Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-15 / 6. szám
- 7 -Washingtoni .jelentés szerint a Szovjetunió ebben a pénzügyi évben eddig 153 ezer tonna búzát, 6,8 millió tonna kukoricát és 1,5 millió tonna szóját vásárolt az Egyesült Államoktól. Mindezt a mennyiséget az 1983-ban aláírt amerikai-szovjet gabonaegyezmény keretében szállították a Szovjetunióba. A hazai mezőgazdaság eredményeiről mostanában gyakran olvashatunk még emigráns újságokban is elismerő szóval. Nos, az kétségtelen, hogy a korszerűbbé vált termelőszövetkezeti termelés, kiegészülve a háztáji gazdaságok produktumaival, sokkal hatékonyabb, mint a Rákosi-időkben volt a magyar mezőgazdaság, de döccenések azért még mindig vannak a gépezetben. A Mezőgazdasági Minisztérium legutóbbi jelentése szerint 1985-ben a magyar mezőgazdaság dollárelszámolású bevétele 10 százalékkal csökkent. Ami azt jelenti, hogy a nyugati export lényegesen visszaesett az előző évekhez képest. Részletezve: a mezőgazdasági termelés 5,6 százalékkal maradt el, a sertésállomány 10 százalékkal, a szarvasmarhaállomány 7 százalékkal, a juh 11 százalékkal, a baromfi 6 százalékkal volt kevesebb, mint azelőtt. A készletcsökkenések miatt az ország belső ellátása után exportra már a szükségesnél kevesebb jutott. Pedig a mezőgazdasági export feladata biztosítani az országnak a legtöbb kemény valutát. - A szakemberek fagykárokkal és belvízkárokkal próbálják magyarázni a visszaesést s kerülik az igazságot. Azt a tényt, hogy a háztáji kistermelők munkakedvével van ba^: keményen adóztatják őket, az államtól kevés támogatást kapnak takarmány és műtrágyák tekintetében, s főleg állattartásuk ráfizetésessé vált. Ezért sokfelé abbahagyták a piacra termelést és csak saját ellátásukra dolgoznak. Ezt a kiesést sínyli meg az export. A Világbanktól ismét két ú.iabb kölcsönt vett fel Magyarország. uAz erőmŰfelújítási program keretében 6b millió dolláros kölcsönt nyújt a Világbank a Magyar Villamosmúvek Tröszt széntüzelésű erőműveinek rekonstrukciójához, valamint hálózatkorszerűsítéshez. A másik kölcsön 25 millió dollár összegű s ezt a Magyar Nemzeti Bank veszi föl az energiaracionalizálási program beruházásainak fedezésére. Ezt megelőzően - jelenti a Magyar Távirati Iroda Washingtonból - az ipari szerkezetátalakítási program finanszirozására szolgáló 100 millió dolláros kölcsönmegállapodást írtak alá. A kölcsön egyben az irányítási rendszer továbbfejlesztését is lehetővé teszi." - Dodonai meghatározások, ködös célok - energiaracionalizálás, szerkezetátalakítás, irányítási rendszer továbbfejlesztése -, amiből a laikus olvasó vajmi keveset ért. Nem tudja, hogy miért van szükség újabb dollármilliókra, csak azt hallja,hogy az ország adóssága ismét magasabb lesz, közel kétszázmillió dollárral. Ami ugyan nem túl nagy összeg egy ország költségvetésében, de sok kicsi sokra megy: az adósságok hullámai végül összecsapnak a hitelt hitelre halmozók fölött. A nép mindebből csak annyit lát, hogy az életszínvonal romlik, mert az országnak törlesztenie kell a tartozásait. S az ostor mindig a polgárok hátán csattan: velük fizettetik meg a kamatokat... Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsága titkára a minap érdekes beszédet mondott a Magyar jvereskedelmi Kamara közgyűlésén. Ecsetelte a nehézségeket, melyek a gazdasági helyzet romlását okozták, majd az életszínvonalra térve ezeket mondta: "Eleget kell tennünk a tervben megfogalmazott életszínvonal-célkitűzéseknek is, mert csak így tartható fenn társadalmunk politikai konszenzusa, amely alapja az MSZMP harminc éve tartó eredményes politikájának. Nem elég áldozatvállalásra, bizalomra, megértésre felszólítani az embereket. Ha egy bizonyos idő után nem tapasztalják a helyzet szerény javulását sem, akkor ezzel szavunk hitelét kockáztatjuk." - Ebből a pár mondatból főleg az a rész érdekes, ahol Havasi elvtárs arról a bizonyos konszenzusról, kölcsönös megértésről, egyességről beszél. Ez majdnem nyílt kimondása annak, hogy az MSZMP harminc év óta egy hallgatólagos társadalmi kompromisszum, néma megegyezés alapján kormányozza az országot. A megegyezés alapja, hogy politikáról nem beszélünk, csak gazdasági kérdésekről. Az életszínvonal emelkedhet, szabad kicsivel többet keresni, de a párt politikájába senkinek sincs beleszólása. Konszenzus a legfelső fokon: egymás köreit nem zavarjuk. - Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy a népnek viszonylag jó élete legyen: ha ezt nem képes biztosítani a párt, a konszenzus könnyen felborulhat. Ha az egyik fél nem tartja meg a kölcsönös megegyezést, a másik fél is fölrúghatja azt. Ezért van most bajban a párt és kapkod fűhöz-fához: csak akkor várhatja el a néptől, hogy távolmarad a politikától,amíg nincs^oka panaszkodni az életszínvonalra. A párt most kiútat keres a krízisből. Kérdés, sikerül-e?
