Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-15 / 6. szám

Az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége legutóbbi washingtoni igazgatósági ülésén elhangzott egy figyelemreméltó felszólalás. - Vigyáznunk kell - mondta a felszólaló mert a Kádár-rendszer mindent elkövet hogy az ötvenhatos szabadságharc idei évfordulóján elterelje a figyelmet erről az eseményről. Nagy hírveréssel folyik a Buda török uralom alóli felszabadításának évfordulójára tervezett ünnepségek előkészítése. Nem vitás, hogy a kommunisták ezzel akarják háttérbeszoritani és elfeledtetni a forradalom emlékét. Ne hagyjuk ezt! Tegyük fel inkább a kérdést: Budavár háromszáz évvel ezelőtt szabadult föl a török megszállás alól} Budapest vajon mikor szabadul föl a szovjet megszállás alól?... - Az AMOSz igazgatóságának tagjai megtapsolták a felszólalót és élénken helyeseltek: igen, szép dolog Buda felszabadításának ünneplése, de ravasz fogás Kádáréktól,hogy ezt éppen őszre harangozták be, hogy így próbálják elszürkiteni Ötvenhat októberének emlékét. Ez régi trükkje a kommunistáknak: eddig is majdnem minden évfordulóra kitaláltak valamit - kongresszust, kiállítást, stb. - és ilyentájt mindig megszaporodnak az otthonról érkező előadók.és ilyen-olyan művészek, hogy produkcióikkal elvonják a figyelmet az évfordulóról. Mert aki elmegy a hazaiak"előadására, az már rest elmenni az októberi évfordulós ünnepségre: egy-null Kárádék javára. (Tavaly például november k-én, ezen a történelmi gyásznapon éppen Washingtonban lépett föl egy pesti hakni-brigád: az elandalitó muzsika kedvéért a közönség megtöltötte a vendéglőt, ahol felléptek és az emigránsok vörösre tapsolták a tenyerüket a lelkesedéstől. Es senki sem gondolt közülük arra, hogy mi történt ezen a tragikus napon Budapesten...) - Nos, idén nagyobb a tét, mert Ötyenhat harmincadik évfordulója olyan alkalom, amit emlékezetessé kell tennünk. Erthető hát, hogy a hazai rendszer Budavár felszabadításának nem kevésbé jelentős jubileumával lép a színre és egész ünnepségsorozatot tervez szeptember-októberre, melyre sok külföldi vendéget szándékoznak meghívni. Puffog már a propaganda nagydobja s igaza volt az AMOSz-ülésen felszólalónak: igyekeznünk kell ezt a propagandát ellensúlyozni, mert ötvenhat emléke nekünk ma fontosabb, mint Buda 2>00 év előtti felszabadítása. - Hogy a Kádár-rendszer ilyen módszerhez folyamodik Ötvenhat elfeledtetésére, azon nem csodálkozunk. Megszoktuk a kommunistáktól, hogy a nekik nem tetsző ünnepeket "behelyettesítik" mással - így lett például Szent István napjából űj kenyér és alkotmány ünnepe - s ismerős a propagandájuk is. Azon sem csodálkozunk hát, hogy otthonról, Budapestről - pestiesen szólva - "ezt a szöveget nyomják". De azon már nagyon csodálkozunk, hogy a szabad világban akadnak páran, akik ugyanezt a nótát fújják és három hónappal 1956 októberének évfordulója előtt olyan körlevelet küldözgetnek szét az emigrációban - főképp a szerkesztőségeknek és egyesületeknek -, mely Budavár megvívásának ünneplésére buzdít (bekapcsolódva a hazai hivatalos rendezvényekbe!) és melyben egyetlen szó sem esik Í95ő-ról! - Hihetetlen, de így van! Nekem is a kezembe került egy ilyen körlevél, mely a "Magyar Életért és Jövőért" hangzatos (és félrevezető) címet viseli s melyben olyan zagyvaságok szerepelnek, mint az, hogy az emigráns magyarok többszörös, lelki válságban és értelmetlen zűrzavarban élnek, azzal áltatva magukat, hogy szélmalomharcukkal megváltoztathatják a hazai rendszert...

De olvashatók cifrább dolgok is ebben a kissé zavarosan fogalmazott és ellentmondásoktól sem mentes körlevélben. Megtudjuk belőle például, hegy a Mozgalom (?) ez év őszére tervezett "legújabb akciója" (kíváncsiak lennénk, milyen akcióik voltak eddig? S.Gy.) egy éremsorozat kibocsátása lesz, mely éremsorozat "méltóképp örökítené meg a magyarság 150 éves ellenállását a török hódítással szemben" és tudatosítaná a magyarság történelmi szerepét. Micsoda naiv elképzelés! Akiknek agyában ennek a mozgalomnak és főleg az éremakciónak ötlete megszületett, azok már hosszú évtizedekkel ezelőtt eljöttek Magyarországról és egyetlen napot sem éltek a kommunizmusban. Következésképp fogalmuk sincs a kommunista észjárásról. Nem veszik észre, milyen kapóra jött a rendszernek, hogy a magyarság "történelmi szerepét" nem az ötvenhatos forradalom tényével, hanem háromszáz év előtti események felidézésével akarják egyes emigránsok tudatosítani s ezzel Kádárék kezére játszanak. Valószínűleg akaratlanul, szándékuk ellenére, de ezért kell őket időben figyelmeztetni. Amíg van visszaút. Magyar szemmel mi így látjuk és szeretnék, ha a minden politikai realitást nélkülöző körlevél aláíróinak is megjönne a látása. Nem vonjuk kétségbe jóhiszeműségüket és jószándékukat,^mégkevésbé igaz magyarságukat, s épp ezért időben próbáljuk megóvni őket egy súlyos csalódástól. Attól, hogy a rendszer használja őket. Mint afféle lenini hasznos idi-