ami máskülönben elkerülhetetlennek tűnt. A történelemhamisítás nyilvánvaló: a polgárháborúhoz egy megosztott nép kell. De 56 októberében olyan egységes volt a^magyar nép, mint soha azelőtt. Háború - pusztítás és öldöklés - így is dúlt az országban. Függetlenül attól, hogy Kádár átment az oroszokhoz és elvállalta a neki szánt szégyenteljes szerepet, a szovjet hadsereg megtámadta hazánkat. Mit akadályozott hát meg Kádár azzal, hogy elárulta a forradalmat?...
